The

outside

Series

No.14

No.60

SIXTIETH Catalogue OF BOLT GALLERY22nd OCTOBER 2003

SIXTIETH Catalogue OF BOLT GALLERY22nd OCTOBER 2003

X X S

IN MEMORIAM PÉTER BÁNYAY

(1960–2003)

András BARANYAY • Sylvain BARBIER • Balázs CZEIZEL

Jeno DETVAY • Enikô GÁBOR • József HAJDÚ • László HARIS

Péter HERENDI • Mari MAHR • David SUTHERLAND • Magdi VÉKÁS

András BARANYAY • Sylvain BARBIER • Balázs CZEIZEL

Jeno DETVAY • Enikô GÁBOR • József HAJDÚ • László HARIS

Péter HERENDI • Mari MAHR • David SUTHERLAND • Magdi VÉKÁS

SIXTIETH Catalogue of BOLT GALLERY at GALLERY DUNA 1133 Budapest, Pannónia utca 95.SIXTIETH Catalogue of BOLT GALLERY at GALLERY DUNA 1133 Budapest, Pannónia utca 95.

b o l t @ c 3 . h u www.c3.hu/~b o l t

The history of the portrait miniatureTexst by Adrian DARMON Professor of Art History

The history of the portrait miniatureTexst by Adrian DARMON Professor of Art History

XXS10cm

siècles durant une place prépondérante dans les hautes sphèresde la société européenne. Destinée aux rois au départ, laminiature a ensuite été récupérée par la noblesse avant d'attirerla bourgeoisie à partir de 1770. Elle a été gage d'amour etsymbole de réussite et ses meilleurs artistes bénéficièrent d'unerenommée qui leur assurèrent en retour une aisance matérielleque beaucoup de grands peintres n'eurent pas.

L'histoire du portrait en miniature commence vraiment avecJean Clouet et Hans Holbein, deux maîtres importants du débutdu XVIe siècle, d'ailleurs plus peintres que miniaturistes.

D'emblée, ils réalisèrent de merveilleux chefs d'œuvre qui firentdate dans l'histoire de cet art et ce, à un tel degré que ceux quileur succédèrent furent rarement en mesure de les surpasser.

Une origine floue

Méconnu, l'art de la miniature a été confronté à une longuesuite de contradictions et de malentendus. D'abord, on nepourrait expliquer avec certitude l'origine du mot. Pourbeaucoup, il dériverait de minium qui désignait la couleur rougeutilisée pour enluminer les manuscrits. Toutefois, cetteassertion semble plutot fantaisiste parce que le rouge n'étaitpas la couleur la plus utilisée pour les enluminures.

Enluminure rime d'ailleurs avec miniature et c'est peut-être làqu'il faut rechercher l'origine du mot, surtout que limner(enlumineur en anglais) fut le nom qui était donné auxminiaturistes de la cour de Henri VIII et d'Élisabeth 1ere enAngleterre et le meilleur exemple est celui rapporté par Nicholas

[F]HISTOIRE DU PORTRAIT EN MINIATUREpar Adrian DARMON

Première période:De Holbein à Hilliard

Elles possèdent un charme indicible ces miniatures qui ont jouéun role important du XVIe au XIXe. Elles ont été des symbolesd'affection, des gages d'amour, des souvenirs ineffaçablesjusqu'au jour où la photographie a fait son apparition pourfinalement causer leur perte. Aujourd'hui, elles sont très loin devaloir ce qu'elles coutaient vers 1900 lorsque des gens aiséscomme MM. Panhard ou Pierpont Morgan en achetaient à prixd'or. Il est donc temps de les remettre au gout du jour afinqu'elles méritent plus d'attention de la part des amateurs d'artet qu'elles ne soient plus seulement considérées comme deravissantes petites choses qu'on classe indument parmi lesobjets de vitrine.

Il a suffi d'une vingtaine d'années, le laps de temps nécessaireà la photographie pour devenir populaire, pour que l'art de laminiature soit relégué aux oubliettes. Progressivement, sesartistes ont fini par disparaître si bien qu'à partir de la fin duXIXe siècle, ceux qui l'ont perpétué n'étaient plus dans leurmajorité que des copistes et bien souvent les pâles imitateurs demaîtres qui les avaient précédés et qui s'étaient montrés aussitalentueux que les plus grands peintres de leur époque.Il est facile de comprendre à quel point la photographie areprésenté un phénomène considérable dans la vie des gensdurant la seconde moitié du XIXe siècle et pourquoi son succès anaturellement entraîné le naufrage d'un art qui avait tenu trois

Hilliard, principal suiveur de Holbein, qui publia vers 1600 unouvrage intitulé : «The Art of Limning» (l'Art de la Miniature).Une troisième hypothèse a cependant été formulée, celle del'association du mot latin « minus » (plus petit) avec miniaturequi est de la peinture en réduction. A ce problème d'étymologies'ajoute le fait que la miniature et la peinture n'ont jamais faitbon ménage alors que rien n'aurait du les opposer.

Au XVIe siècle, la miniature sert d'abord les souverains, non pasdans un but artistique mais plutot comme moyen originald'illustration de lettres officielles. C'est ainsi que diversdocuments signés par Henri VIII vers 1520 sont illustrés de sonportrait, un peu à la manière de livres d'Heures enrichisd'enluminures.

Dans ce contexte, on imagine fort bien que la miniature est undérivé de l'enluminure et qu'à l'illustration du sacré s'est ensuitesubstituée, dans un autre usage, celle du portrait.On connaît ces fabuleux livres d'Heures, agrémentés de scènespeintes par de très grands artistes, ces enlumineurs ou « limners» qui ont été les précurseurs des grands miniaturistes du XVIesiècle. On pense notamment à Jean Fouquet qui, au sacré, aajouté l'éloge de la chevalerie.

C'est certainement à partir de là que la miniature a commencépar se singulariser, principalement avec Jean Clouet, peintre deFrançois 1er, qui, tout en restant très proche des artistes de lafin du Moyen-Age, annonce un nouveau style, plus perceptibledans ses magnifiques dessins et que Holbein, dans son sillage,portera au niveau le plus élevé avec ses miniatures réalisées àpartir de 1535 pour le compte de Henri VIII et de son entourage.

DOSSIER

Holbein, l'incomparable

Holbein reçut vraisemblablement l'enseignement de LucasHorenbout (ou Hornebolt), un artiste flamand venu enAngleterre juste avant 1520 et qui fut le premier miniaturistede la Cour. Horenbout fut probablement l'auteur de certainsportraits du roi sur ces documents officiels signés de la main dumonarque. Ces portraits ne sont guère exceptionnels au niveaude la qualité mais ont le mérite d'avoir tracé la voie à cet artque Holbein sut magnifier avec un talent hors pair.

