NNYUGATIYUGATI TÉRTÉRSzigeti Tamás kiállítása az Szigeti Tamás kiállítása az OCTOGONOCTOGONart Galériában, 2007art Galériában, 2007

Paintings by Tamás Szigeti at the Paintings by Tamás Szigeti at the OCTOGONOCTOGONart Gallery, 2007art Gallery, 2007

WWESTERNESTERN SSQUAREQUARE

Bevezetés a Nyugati tér-címû kiállításhoz

Szigeti Tamás legújabb képeit láthatjuk az OCTOGONart Galériában. A cím többértelmû ugyan, de leginkább szó szerint vegyük: a festõ

közvetlen környezetében, a Nyugatinál járókelõkrõl készített fotósorozata alapján festette és rajzolta meg a tömeg és az egyén, a tömeg-

bõl kiváló egyéniség ellentétét, kettõsségét vizsgáló mûveit. A tömeghatást érzékeltetik szín- és festékdús, klasszikus technikájú nagyméretû

festményei, míg expresszív portréi a sokaságból kiemelt személyiségeket ragadják meg találóan. Monumentális rajzai is a tömeggel mint

masszával, mozgékony kis figurákat sejtetõ apró festménysorozata pedig ismét csak az egyes – bár itt személyiség nélküli – emberrel

foglalkozik, mert végsõ soron: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.”

Szigeti a budapesti Iparmûvészeti Egyetem után a mexikóvárosi Képzõmûvészeti Akadémián szerzett diplomát. Egyik méltatója, Hajdu

István szerint „nincs igazán benne a korosztálya, a késõi húszasok, korai harmincasok trendakaró, coolra törõ, könnyûkezû csapatában...”

Évrõl-évre megújuló tematikájával „azt tárja fel és adja értésünkre, amit nem is a festészetrõl, hanem az általa festészet- vagy közelebbrõl

mûvészet-, még pontosabban szellemtörténetnek tartott fenoménról képzel.” Mûvészete ennek megfelelõen egyszerre érzéki, anyagszerû,

klasszikusan megragadható és konceptuális, elméleti síkon is értelmezhetõ.

Iványi Bianca

mûvészeti vezetõ

OCTOGONart Galéria

Szigeti Tamás kiállítása elé

Jómagam Pécsett élek. Itt dolgozunk együtt Szigeti Tamással az egyetem Mesteriskolájában. Megnyitónk pillanataiban Pécsett, a város

fölé tervezett NATO lokátor ellen sokgyerekes szülõk és kismamák vonulnak a fõtérre tiltakozni. A koncertteremben az aktuális európai

kultúrfõváros, Nagyszeben (Sibiu, Hermannstadt) szimfonikus zenekara hangol, kislányom, Aknai Katalin pedig Fejõs Miklós festõmûvész kiál-

lítását nyitja meg ebben a percben háromszáz méterrel arrébb, egy másik galériában. Mi, itt Szigeti Tamás újabb munkáival találkozunk.

Boldogult emlékezetû Csiky Tibor a hetvenes évek közepén üdvözlõlapként küldött egyszer nekem egy közönséges csoportképet valahon-

nan és felírta rá, hogy "Mindennapi életem struktúrái". Hagyományos pózokban ott volt a mûvész is és egy sor, számomra ismeretlen férfi,

nõ. Csiky ekkoriban hagyott fel éppen a fareliefként megfaragott ornamentumokkal. Egyikének - másikának éppen az "organikus struktúra"

címet adta. Mindennek látszólag semmi köze ahhoz, amit Szigeti Tamás Nyugati tér meghatározással útjára engedett kiállításán láthatunk.

