Kelebi Kiss István

2
HITEL 112 Kelebi Kiss István Jelentés a Szigetről Jelöltem utat és köveztem majd jártam más nyomon ültettem fát melyből keresztem ácsolni én fogom ha volt is szárnyat nem csatoltam hiába várt a Nap és várt a tenger gyáva voltam kórusban hallgatag futók közt lassú és gyönge hősnek hiába óvott mint pajzs a csók nekem a ribizlinyom lőtt seb a pipacs máglya volt * dolgaim mint télen síneken a varjak puhák és feketék már fogynak a napok a célok kihagynak csak foghíj van a létrán csak repedések tartják ma a házat az ablak ajtó nyitva végre röpülhetnék de a szárnyak szétszedve fölaprítva * pattintott szavak csorba rímek egy régi vers neki rejtő időpalába-süllyedt Trójám emlékei KELEBI KISS ISTVÁN (1947) népművelő, reklámgrafikus, költő.

Transcript of Kelebi Kiss István

H I T E L 112

Kelebi Kiss István

Jelentés a Szigetről

Jelöltem utat és köveztemmajd jártam más nyomonültettem fát melyből keresztemácsolni én fogom

ha volt is szárnyat nem csatoltamhiába várt a Napés várt a tenger gyáva voltamkórusban hallgatag

futók közt lassú és gyönge hősnekhiába óvott mint pajzs a csóknekem a ribizlinyom lőtt seba pipacs máglya volt

*

dolgaim mint télen síneken a varjakpuhák és feketék márfogynak a napok a célok kihagynakcsak foghíj van a létrán

csak repedések tartják ma a házataz ablak ajtó nyitvavégre röpülhetnék de a szárnyakszétszedve fölaprítva

*

pattintott szavak csorba rímekegy régi vers nekirejtő időpalába-süllyedtTrójám emlékei

Kelebi Kiss istván (1947) népművelő, reklámgrafikus, költő.

2 0 1 7 . a u g u s z t u s 113

legelső könnyem már borostyánvolt-játék szétperegelalvó tárgyak éberpontjánvirraszt a régész képzelet

*

horizont kötelénsirálycsipeszen lóg a tengerkék sohasem-száradó lepedő

reménytelen

a Jelen héja alatt

a csodákat puttonyábatette és elvitte egy születésnapa folyókat tengerhez-igyekvés szívta föla fűvel benőtt medrekbennéhány szálka emlékeztet arraitt egykor halak éltekde hiába keresnéd a csobbanástmit egykor te hagytál a folyóban

ki kellene bogozni az emlékeketfölemelni és lelógatnimint egykor a földigilisztátés nézni miként tekereg ami elmúltmajd elengedni és látni hogyanfúrja be magát a jelen héja alá

*

a délután izzó cipzárja behúzvaaz éjszaka hullazsákjában nem látszika délidő arca a tó a fűzfáksem kedvenc jegenyéden a szarkafészekami pislákol apró bogár csak

messze