Les portraits réalisés par Holbein sont extraordinaires de vie et devérité et dégagent quelque chose de magique qu'aucun de sessuccesseurs ne put exprimer avec autant de force. Ce fut donc àpartir de 1535 que l'art de la peinture à la gouache sur parcheminprit forme, quand Henri VIII se servit de Holbein pour notammentenvoyer son portrait en miniature à divers cours d'Europe etprincipalement dans sa quête d'une nouvelle épouse.

L'entourage du monarque anglais, impressionné ne manquapas de se faire « portraicturer » (comme on disait alors) mais lamort prématurée de Holbein à la suite d'une épidémie de pesteen 1543, apporta un frein à l'art de la miniature. Ce ne futqu'une vingtaine d'années plus tard que l'essor de cet artdevint effectif avec François Clouet en France et NicholasHilliard en Angleterre. Le premier nommé préféra se consacrerplus au dessin (le musée de Chantilly en possède une sériemagnifique) et à la peinture sur toile et ne prêta donc qu'uneattention limitée à la miniature et c'est là bien dommage parce

que celles qu'il réalisa sont superbes tandis que le second,orfèvre de métier, perpétua la tradition lancée par Holbein sanstoutefois l'égaler.

Hilliard l'orfèvre sera à la base du développement de l'écoleanglaise qui s'imposa tout au long du XVII e siècle etpratiquement jusqu'en 1720 lorsque l'école allemande montrale bout de son nez et que l'école française sortit enfin de soncocon pour contester durement cette hégémonie des insulaires.Il reste que les peintres et leurs académies snobèrent quelquepeu la miniature en la considérant comme un art mineur oucomme un « art de bonbonnière » au XVIIIe siècle tant et si bienque les miniaturistes formèrent une caste à part jusqu'au bout.

Pourtant, ces artistes étaient avant tout des peintres, souventtrès talentueux, pour mettre un maximum de ressemblance etde vie sur vélin, carton, papier, ivoire (à partir de 1720) oucuivre, quoique les puristes n'acceptent pas de classer les petitsportraits peints à l'huile sur ce support parmi les miniatures.La miniature resta donc un art bien particulier, à tel point que lesconservateurs de musées, jusqu'à la fin du XIXe siècle, sesoucièrent peu d'en acheter ou d'en exposer. Il fallut uneexposition à Londres en 1865 puis une autre dans cette mêmeville 24 ans plus tard pour qu'enfin un intérêt se manifestât pourcet art. La publication de livres et l'organisation d'autresexpositions en Europe jusqu'en 1914 contribuèrent à faire sortirles miniatures de l'oubli. Heureusement, des gens aisés commeMM. Pierpont Morgan, Panhard et David-Weill se constituèrentde belles collections, déboursant à l'occasion des sommes follesqui laisseraient pantois les amateurs d'aujourd'hui.

Toutefois, le regain d'intérêt pour la miniature est resté limité, àcause des guerres mondiales et aussi en raison de ces vieillesconvictions et de ces clichés déformés concernant cet art qui ontfait que le contingent des collectionneurs soit demeuré sirestreint. Ces collectionneurs eux-mêmes, dans leur majorité , ontjalousement veillé à ne pas voir leur nombre augmenter afin de separtager au mieux les miniatures mises sur le marché, tant et sibien que leur moyenne d'âge dépasse allègrement 50 ans et queleur race risque d'être menacée d'extinction. En fait, la logiquevoudrait que leur nombre augmente afin de donner un nouvelélan à ce domaine qui mérite d'être apprécié à sa juste valeur.Née avec la Renaissance, morte avec l'éclosion de l'èreindustrielle, la miniature aura quand même connu des annéesfastes, notamment à partir de 1780 lorsqu'elle intéressa labourgeoisie. Paradoxalement, elle fit d'avance le lit de laphotographie lorsque les gens demandèrent aux artistes defaire plusieurs versions du portrait de l'être cher ou d'eux-mêmes et on comprend alors pourquoi la photographie, fidèle à100% au niveau de la ressemblance, et surtout rapide,multipliable à souhait et peu couteuse, devint si vite populairelorsqu'il s'agissait de faire exécuter un portrait.

Un XVIe siècle éclatant

Revenons en arrière, au moment où François Clouet et Hilliard,rivalisant de talent, le premier dans le rendu des expressions, lesecond dans la façon de peindre les habits et les dentelles touten donnant une pointe de romantisme à ses oeuvres, créèrentenfin les conditions dans lesquelles la miniature allaits'épanouir.

A cette époque, la France marqua un temps de retard parrapport à l'Angleterre. Hormis Jean Clouet et son fils François,peu d'artistes firent des miniatures dans ce pays jusqu'en 1600.Des portraits ont cependant été retrouvés sur lesquels il estmalgré tout difficile de mettre un nom d'auteur. D'autre part, enFrance plus qu'ailleurs, de nombreux peintres produisirent desminiatures à l'huile sur cuivre que les spécialistes classent plutotdans le domaine de la peinture.

C'est en Angleterre, pays des libertés et des inventions, que laminiature trouva le terrain favorable à son expansion, d'abordavec l'arrivée d'artistes flamands, comme Simon Benninck, safille Lavina Teerlink ou Lucas Horenbout, le premier et letroisième auteurs de ces portraits de Henri VIII figurant surdivers documents officiels, puis avec Holbein qui créa un chocmajeur en peignant ces portraits si réalistes.

Hilliard apporté un coté précieux à la miniature, Rowland Lockeyégalement mais à un degré moindre, tandis que d'autresartistes comme John Bettes ou John Shute, spécialistes desgrands portraits à l'huile, s'y essayèrent sans plus.

Hilliard s'inspira très largement de Holbein dont les oeuvresétaient conservées à la cour. Tout en exécutant de très bellespièces d'orfèvrerie, cet artiste, originaire d'Exeter, s'amélioraau fil des ans en apportant une touche divinement romantiqueà ses oeuvres, notamment en donnant une attitudelangoureuse à certains des personnages qu'il peignit et enmettant sur le pourtour des inscriptions stylisées, peintes à l'orsur des fonds bleus.

[H]

La préciosité de Hilliard fut quelque peu imitée par ses suivants,principalement son fils Laurence qui ne l'égala pas, Isaac Oliver,dont la famille était originaire de Rouen, qui le surpassa etEdward Norgate, un artiste de grand talent dont les oeuvressont cependant rares.