Látszólag, - mondom- és azt igyekszem sejtetni evvel a szóval, hogy az élet és mûvészet különös terjedelmû halmazainak egymásba

mosódása mennyire másként és mégis mennyire egymás feltételeként ható mechanika ellenállhatatlan háttérmozgását valószínûsítik. A

szervezet és a szerkezet, az eszközök és az optikai transzformáció, illetve az "érzelmek zûrzavarát" tisztázó szándék egységes keretbe

foglalása kétségtelenül jellemzõ választásokat hozott, ezek medrében az idõ által elválasztott, de egy irányba tartó szemléletek leglazább

kapcsolata is kölcsönös megerõsítésekkel szolgál. Erre volt csupán alkalmas Csiky Tibor gesztusának említése. Mindez talán okkal tekinthetõ

nagy redundanciájú, ezért közös élménynek - ismeretnek. Amit csupán azért idézek fel, mert az említett rendezõdések rezgéseinek

mostanában éppen fokozódó frekvenciájához igazodik Szigeti Tamás is a munkáival. Talán nem olyan komoly hiba, ha a megnyitó jóked-

vû kalauzként még néhány szempontot közread az imént sejtetett sokszorosan telített viszonylatok immár mûalkotásokban útjára engedett

jellemzéséhez.

A modern kori civilizációk alakulásában már vagy száz éve a specialistáké a fõszerep. A közös tudás megjelenítését sokszerzõs, és

munkamegosztásos összegzésekben specialisták végzik. Mérvadó szaktudományos közleményt ma a legritkábban jegyez egy szerzõ. De

miért írta saját kezével Csontváry az 1894-es Werthmüller Mihály portré jobb felsõ sarkába a modell állítólagos minõsítését a rajzról (t.i. "Ilyen

tökéletesen még senki nem ragadott meg engem, mint Ön, kedves uram…als Sie Lieber Herr." Mert az életét pontosan követõ munkáinak

minden tragikomikus elrajzoltsága ellenére médiumként tudta közvetíteni már ebben a gesztusban is a sors kritikáját, az a bekövetkezést,

amelyben az egymástól elvált bírói, papi, hóhéri és sírásói szerepet a mûvész személyiségébe integrálva újra egységként mutathatta fel.

Nincs közönség? Leszek majd én az - állította. Nincs elismerés? Megadom azt - és már írta is fel az elkínzott portréra a lelkes elismerést.

Nem szól rólam a világsajtó? Felvetem akkor, hogy ha szólt volna, akkor az nagy bizonyossággal a Herald Tribune párizsi kiadásában jelent

volna meg 1907-ben. Majd Csontváry elhagyta a feltételes módot, s maradt a nagy bizonyosság. Így tudjuk ezt ma.

És miért teszek említést most errõl? Azért, mert Szigeti Tamás itt bemutatott kisebb mûcsoportjaiban a köznapinál is megszokottabb festõi

jelekkel, a köznapinál sokat mondóan tompábbra hangolt atmoszférában ártatlan kívülállásként olyan integrációban jelöli meg lehet-

séges szerepkészletének kiindulópontjait, amelyek ugyancsak emlékeztetnek a Csontváry metaforában fellelhetõ kérdésre. Arra ugyanis,

hogy a mûvész maradt mostanra az egyetlen fenomén, aki még kísérletet tehet valamely általánosan érvényes, valamennyiünkben

elválaszthatatlanul együtt lévõ, de kevésbé bevallott, még kevésbé szétszálazott teljesség tényének, létezésének valószínûsítésére.

Közhelyeket orront mindebben a nagyérdemû, de éppen ezen a kiállításon erõsítheti meg hitét abban, hogy mindez megalapozatlan

vélelem. A közhely látszata igazi természetének felmérésére ritka esélyekkel kecsegtet.

Hogy Szigeti nincs egyedül, annak érzékeltetésére bátortalanul felteszek további kérdéseket. Miért szedte elõ a 2005-ös Velencei Biennálé

a New Image elõfutárának tekintett, az absztrakt expresszionizmus idején, és keretei között nehezen pozícionálható Phil Gastont és

Francisco Botero-t, s idén miért lesznek láthatók majd egymás mellett az eltérõ téridõt befoglaló Elisabeth Murray és Emin Tracey munkái?

Mert a nagy kapacitású izmusok formalista specialistáinak helyére az idõközben metafizikai furcsasággá egyszerûsített többértékûség és

többérvényûség hívei kerültek. Akik hisznek a köznyelvek ténylegesen közlõ feladataiban. Akik meg tudnak fogalmazni eligazításokat.

