Writing this report has given me the opportunity to reflect on a subject that is very close to my heartAz álmok valóra válnak.
Minden mese így kezddik.. Itt jönnek a fhsök (k mindig meg vannak nevezve és részletezve az els oldalon) jelen esetben a királyfi és a királylány. Innen tudjuk, hogy róluk szól majd a mese. Azután jön sok mellékszerepl, akik egy része segíti, másik része gáncsolja hseinket. A mesék ilyenek. Anyu mindig így mesélte ket, tehát ilyenek. Mert mind szeretnénk hinni, hogy nekünk is van egy mesénk. Szerintem van is. Tehát valahogy így kezddik a mesénk:
(kisfiú és kislány, tehenészfiú és tehenészlány, királyfi és tehenészlány... kinek melyik szimpatikus, ebbe most ne kössünk bele). A lényeg, hogy a fszereplk meg vannak nevezve rögtön az elején.
A mesék dramaturgjával kapcsolatban a továbbiakban felmerülhet még pár kérdés (milyen nehézség az akadály, amit le kell gyzniük, hosszú vagy rövid lesz a mese stb.) De az alapsztori általában ugyanaz: a két fhsnek sok nehézség(!) árán (könnyen nem mehetnek - az uncsi.!), A-ból B-be kell eljutni, hogy ott találkozzanak, mivel a világ egymásnak teremtette ket... és boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. A befejez sorokat már mindenki ismeri.
Page 2 of 3
One Love, one Life!
A kérdés: ha létezik az Univerzumban olyan hogy valaki, valakinek rendeltetett, akkor, vajon van e melletted..?
Mert ugye, olyan a Mesékben nincsen, hogy:

Page 3 of 3
One Love, one Life!
Ült fel egyszerre a világ összes kisfiúja és kislánya az ágyikójában. Az álom elillant, mintha ott se lett volna. Arcukon egyforma értetlen, elképedt tekintettel merednek anyjukra, önkéntelen mozdulattal téve félre azt a kibolyhosodott, nyúlszer dolgot, amit eddig babráltak… A kisebbik gyerek bár nem teljesen értette a történetet, inkább csak a képekkel volt elfoglalva, no meg azzal, hogy hátráltassa v gyorsítsa a lapozást, de ezen a ponton még neki is feltnik, valami! Itt valami nem stimmel…! Ez nem egy mese!!!
- Hogy miiiiiii?!.. De anyuu..!!
A nyúlszer dolog tompán puffan a padlóra, nem elször próbálta ki a szabadesést az ágy szélérl, merev testtel, fejjel elre, a tompítás szándéka nélkül... persze a nyulak már csak ilyenek.., bírják a zuhanást.. na, de ez a mese most nem róluk szól, térjünk vissza a fhseinkhez (a nyúl ugyebár nem volt megnevezve az els oldalon – azaz(!): mellékszerepl)
- Miii?! - Nem, mi.., hanem tessék.. - De anyu, ilyen mese nincs! Ez nem mese!!
És tényleg. Nem. Ilyen a Mesékben nincs. Akkor nem a királyfi volt a kiválasztott. Akkor a péklegény volt az.
Azám!
De a meseírók nem mesélgetnek csak úgy a világba. A meseírók PONTOSAN tudják ELRE a történetet és akkor úgy kezdték volna a mesét, hogy egyszer volt egy szegény péklegény.. Nem faragják, szövögetik évekig a szerelmi szálat, bonyolítják a drámát, a királyfi és királykisasszony között, hogy azután egy pék fia besasszézzon és elvigye a lányt. A mesék meg vannak írva. Szerintem mindenki számára. Talán mégis érdemes elgondolkozni. Ki az, akire úgy gondolunk, mint a legfontosabb férfira, nre az életünkben? Ki az, akivel úgy érezzük, a sorsunk összefonódik, akivel azt gondoljuk, egymásnak vagyunk rendelve. Magyarázhatjuk, belemagyarázhatjuk, idszakosan magunkat, barátainkat is meggyzhetjük.. és igen, az id is nagy úr. De ez most nem lehet kényelmi szempont, jó lesz.., megbízható…, már túl ids vagyok.., van munkája, kocsija.. v bármely más racionális ok. Ehhez egyszeren túl sok kislány és kisfiú van a világban. Számtalan, helyes, kedves, okos vagy szép. Vagy mind együtt. A végs választásunk nem lehet véletlenszer, ad Hock, vagy is jó lesz.. Akkor minek is élünk, minek is van történetünk? Ez a saját életünk. Nem egy feladat, hogy éljünk, vagy túléljünk a földön és kitöltsük az idnket. Majd meghaljunk, mintha sosem lettünk volna. Ez egyszeren nem szólhat errl. Az én Mesém legalábbis nem. Lehet e valaki szerelmes a kisfiába/kislányába (ami úgy gondolom normális), ha az anyjába/apjába sem az..?