L'âge d'or de la miniature démarra ainsi de belle manière avecces artistes anglais de la cour d'Elisabeth et de James 1er et seperpétua encore avec autant d'éclat au XVIIe siècle, unepériode qui vit éclore d'autres miniaturistes extrêmementdoués. Et pourtant, la miniature fut encore loin d'entamer sarévolution, les artistes se limitant à peindre à la gouache survélin, un support intéressant certes, mais loin d'avoir lesqualités de l'ivoire, utilisé que vers 1720 et plus largement àpartir de 1740.

A m i n i a t û r p o r t r é t ö r t é n e t eAdrian Darmona mûvészettörténet professzora

Elsô szakasz:Holbeintól Hilliardig

A finom kézzel festett miniatûr képek a tizenhatodik és tizenkilen-cedik század között jelentôs szerepet töltöttek be. Az apró képeketa szeretet jeleként, szerelmi zálogként és maradandó szuvenírkéntajándékozták egészen a fotográfia megjelenéséig, mely idôvel tel-jesen kisajátította szerepét. Értékük manapság meg sem közelíti az

szinte felülmúlhatatlan mérföldköveknek számítanak a mûvé-szet történetében.

Homályos kezdetek

Az eleinte nem sokra becsült miniatúráknak az ellentmondásokés félreértések hosszú sorával kellett megküzdenie. Elôször issenki sem tudta teljes bizonyossággal megmagyarázni a néveredetét. Sokak szerint a „minium” szóból származott az illumi-nált kódexek készítéséhez használt vörös festék (vermilion)után. Ez az érvelés azonban valószerûtlennek tûnik, hiszen a vö-rös a kódexek illusztrációin korántsem tartozott a leggyakrab-ban használt színek közé.

Mellesleg egy másik, valószínûbb kapcsolat is található az illumi-náció és a miniatúrafestészet között. VIII. Henrik és I. Erzsébetudvarában a „limning” (v. „illuminating”) angol szavakkal jelöl-ték a miniatúrákat. E használat legeklatánsabb példáját Nicho-las Hilliard, a Holbein után legjelentôsebb miniaturista jegyeztefel 1600 körül publikált „The Art of Limning” címû mûvében.

Egy harmadik hipotézis szerint a „miniatúra”, vagyis „kis festé-szet” a latin „minus” („kisebb”) szóval hozható összefüggés-be. Az etimológiai nehézségeket tovább bonyolítja az a tény,hogy a miniatúra és a festészet mûvészete sohasem jöttek ki jólegymással, jóllehet egymás iránti kölcsönös bizalmatlanságuk-ra nincs kézenfekvô magyarázat.

A tizenhatodik század során a miniatúrák elsôsorban az uralko-dókat szolgálták, nem annyira mûvészi céllal, mintsem hivataloslevelezésük egyfajta illusztrációjaként. A VIII. Henrik által 1520

1900-as évek körüli árukat, amikor olyan jómódú emberek, mintPanhard vagy Pierpont Morgan csillagászati összegeket fizettek ér-tük. Itt az ideje tehát, hogy a mûvészet kedvelôi felújítsák érdeklô-désüket ezek iránt a miniatúrák iránt, és a méltatlanul a vitrinekbeszámûzött csecsebecsék értékes gyûjteményekké váljanak.

Mindössze húsz év alatt, mialatt a fotográfia új médiuma széleskö-rû népszerûségre tett szert, a miniatúrafestészet mûvészete eltünta történelem süllyesztôjében. A miniatúrafestôk lassanként olymértékben eltüntek a színrôl, hogy a tizenkilencedik század végéreazok többsége, akik még mindig e mûvészeti formát gyakorolták,már csak másolással foglalkozott, sápadt imitációit produkálva azelôttük járó mesterek képeinek, akik saját koruk legnagyobb festô-ivel voltak egyenrangúak.

Könnyû megérteni, miféle lélegzetelállító újdonságot jelentett afotográfia az emberek életében a tizenkilencedik század máso-dik felében, és hogy sikere miért taszított szükségszerûen a fe-ledés homályába egy olyan mûvészeti formát, amely három év-századon keresztül jelentôs szerepet töltött be az európai társa-dalom magasabb régióiban. Az eredetileg a királyok számárakészített miniatúrák hamarosan utat találtak a nemesség, majdaz 1770-es évektôl a polgárság köreibe is. A miniatúra a szere-lem jele és a siker szimbóluma volt, és legjobb mûvelôi olyan is-mertségre és anyagi bôségre tettek szert, amelyet gyakran alegnagyobb festôk sem élveztek.

A miniatûr portré története valójában Jean Clouet és Hans Hol-bein neveivel kezdôdik. Ez a két jelentôs, kora tizenhatodik szá-zadi mester sokkal inkább festô, mint miniatúrakészítô volt,s a kezdetektôl fogva olyan remekmûveket alkottak, amelyek

körül aláírt dokumentumok mindegyikét – némileg a breviáriu-mokat díszítô illuminációkra emlékeztetô módon – saját portré-ja illusztrálja.

Ebben a kontextusban nem nehéz elképzelni, hogy a miniatúravalóban az illuminációból származott, és a szent szövegek il-lusztrálása után újabb szerepet kapott: portré lett belôle.

Számos jól ismert breviárium létezik, melyet a legnagyobb mû-vészek által festett páratlan jelenetek díszítenek. Ezek az illumi-nátorok a tizenhatodik század nagy miniatûrfestôinek elôfutá-rai. Közülük is különösen Jean Fouquet neve érdemel említést,akinek tematikája a szent témák mellett a lovagság ünneplésétis magában foglalta.

Kétség kívül ez az a pont, amelytôl a miniatúra kezd elismertté vál-ni, elsôsorban Jean Clouet, I. Ferenc udvari festôje révén, aki bárnem távolodott el a késô középkor mûvészeitôl, új stílust terem-tett, mely elsôsorban csodálatos rajzain érhetô tetten, s amelyetaz ôt követô Holbein a legmagasabb szintre emelt a VIII. Henrik ésudvarának megrendelésére 1535-tôl festett miniatúrák révén.

A páratlan Holbein

Holbein mestere valószínûleg Lucas Horenbout (vagy Hornebolt),egy flamand mûvész lehetett, aki az elsô udvari miniatüristakéntnem sokkal 1520 elôtt érkezett Angliába. Vélhetôleg részben Ho-renbout festette azokat a királyportrékat is, amelyek az uralkodóaláírását viselô hivatalos dokumentumokon láthatók. Bár ezekaz arcképek minôségüket tekintve aligha tekinthetôk különle-gesnek, feltétlen erényük, hogy utat törtek egy olyan mûvészeti

zsáner számára, amelyet Holbein páratlan tökélyre fejlesztett.A Holbein által festett portrék minden képzeletet felülmúló élet-tel és igazságtartalommal telítôdtek, varázslatos kisugárzásuk-hoz foghatót egyetlen követôje sem tudott alkotni. Így a perga-menre történô guásfestés mûvészete 1535-tôl kezdett kialakul-ni, amikor VIII. Henrik szolgálatába fogadta Holbeint azzal a ki-fejezett céllal, hogy miniatûr képmását különféle Európai udva-rokba küldje, elsôsorban új feleség keresése céljából.