Akiket nem esztétikai doktrinák vezetnek, hanem akik új szabályokat alakítanak ki munkáikkal. Vagyis akiknek figyelmét elsõsorban az

igazság formája és nem a forma igazsága köti le. És ha az igazság keresését emlegethetjük, akkor már helyben is vagyunk. Szigeti Tamás

munkáinak tanúsága szerint és esetében ez az igazság feltétlenül ott rejtõzik az élet "mindennapi struktúráinak" látszólag szervezetlen

közegében. Éppen a struktúra rejtettsége a kérdés, miképpen azt Antonioni a Nagyításban jelezte. Mobilis in mobile: megragadhatatlan,

de képet alkothatunk róla. Emberáradat, tömeg. Aztán ráközelítés és feltárul a világot összetartó rend szerkezete. Számosságok, for-

makombinációk, tengelyek, ismétlõdések. Még tovább: eltûnik a szerkezet és marad egyetlen szintaktikai-szemantikai alaphelyzet. Még

közelebb: újabb szerkezeti szintek, immár eltérõ jelértékekkel és grammatikával. Felértékelõdõ szenzuális - anyagi impulzusok. Morzsalék,

fényvesztés, színvesztés. Az értelem elvesztése, avagy a titkos tudás szülõcsatornája. Szigeti Tamás mindezeket kutatja. A fokozottan piack-

épes kortárs képzõmûvészet sikerképzõ motívumai közül elég keveset fedez fel az ember az õ munkáiban. Nem szimulálja, hogy lehetne

akár könnyû kezû kolorista, trendi vagy cool és tényleg nem tartozik a mûvészet levegõjétõl megrészegült szabadcsapatokhoz sem.

Kutató, akit láthatóan hidegen hagy minden, ami szempontjainak nem felel meg, amivel kapcsolatban nem ébrednek benne emóciók. E

kissé komornak tetszõ következetesség és a tekintélyt parancsoló termékenység követeli meg tõlünk, hogy magunk is adjunk esélyt

példázatainak. A Bolt (2006) és a Rengeteg (2006) egymástól eltérõ szemléletû végpontjai közé már csak azért is könnyû elhelyezni a kiál-

lítás teljes tartalmát, mert a magányos tárgyak komplementer színekkel megrajzolt, ezért más-más téridõbe utalt rendszere, valamint a tel-

jes és szétválaszthatatlan összeolvadás titokzatosan szövött kárpitja közötti kiterjedés a vizuális "esetek" teljességének kínálja magát keretül.

És ebben a keretben a festõi formagazdagság esélyét két-három összefüggésre egyszerûsítõ hat portré (2007) éppúgy elfér, mint a Fekete

bábok (2007) drámai ornamense és az Összkép -Triptichon (2005) tablója. Naplemente és tajték nélkül: cseppekben a tenger.

Aknai Tamás

(Elhangzott 2007. március 29.-én, az OctogonArt megnyitóján.)

Vörös fej - 2007 - Red Head120*110 cm, olaj/vászon - 120*110 cm, oil on canvas

Zöld fej - 2007 - Green Head120*110 cm, olaj/vászon - 120*110 cm, oil on canvas

Barna fej - 2007 - Brown Head120*110 cm, olaj/vászon - 120*110 cm, oil on canvas

Grafit fej - 2007 - Graphite Head120*110 cm, olaj/vászon - 120*110 cm, oil on canvas

Umbra fej - 2007 - Umbra Head120*110 cm, olaj/vászon - 120*110 cm, oil on canvas

Sárga fej - 2007 - Yellow Head120*110 cm, olaj/vászon - 120*110 cm, oil on canvas

Csoport I. - 2007 - Group I.80*95 cm, olaj/vászon - 80*95 cm, oil on canvas

Csoport II. - 2007 - Group II.80*95 cm, olaj/vászon - 80*95 cm, oil on canvas

Csoport III. - 2007 - Group III.80*95 cm, olaj/vászon - 80*95 cm, oil on canvas

Fekete bábok I. - 2007 - Black Dolls I.egyenként 20*20 cm, olaj/deszka - 20*20 cm each, oil on board

Fekete bábok II. - 2007 - Black Dolls II.egyenként 20*20 cm, olaj/deszka - 20*20 cm each, oil on board