Az angol uralkodó udvarának szintén imponáltak a képek, éshamarosan saját portréikat is megrendelték, bár Holbein koraihalála az 1543-as pestisjárványt követôen lelassította a minia-túrafestészet mûvészetének fejlôdését. Újabb húsz évnek kelletteltelnie, mire a zsáner végérvényesen meghonosodott elsôsor-ban François Clouet franciaországi és Nicholas Hilliard angliaimunkásságának köszönhetôen. Az elôbbi mindenek elôtt a raj-zolásnak (Chantilly múzeum kiváló gyûjteménnyel rendelkezikgrafikai munkáiból) valamint a vászonfestészetnek szentelteidejét, a miniatúrákra csak korlátozott energiákat fordított –ami nagy kár, hiszen e téren is remek munkákat alkotott. Azutóbbi, eredeti szakmája szerint aranymûves, tovább folytatta aHolbein által megkezdett hagyományt, ám nem sikerült elôdjé-hez fogható remekmûveket alkotnia.

Az aranymûves Hilliard alapította meg azt az angol iskolát,amely a tizenhetedik század során dominanciára tett szert, ésgyakorlatilag 1720-ig – amikor a német iskola elôször mutattameg arcát és a francia iskola is végre kikelt bábállapotából, ko-moly kihívás intézve az angolok által élvezett hegemónia ellen –egyeduralkodónak volt tekinthetô.

Ennek ellenére a festôk és akadémiáik némileg sznob módon te-kintettek a miniatúrára, a mûvészet alacsonyabb rendû ágának,a tizennyolcadik században pedig kifejezetten „csokoládédo-boz-festészetnek” tekintve azt. A miniatúrafestôk így különkasztot alkottak egészen a mûfaj végsô hanyatlásáig.

A miniatúrafestôk ennek ellenére – gyakran igen tehetséges –valódi festôk voltak, akik a legnagyobb életszerûséget és ha-sonlóságot hozták létre pergamenen, papíron és (1720-tól) ele-fántcsonton vagy rézen, jóllehet a puristák az utóbbi felületrefestett apró portrékat nem hajlandók miniatúraként kezelni.

A miniatúrafestészet oly mértékben elszigetelt mûvészeti ágmaradt, hogy a múzeumi kurátorok egészen a tizenkilencedikszázad végéig alig mutattak érdeklôdést vásárlásuk vagy kiál-lításuk iránt. Az elsô, 1865-ben rendezett londoni kiállítást kö-vetôen 24 évnek kellett eltelnie, mire ugyanott sor került a kö-vetkezôre, és a század végére valódi érdeklôdés mutatkozotta mûfaj iránt. Különféle publikációk megjelenése, majd egé-szen 1914-ig a további európai kiállítások hatékonyan segítet-ték elô a miniatúra kitörését a feledés homályából. Szerencsé-re olyan tehetôs emberek, mint Pierpont Morgan, Panhard ésDavid-Weill jelentôs gyûjteményekre tettek szert, igaz az eze-kért kiadott csillagászati összegektôl a mai mûvészetbarátok-nak leesne az álluk.

A miniatúrák iránt megnyilvánuló érdeklôdés mindazonáltalkorlátozott maradt, ami részben a két világháború számlájáraírható, részben azoknak a makacs nézeteknek és torz közhe-lyeknek tudható be, amelyek korlátozták a gyûjtôk számát. Egyûjtôk többsége maga is féltékenyen vigyázott arra, hogy szá-

muk ne növekedjen, s könnyebben férjenek hozzá a piacon meg-jelenô miniatúrákhoz. Ez irányú erôfeszítéseik olyan sikerrel jár-tak, hogy átlag életkoruk ma már jóval az 50 év fölött jár, és fa-jukat a kihalás veszélye fenyegeti. Pedig a józan ész éppen szá-muk növekedését sugallná, hogy ez a nagyobb figyelmet és el-ismerést érdemlô mûfaj friss mûértôkkel gazdagodjon.

A reneszánsz idején fogant és az iparosodás korának hajnalánkimúlt miniatûr festészetnek az 1780-as évektôl egy rövid virág-kor is megadatott, amikor felkeltette a polgárság érdeklôdését.Paradox módon ez a fénykor épp a fotográfia útját egyengette,hiszen a vásárlók egyre gyakrabban követelték a mûvészektôl,hogy a szeretett személy vagy sajátmaguk portréját több pél-dányban fessék meg. Mindezt figyelembe véve könnyû megérte-ni, hogy a 100 százalékig élethô, korlátlanul sokszorosítható,olcsó és mindenek elôtt gyors fotográfia miért tett szert olygyors népszerûségre a portréábrázolás terén.

A tizenhatodik század pompája

Forduljunk most vissza abba a pillanatba, amikor François Clouetés Hilliard, ez a két rivális tehetség (az elôbbi az arckifejezésekmegragadásában, az utóbbi az öltözetek és csipke ábrázolásá-ban alkotott maradandót), miközben képeiket egy csipetnyi ro-manticizmussal töltik meg, megteremtik azokat a körülménye-ket, amelyek között a miniatûrfestészet virágzani kezd.

Ekkoriban Franciaország némileg Anglia mögött járt. Jean Clouet-tôl és fiától François-tól eltekintve, 1600 elôtt kevés mûvészfestetett miniatûröket Franciaországban. Ennek ellenére többolyan portrét találtak, amelyet a mai napig nehéz egyetlen fes-

[GB]

tônek tulajdonítani. Mellesleg Franciaországban sokan festet-tek rézre olajjal miniatûr képeket, s ezeket a mai mûvészettör-ténészek gyakran a hagyományos festmények közé sorolják.

Angliában, a szabadság és találmányok hazájában, a miniatûr-festészet elsôsorban olyan flamand mûvészek révén talált ter-mékeny talajra, mint Simon Benninck és lánya, Lavina Teerlinkvagy Lucas Horenbout, akik közül az elsô és a harmadik felelôsVIII. Henrik azon képmásaiért, amelyek különféle hivatalos do-kumentumokon megjelennek. ôket követte Holbein, aki képei-nek realizmusával oly mélyrôl jövô csodálatot váltott ki.

Hilliard – és kisebb mértékben Rowland Lockey – vezette be amívesség ábrázolását a miniatûr képek világába, míg más mû-vészek, pl. John Bettes vagy John Shute, akik inkább a nagymé-retû olaj portrék specialistái voltak, csak alkalmi kirándulásokattettek erre a területre.

Hilliardot nagy mértékben ihlette Holbein, akinek munkái a ki-rályi udvarba is utat találtak. Miközben néhány csodálatosaranytárgy is elhagyta kezét, az exeteri mûvész portréi folya-matosan fejlôdtek az évek során, s munkáiban romantikus ele-mek is megjelennek – elsôsorban egyes modelljeinek epekedôbeállítása, illetve az arannyal kék háttérre festett stilizált feli-ratok révén.

Hilliard mívességét bizonyos mértékig követôi is utánozták: kü-lönösen fia, Laurence, aki azonban nem érte el apja színvonalát;Isaac Oliver, akinek családja eredetileg Rouenból származott, saki viszont túlszárnyalta ôt; valamint Edward Norgate, egy igentehetséges mûvész, akinek munkáiból kevés maradt fenn.

A miniatûrfestészet aranykorát tehát I. Erzsébet és I. Jakab udva-raiban ezek az angol mûvészek indították el, s töretlen pompávalfolytatta útját egészen a tizenhetedik századig, amikor más, kü-lönlegesen tehetséges miniatúrafestôk is feltûntek a színen. A mi-niatûr festészet azonban még mindig messze járt a forradalmi újí-tásoktól, hiszen mûvészei kizárólag guással pergamenre festet-tek, amely persze értékes felület, ám korántsem rendelkezik azelefántcsont kvalitásaival, melyet 1720 táján használnak elôször,és 1740-tól terjed csak el szélesebb körben.

The history of the portrait miniatureBy Adrian DarmonProfessor of Art History

First period:From Holbein to Hilliard

These exquisite miniatures played an important role from thesixteenth century to the nineteenth. They were given as signs ofaffection, as love tokens and enduring keepsakes right up untilthe advent of photography, which eventually usurped theirplace. Today, they are worth nothing like what they could fetchin around 1900, when wealthy people such as Panhard orPierpont Morgan bought them for astronomical prices. The timehas indeed come, therefore, to revive the interest of art loversin these miniatures, turning them into desirable collectablesrather than merely charming objects unfairly relegated to thedisplay case.

In just twenty years, the time it took for the new medium ofphotography to achieve widespread popularity, the art ofminiature painting had become obsolete. Little by little,miniaturists disappeared from the scene, so completely that bythe end of the nineteenth century, the majority of those whostill practised the art were merely copyists, often producing nomore than pale imitations of the masters who had gone beforethem and who had proved themselves just as talented as thegreatest painters of their age.

It is easy to understand the extent to which photographyrepresented an amazing phenomenon in people’s lives duringthe second half of the nineteenth century, and why its successinevitably pushed into oblivion an art which, for three centuries,had occupied such an important place in the higher spheres ofEuropean society. Initially intended for kings, the miniature wassoon adopted by the nobility before attracting the interest of thebourgeoisie from 1770 onwards. The miniature was a token oflove and a symbol of success, and the best practitioners earneda renown that guaranteed them, in return, greater materialwealth than that enjoyed by many of the greatest painters.

The history of the portrait miniature begins in earnest with JeanClouet and Hans Holbein, two significant masters from thebeginning of the sixteenth century, who were, in fact, morepainters than miniaturists.

From the very beginning they produced wonderful masterpiecesthat represent a milestone in the history of the art, to such anextent that those who came afterwards would rarely be capableof surpassing them.

Blurred beginnings

Underrated as it was, the art of the miniature faced a long seriesof contradictions and misunderstandings. To begin with, no onecould explain, with any certitude, the origins of the name.According to many, it was derived from the word “minium”, thename of the red colour (vermilion) used in the creation ofilluminated manuscripts. However, this claim seems somewhatunlikely, since red was not, in fact, the colour most used inilluminations.

Besides, there is a further link between illumination andminiature painting, and it is perhaps here that one should lookfor the origins of the word, particularly because “limning” (or“illuminating”) was the English word also used to describe thepainting of miniatures in the courts of Henry VIII and ElizabethI. The best example of its use is that recorded by NicholasHilliard, the most important miniaturist after Holbein, who, inaround 1600, published the work “The Art of Limning”.

However, yet a third hypothesis has been proposed, derivedfrom the association of the Latin word “minus” (“smaller”) with“miniature”, that is, a small painting. And alongside thisetymological difficulty is the fact that the art of the miniatureand painting have never got on well together, even thoughthere is no apparent reason for their mutual distrust.

In the sixteenth century, miniatures were primarily in the serviceof sovereigns, not with any artistic goal but rather as an originalway to illustrate official correspondence. A number ofdocuments signed by Henry VIII in around 1520 are illustrated

with his portrait, resembling in some way the illuminations thatadorn books of hours.

In this context, it is easy to imagine that the miniature is in factderived from illumination, and that, following its use in theillustration of sacred texts, it took on another role: that of theportrait.

There are many well-known books of hours, fabulouslyembellished with scenes painted by the greatest artists, theilluminators, or “limners”, who were the precursors of the greatminiaturists of the sixteenth century. One thinks particularly ofJean Fouquet, who expanded his repertoire to incorporate notjust the sacred, but also the celebration of chivalry.

It is certainly from this point that the miniature began toachieve distinction, principally with Jean Clouet, court painterto François I, who, while remaining close to the artists of theend of the Middle Ages, heralded a new style, which is moreperceptible in his magnificent drawings and which Holbein, inhis wake, would raise to its highest level with the miniatures heproduced from 1535 onwards at the behest of Henry VIII and hisentourage.

Peerless Holbein

Holbein was probably taught by Lucas Horenbout (or Hornebolt),a Flemish artist who arrived in England a little before 1520 andwho was the first court miniaturist. It was most likely Horenboutwho painted certain portraits of the king that appear on officialdocuments that bear the monarch’s signature. These portraits

are scarcely exceptional in terms of quality, but they have themerit of paving the way for an art that Holbein would glorifywith his unparalleled skill.

The portraits executed by Holbein have extraordinary life andtruth, and they radiate something magical that not one of hissuccessors would be able to express with as much power. Thusit was from 1535 onwards that the art of gouache painting onparchment took shape, when Henry VIII employed Holbein, inparticular to send his portrait miniature to various Europeancourts, primarily in his search for a new wife.