Fekete bábok III. - 2007 - Black Dolls III.egyenként 20*20 cm, olaj/deszka - 20*20 cm each, oil on board

Fekete bábok IV. - 2007 - Black Dolls IV.egyenként 20*20 cm, olaj/deszka - 20*20 cm each, oil on board

Három báb - 2001-2005 - Three Dollsegyenként 40*35 cm, olaj/vászon - 40*35 cm each, oil on canvas

Bolt - 2006 - Shop100*150 cm, pasztell papíron deszkára kasírozva- 100*150 cm, pastel on paper mounted on wood

Rengeteg - 2006 - Wilderness100*150 cm, pasztell papíron deszkára kasírozva- 100*150 cm, pastel on paper mounted on wood

Péntek 13

Duliskovich Bazil, Szigeti Tamás, és Sasha Tinei kiállítása a Körzõgyárban

Kedves Barátunk!

A Körzõgyár legújabb kiállításán három fiatal, mégis jelentõs "múlttal", szakmai és tapasztalati háttérrel rendelkezõ festõ mutatkozik be -

elõször - egyszerre. Mindhárman egymásétól jól különválasztható, karakteres képeket készítenek, mégis közös bennük a tõlünk más, idegen

kulturális hatások mûveikbe építése. Ketten (Duliskovich és Szigeti) már egyénileg is bemutatkoztak az OCTOGONart Galériában (ahol

jelenleg Szigeti Tamás tárlata látható), szellemi és baráti közösségük okán merült fel közös bemutatkozásuk igénye, melyhez harmadiknak a

szintén jóbarát Alexander Tineit hívták meg.

A Körzõgyárban képeik mellett videókat és installációkat is bemutatnak, igazodva a hely kísérletezésre inspiráló jellegéhez. Mûveik

együttesen egységes összképet adnak, melyek különös, egyszerre más- és evilági hangulatot árasztanak, kemények, olykor brutálisak és

lágyak, személyesek is. Groteszk látásmódjuk emiatt nem riasztó, hanem mindenki számára átélhetõ és elgondolkodtató - ez a világ, a

környezet, melyben élünk, melynek része(se)i vagyunk, ahonnan elvágyódunk, amelyben mégis otthon vagyunk.

Minden ismerõs lesz a Körzõgyár kiállításán!

Sok szeretettel látjuk a kiállításon és az azt megelõzõ megnyitó fogadáson

április 13-án, pénteken, 19 órakor a Körzõgyárban!

A kiállítás május 5-ig látogatható a Körzõgyárban: 1056 Budapest, Molnár u. 35.

Nyitva: kedd-szombat 12-18.

Szívélyes üdvözlettel:

Iványi Bianca

mûvészeti vezetõ

OCTOGONart Galéria

Persona I - 2007 - Persona I160*145 cm, olaj/vászon - 160*145 cm, oil on canvas

Persona II - 2007 - Persona II160*145 cm, olaj/vászon - 160*145 cm, oil on canvas

Persona III - 2007 - Persona III160*145 cm, olaj/vászon - 160*145 cm, oil on canvas

Persona IV - 2007 - Persona IV160*145 cm, olaj/vászon - 160*145 cm, oil on canvas

Egy mosoly elemei - 2007 - Elements of a Smile145*120 cm, olaj/vászon - 145*120 cm, oil on canvas

Egy sóhaj elemei - 2007 - Elements of a Sigh145*120 cm, olaj/vászon - 145*120 cm, oil on canvas

Nyugati tér - Szigeti Tamás kiállítása az OCTOGONart Galériában

Western Square - an exposition of Tamás Szigeti at the OCTOGONart Gallery

2007 március 29-tõl április 13-ig

29 March to 13 April, 2007

külön köszönet - special thanks to:

Aknai Tamás

Antal István Juszuf

Bojár Iván András

Iványi Bianka

Duliskovich Bazil

© Szigeti Tamás, 2007

Szigeti Tamás 1137-Budapest, Szent István körút 22 tel: 36 (1) 239-8637 tamas_szigeti@hotmail.com

OCTOGONart Galéria 1012-Budapest, Várfok u. 7-9 tel: 36 (1) 201-6959 w w w . o c t o g o n a r t . h u