Those in the English monarch’s entourage were impressed andwere quick to have their own portraits painted, althoughHolbein’s early death following a plague epidemic in 1543 sloweddown the development of the art of miniature painting. It wasanother twenty years before the art took off definitively, withFrançois Clouet in France and Nicholas Hilliard in England. Theformer chose rather to dedicate himself to drawing (the Chantillymuseum has a wonderful series of these drawings) and topainting on canvas, and only gave limited attention to minia-tures––a great pity, since those that he did produce are superb.The latter, a goldsmith by profession, continued the traditionestablished by Holbein without ever becoming his equal.

The goldsmith Hilliard was the founder of the English school thatwas dominant throughout the seventeenth century andpractically up until 1720, when the German school first showedits face and the French school at last emerged from its cocoon topose a serious challenge to the hegemony enjoyed by the English.The fact remains, however, that painters and their academies

were somewhat snobbish about the miniature, regarding it as aminor branch of art or as “chocolate-box painting” in theeighteenth century, to such an extent that miniaturists formeda caste apart right until the art of the miniature becameobsolete.

Nevertheless, miniaturists were, above all, painters, oftenextremely talented, who were able to impart a maximum of lifeand likeness onto the vellum, card, paper, ivory (from 1720onwards) or copper, although purists refuse to classify the littleportraits painted in oils on this latter surface as miniatures.The miniature, therefore, remained a distinct art, to the extentthat museum curators, right until the end of the nineteenthcentury, showed little interest in purchasing them or displayingthem. It took an exhibition in London in 1865, then another inthe same city 24 years later, before any real interest was shownin the art. The appearance of various publications and theorganisation of further exhibitions in Europe up to 1914 helpedto rescue the miniature from oblivion. Fortunately, wealthypeople such as Pierpont Morgan, Panhard and David-Weillaccumulated important collections, sometimes spendingastronomical sums that would leave today’s art loversastounded.

Nevertheless, the growth of interest in miniatures has remainedlimited, both as a result of the two world wars and also becauseof the long-held convictions and distorted clichés regarding thisart, which meant that the number of collectors remainedrestricted. The majority of these collectors themselves jealouslytook care not to allow their numbers to increase, so as better tobe able to share the miniatures that came on the market. Such

has been their efficiency that their average age is now wellabove 50 and their species faces the threat of extinction. Infact, logic should have suggested an increase in their numbers,in order to give fresh impetus to this area of the arts thatdeserves much greater recognition and appreciation.

Born with the Renaissance, its death coinciding with the adventof the industrial age, the miniature was still to have its years ofglory, particularly from 1780 onwards, when it captured theinterest of the bourgeoisie. Paradoxically, it paved the way forphotography, when people began to demand from artistsseveral versions of the portrait of a loved one or of themselves.With this in mind, it is easy to understand why photography,100 per cent faithful in terms of likeness and above all fast,reproducible in as many copies as desired, and inexpensive,became popular so quickly in the production of portraits .

The splendour of the sixteenth century

Let us turn back now, to the moment when François Clouet andHilliard, with their rival talents––the former in the capturing ofexpressions, and the latter in the depicting of clothing and lace,while endowing his pictures with a touch of romanticism––atlast created the conditions in which the miniature couldflourish.

At this time, France lagged somewhat behind England. Apartfrom Jean Clouet and his son François, few artists were produc-ing miniatures in France before 1600. Nevertheless, portraitshave been discovered that are still difficult to attribute to aparticular painter. Besides, in France more than elsewhere,

many painters produced miniatures using oils on copper, whichspecialists today rather classify as paintings.

It was in England, a country of freedoms and inventiveness, thatthe miniature found fertile ground for expansion, primarily withthe arrival of Flemish artists like Simon Benninck, his daughterLavina Teerlink, or Lucas Horenbout, the first and third beingresponsible for the portraits of Henry VIII that appear on variousofficial documents, then with the appearance of Holbein, whocaused such astonishment with the realism of his portraits.

Hilliard introduced a touch of the precious to the miniature, asdid Rowland Lockey, although to a lesser degree, whereas otherartists, like John Bettes or John Shute, who specialised in largeportraits in oils, did no more than try their hand.

Hilliard was greatly inspired by Holbein, whose works werepresent at the court. While at the same time executing somebeautiful pieces of work in gold, this artist, who came fromExeter, improved over the years, introducing a divinely romantictouch to his works, notably by painting certain of his subjects ina langorous pose and by adding stylised inscriptions around theedge, painted in gold on a blue background.

Hilliard’s preciousness was to some extent imitated by hissuccessors, particularly by his son Laurence who failed to equalhim, by Isaac Oliver, whose family came originally from Rouenand who surpassed him, and by Edward Norgate, a very tal-ented artist whose works are, nevertheless, rare.

The golden age of the miniature was therefore launched withthese English artists of the court of Elizabeth I and James I, andcontinued with undiminished splendour until the seventeenthcentury, a period that saw the flourishing of other extremelygifted miniaturists. However, the miniature was still a long wayfrom initiating any kind of revolution, with artists restrictingthemselves to painting in gouache on vellum, an worthy surfaceof course, but far from having the qualities of ivory, whichwould only be used in around 1720, and more widely from 1740onwards.

M

a

r

i

M

A

H

R

Born in Santiago de Chile

On location 1– 5. 2001 10 x 10 cm C-print

Time and t ide 1–5. 2001. 10 x 10 cm C-pr int

Auditions 1–5. 2001.10 x 10 cm C-print

BARANYAY

1938Budapest,H

ungaryAndrás

Kéz 1 - 10. 1970. 10 x 10 cm 1/1

Sylvain BARBIER

1974Paris

F

Lorsqu’un agent découvre les lieux d'un crime, il doit immédiatement demander qu’on lui prêteassistance. Le premier agent sur les lieux d'un crime doit tenter par tous les moyens de

préserver des vies en commençant à donner les premiers soins, tout en veillant simultanémentà demander de l'aide pour prodiguer des soins de santé et assurer sa propre sécurité, celle desautres membres du personnel et celle des délinquants qui se trouvent sur les lieux ou quipourraient se présenter sur les lieux. Après s’être occupé de la santé et de la sécurité desmembres du personnel et des délinquants, l’agent doit controler l’accès aux lieux du crimejusqu’à ce qu’il soit relayé. Les lieux d’un crime constitue un endroit vulnérable et il faut fairetrès attention à ne pas contaminer ou détruire des éléments de preuve éventuels. À cette fin,les normes minimales suivantes doivent être respectées : prévenir tout dommage ou toutnouveau dommage, faire sortir les personnes qui ne sont pas impliquées, empêcher lespersonnes non autorisées d'accéder aux lieux du crime ou de contaminer des éléments de

preuve, lorsqu’un membre du personnel n’ayant pas vraiment besoin de se trouver sur les lieuxinsiste pour y accéder, consigner son nom et le moment exact de sa présence, aux fins de laprocédure judiciaire, tenir une liste précise du nom de toutes les personnes présentes sur leslieux du crime ainsi que du moment exact de leurs allées et venues, controler l'accès aux lieuxdu crime jusqu'à ce qu'un agent désigné ou la police prenne la relève, confirmer verbalement leremplacement en question et consigner dans le registre le nom et le rang de la personne qui

prend la relève ainsi que l'heure de son arrivée. Les mesures suivantes doivent être prises en cequi a trait aux éléments de preuve : éviter de déplacer quoi que ce soit, sauf s'il est absolument

nécessaire de le faire, éviter, dans la mesure du possible, de contaminer les éléments depreuve, photographier les lieux si possible avant de déplacer quoi que ce soit, protéger lespreuves matérielles des intempéries, enregistrer tous les éléments de preuve trouvés oudéplacés (en indiquant leur nature, ainsi que où, quand et par qui ils ont été trouvés ou

déplacés), garder en sa possession les éléments de preuve saisis jusqu'à ce qu'ils soient confiésà la police ou placés en lieu sur, et en faire mention sur le bordereau ou le formulaire portantsur la chaîne de possession, éviter la contamination d'une preuve par une autre en gardantchaque élément de preuve séparé, isoler les témoins des autres témoins ainsi que des autrespersonnes, lorsque les lieux du crime comprennent un ordinateur et qu’aucune tentative dedétruire les éléments de preuve électroniques n’a été observée, ne rien faire à l’appareil, maisen informer le personnel chargé de la gestion des systèmes d’ordinateurs, en présence d’indicesrévélant que l’on tente de détruire ou d’altérer des éléments de preuve électroniques (parexemple, le clignotement rapide du voyant lumineux de l’unité de disque dur), éteindre

l’ordinateur le plus vite possible et le protéger de toute manipulation non autorisée etc. etc.

CHARLY, 199610 x 6,5 cm6,5 x 10 cm

Egy bûntény helyszínére érkezve a rendôr azonnal kérjen erôsítést. A helyszínre érkezô elsô rendôr minden tôle telhetôt tegyen meg az életbiztosítása érdekében: nyújtson elsôsegélyt, ezzel egy idôben kérjen egészségügyi segítséget, biztosítsa a személyes biztonságot, az egyébszemélyzet biztonságát, valamint az esetlegesen a helyszínen tartózkodó sértettek biztonságát, valamint azokét, akik véletlenül kerülteka helyszínre. Amikor a sértettek és a személyzet biztonságáról gondoskodott, a rendôr koncentráljon a helyszín ellenôrzésére, amíg le nemváltják. A tetthely különleges terület, amelyet a legnagyobb gondossággal kell kezelni, nehogy beszennyezôdjenek vagy tönkremenjenek a

lehetséges bûnjelek. Ezért az alábbi minimális követelmények betartására van szükség a tetthely védelme érdekében: a területhatár kijelölése,a helyszín védelme, a károk vagy további károk megakadályozása, az illetéktelen személyek eltávolítása, illetéktelenek megakadályozása

abban, hogy a bûntény helyszínére lépjenek és beszennyezzék az esetleges bûnjeleket, ha olyan személyek ragaszkodnak a belépéshez, akikneknincs komoly okuk az ott tartózkodásra, nevük és a helyszínen való megjelenésük idôpontjának feljegyzése, pontos „helyszínnapló" vezetése ahelyszínre érkezôk és az onnan távozók neveivel illetve érkezésük/távozásuk idôpontjával, a helyszín felügyelete, amíg egy erre kijelölt tiszt

vagy a rendôrség váltásra nem érkezik, amikor egy másik rendôr érkezik a helyszín felügyeletének ellátására, e tény szóban való megerôsítése,valamint a személy nevének, rangjának és az idôfeljegyzése. A bûnjel/ek megóvása érdekében az alábbi lépéseket kell foganatosítani: nemmozdítsunk meg semmit, hacsak feltétlenül nem szükséges, és csak annyira, amennyire szükséges, kerüljük a bûnjel beszennyezését, ha lehetfényképezzünk le mindent, mielôtt elmozdítanánk, védjük meg a bûnjeleket a természettôl, jegyezzünk fel és azonosítsunk bármely fellelt éselmozdított bûnjelet (mi volt az, hol, ki és mikor mozdította el), ha valaki más akad rá egy bûnjelre, tartsuk azt az adott személynél, amíg arendôrségnek átadásra vagy szakszerû tárolásra nem kerül, ne szennyezzük egymással a bûnjeleket (tartsunk minden egyes bûnjelet jólelkülönítve a többi bûnjeltôl), használjunk papírzacskót a véres tárgyakhoz, különítsük el a tanúkat egymástól és a többi személytôl,ha a bûntény helyszínén számítógép is található, de nincs szemmel látható jele annak, hogy a valaki megkísérelte volna tönkretenni aszámítógép által tárolt bûnjelet, ne nyúljunk a számítógéphez, és értesítsük a számítógép rendszergazdáját, ha van szemmel látható jeleannak, hogy a valaki megkísérelte volna tönkretenni a számítógép által tárolt bûnjelet (pl. a keménylemez-meghajtó gyorsan villogójelzôfénye), a lehetô leggyorsabban kapcsoljuk ki a számítógépet, és tartsunk távol tôle minden illetéktelen személyt etc., etc.

If an officer comes across the scene of a crime, he or she shall immediately call for assistance. The first officer on the scene shallmake every effort to ensure the preservation of life by initiating first aid while simultaneously asking for health care assistanceand ensuring personal safety, safety of other staff and safety of offenders immediately at the scene or those who may enter thescene. Once the health and safety of staff and offenders is assured, the officer shall control the scene until relieved. The scene ofa crime is a delicate area and must be treated with the utmost care so as not to contaminate or destroy potential evidence.Therefore, the following minimum standards shall be used to protect the scene of a crime: establish a perimeter to protect thescene, prevent any damage or further damage, evacuate non-involved persons, prevent unauthorized persons from entering thecrime scene or contaminating any evidence, when personnel who have no bona fide need to be on the scene insist on entering,record their names and the times they were on the scene, for court purposes, maintain an accurate "scene log" of the names

and the times that everyone enters or leaves the scene, maintain control of the scene until relieved by a designated officer or bypolice, when another officer arrives to assume control of the scene, verbally confirm this as a fact and record the time and theperson's name and rank. The following steps shall be taken to preserve evidence: do not move anything unless absolutely

necessary, to the extent possible, avoid contamination of evidence, photograph if possible before something is moved, protectphysical evidence from the elements, record and identify any evidence found or moved (i.e. what, where, by whom and when),maintain evidence in possession of the person who seized it until it can be handed over to police or properly stored using the

chain of custody form or tag, do not cross-contaminate evidence (i.e. keep each piece of evidence separate from other evidence),use a paper bag for bloody items, isolate witnesses from each other and other persons, if a computer is part of a crime scene

and no apparent attempt to destroy computer-based evidence has been observed, the computer should not be disturbed and thecomputer systems administration staff should be notified, and if an apparent attempt to destroy or alter computer-based

evidence has been observed (such as rapidly blinking hard drive access light), turn the computer off as quickly as possible andkeep it safe from any unauthorized intervention, etc. etc.

József HAJDÚ

06 07 1961Ormosbánya, Hungary

Paper Clip 1-14. 2001 1/1 6.5 x 5cm

László

HARIS

09 02 1943Budapest, Hungary

Ez mind én voltam egykorTThhaatt’’ss��iitt,,��aallll��II��wwaass��iitt��11--2244

1956 és 1961 között készült felvételek negatívjairól 2003-bankészült archív pigment nyomatok.

TThhee��oorriiggiinnaall��nneeggaattiivvee��wwaass��mmaaddee��bbeettwweeeenn��11995566--11996611,,

ffrroomm��tthheessee��mmaatteerriiaall mmaakkiinngg��aarrcchhiivv��ppiiggmmeenntt��pprriinnttss��iinn

22000033..

Fejelés, 1959

Anonymusszal, 1960

Pilis, 1957 Bakony, 1958Szüleimmel, 1960

Pihenô, 1958

Viharkabátos, 1958

Mezô Imre út, 1960

Vayer Tamással, bátyámmal, 1960

Zsille Zolival, 1958

Osztály, 1960

Margitsziget, 1956

Varga Lacival, Bódy Pityuval, 1958

Vértes, 1958

Dercsényivel, Bódyval, 1959

Vörösmartys sapkában, 1959

Pötyi, 1960

Karosszékes, 1956

Békei Lacival, 1958

Buli, 1960

Wagner tanár úr, 1959

Bódyéknál, 1960

Pepita kabátos, 1960

Nyakkendôs, 1957

Orthographe 1-16, 2001. 10 x 10 cm

Jeno DETVAY23 07 1956

Budapest , Hungary

BalázsCZEIZEL12 09 1962 Budapest Hungary

Halálom / Nightmare, 2003. 10 x 10 cm

Enikô GÁBOR1972 Budapest, Hungary

A1–8 . 2001 1 /1 8X6 cm

B1–4 . 2001 1 / 1 8X6 . 5 cm

B5–8 . 2001 1 / 1 8X6 . 5 cm

1966 Dorset, England

D a v i d S t u a r t S U T H E R L A N D

Lime Tree (Tilia Cordata) leaf seriesHársfa (Tilia Cordata) levelek válogatása

2002. Ø ~ 8-10 cm 1/1

Magdi VÉKÁS

23 07 19

56 Bud

apes

t,Hun

gary

A B-612-es kisbolygó, körzete, 2001.10 x 9,5 cm cyanotipy

A 325-ös bolygó,(a királyé), 2001.

10 x 9,5 cm cyanotipy

A 326-os bolygó,(a hiú bolygólya), 2001.10 x 10 cm cyanotipy

A 327-es bolygó,(az iszákosé), 2001. 9,5 x 10 cm cyanotipy

A 328-as bolygó,(az üzletemberé) 2001.10 x 9,5 cm cyanotipy

A 329-es bolygó,(a lámpagyújtóé) 2001. 10 x 9,5 cm cyanotipy

A kis herceg bolygója, 2001. 10 x 9,5 cm cyanotipy

A 330-as bolygó,(a geográfusé), 2001. 18 x 19 cm cyanotipy

A Föld, 2001. 9,5 x 10 cm cyanotipy

Péter HERENDI

29 05 1953 Budapest, Hungary

Ciba, fotogram, 2001. 10 x 5.5 cm 1/1

Ciba, fotogram, 2001. 10 x 5.5 cm

1/1

Ciba, fotogram, 2001. 10 x 8 cm

1/1

Ciba, fotogram, 2001. 10 x 8 cm 1/1 Ciba, fotogram, 2001. 10 x 8 cm 1/1 Ciba, fotogram, 2001. 10 x 8 cm 1/1

Ciba, fotogram, 2001. 10 x 8 cm each 1/1

Ciba, fotogram, 2001. 10 x 10 cm each 1/1

Ciba, fotogram, 2001. 10 x 8 cm each 1/1

Ciba, fotogram, 2001. 10 x 4.5 cm each 1/1

Published by Bolt Gallery / A

Bolt Galéria kiadványai

ISBN963 9009 42 3 ISSN

1218–456 x Printed in 500 copies / Készült 500 példányban

© 2003 by Bolt G

allery – Artist – Authors All rights reserved

No. 60th The O

utside Series No. 14.

Organised by G

allery DUNA and G

allery Bolt

Text by Adrian D

ARM

ON www.artcult.com

English and Hungarian translations

by Rachel & János H

IDEG Tel.: +

36 1 4668147

Design by ARKTISZ

studio,Balázs CZEIZEL Tel.: +

36 1 3356031Prepress by Tim

p Kft. Tel.: +36 1 2129102

Printed by HTSA

RTPress

1163 Budapest, Cziráki út 26-32. Tel: +

36 1 4034437, 4634437

SPONSORS

Budapest City Council Cultural Committee

Fovárosi Közgyulés Kultúrális BizottságaNational Endow

ment for the A

rtsNem

zeti Kulturális Alapprogram

Humgarian N

ational Cultural Heritage M

inistryNem

zeti Kulturális Örökség M

inisztériuma

c3 Cultural and Communications Center

c3 kulturális és kommunikációs központ

HTSA

RT Kiadó és nyomda

Arktisz StúdióMAOE

Special thanks to: Adrian D

ARM

ON, Jean JA

URES

BOLT FO

TÓGALÉRIA

JuditHANGYÁL·H-1064 Budapest, Podm

aniczky út 69.tel/fax: +

36 1 302 2043 · By appointment

e-mail: bolt@

c3.hu · web: http:// w

ww.c3.hu/~

bolt

BOLT GALÉRIABudapest 2003

9 7 8 9 6 3 9 0 0 9 4 2 4

I S B N 9 6 3 - 9 0 0 9 - 4 2 - 3