Hans UlricH GUmbrecHt

mire valók és mit érnek ma a humántudományok? Budapestielőadások

What are Humanities and arts today and What can they Do?

Was sind Geisteswissenschaften heute und was können sie erreichen?

reaDer

[21. 09. 2011]

Die Unvermeidlichkeit der Philologie im digitalen Zeitalter Hans Ulrich Gumbrecht: Die Macht der Philologie (Kap. 1) Hans Ulrich Gumbrecht: Ein Hauch von Ontik. Genealogische Spuren der New Philology Nicolas Pethes: Zwischen ‚Anthropologisierung’ und ‚Rephilologisierung’. Das Menschenbild der Literaturwissenschaften 1800 – 1900 – 2000 Michael Holquist: Forgetting our Name, Remembering our Mother / Feledni a nevünk, emlékezni anyánkra

-l

trg

HS

E

äF

m*

,t-rf-)

dao 90d

j=

Fs

L{C)

'ö^

L)

\J ti

or)ö

. =

=

E

bo

;iE

P

c

EL

IJli

=

ä0

'.'ä

E

I'E$

'o

3F

3 F

E

l^) li

#r

I

#F

- -J

E.()

ü

ä0

EF

g

v F

-

3ä

c'H

.E c

.E E

H'

FF

q

FE

3

äo

v=

",

tn

M)

ts

9_

€?

c

h

a

ö E

ä'

6

ö,

*t

so

E F

€E

F.E

-.g

g.

=

-!r

e>

tr tr

c,?

b

oq

E H

,',EE

$

8il

F f

os

E

3g

ri

tr

:=

!C

i5

YE

Ä g

H'

g

!2 r-i

.9

rrü

F'€

-U 5

Fl

v€

,-

d-

H€

!v

tl

.

-

H

<€

Eg

tr

g

Fl

)H

o

-:p,n

q-r

Q)

zFI

v)Or

>x

q.

7H

lq

Ey

ll

r

F(

h+

t-

X(/,

gl

2E

<|*

r

l-

Mf-{

Faf-{

ztrI]OürJ]czr4Nzrrlüc

\--l

6>

öo

..i:=

1

i

ce -vt

rc

q,

l

6|r

>s

'r

-'}

L%

cs

.Ä?

EA

()

N

dq

rJ

;:iO

Hq

) ^

:

os

KS

V.

*\

-5

b*

-o

ü

p.3

+:"

*ü

MJ

(g \,,

\ .lj

öO

tr-

(g

Cq

ri

öo +<

O^

^B

:-i5

t.)

-Y

(-

)C

€ s

('>

ae

.0e

LA

-

# g

Hä

ää

;q

t,g ;r F

s E

!Eä

EfEE

s

sg

e:il#

äo

i.to

nE

E: ä

R : q

s:+

trtEt b

E

HE

E!E

ä$€EääE

E$E

äägiä5EiH

Efi

ä*=

ää

58

ää

ficE

s

lEä

Eä

fi:i s

ftEe

ä *ä

E:E

ril ä

€*;E

i i: E

Etä

Eä

EE

EU

F E:lg

gS

äE

qg

EH

ä

g;H

gE

!:EIE

€:

۟

=a

FÄ

gF

Es

g€

; rt E

EE

?!E

üä

r; il

g s

s

rIEE

eE

2€

>i AS

q n

:.FE

gE

F

?=

*; ö

.S

} =ü

äF

*ET

iE

gS

?E

ää

q€

:ä

; ER3

i ä€

{$E

,i **E

EE

äE

E

äE

eä

Es

۟

äl

:E E

r ;ät sä

EtE

E äE

HEi

ä$

; H

,iEE

ää

- äää

ää

iiiää

äiE

ä

r;EE

ät

iäi

En

iE

EiF

ä&

a€

rä

iE=

:€tE

ää

äfä

E:

: E

iüE

;tf i*: *$

; xEi

; : r ; E { { aä = s E

E i fi g F E! : + t s : i

E i IE

;f E !E IEä# äÄ

P

€ äI €ü€

E fiE

l4-C)

,FHal!v--(.)

Y^

aA

JJ (<

tr

öP

-'

9n

ä

o.=

.=

(1.

0=

?=

.F

'-

F

An

ir

-l

-F

w

a\

-

v

'v. P

r\.)

O\J

.t-(

F{

\ \

* ö

u ,

cQR

'Fn

0>

+ ä

.=

o

H-

-

l

-

EE

T6

F

==

i

1-

o

-

är"=

|

J^

{)

=e

g

fi:

5ö

2

A

l-! r7t

Ii F

(-

vO

CY

U)

-{ ti

.t

a

\

B4

t\'l li

t-

i(

l)aFt\v

n

ä:ö

gä

rEs

i 3

i.F

ö'lt

= ö

f

F =

*€

e r

E€

EE

ä;:g

"E:

-q

;.-

3

i'i 9

S

s€

utF

Eä

tä

ۊ

rfr?ü

$3

g,

^H

El

ES

a

E:€

äE

*EE

? [ a

i* i q

ij5

tr-Y

cs

r,=

o:

EF

:€ffs

ä-

öc

.,

ag

t-

,E

EC

F i

,9

'E

*6

ü

äE

;!EfiE

gg

F

E F

.Ec

o Q

f;

?:E

Ä

r qE

€-

iAE

ä

ä;ä

f;ä

FrtE

;; s;

se

Eg

d;z

E"

c-E

s b

9 u

E'F

\'

.EE

EE

!.äE

AÄ

"

üF

t'

bo

'r=t

rc

d9

)Y

HJ

Za

i'

r

c6

)

!

^

F€

gx

oE

isp

E il E

!.

-.

i

€e

0J

aa

gl n

E?

p.

=!

i

l

I

u

q)

X

tr-d#

-v

.-

i\

L

c't

ö

i;iA

Li

\

4

L*

dF

()

X

ah

^v

-k

wr

nt

l4

.r

f

dH

#

EJ

<

Ä

OE

9ä

b

E'F

i,t=

€

ö ö

h

=

ö

bö

-9.9

F

Sl

(.) =

.Y

q)

#

5 E

3'€

H_

tH

H^

hn

I c

.)'E

i: ä

r ?#

s

gv

4u

.*

/a

-

E=

Nv

cü

\4

!fn'

tr C

lN

.;

Q

E1

.E X

,ZH

=H

6)

VH

' r

-ö

,H

=

()

-

\J

h

n

€c

:;

.

$

E€

E E

c.)

I

*A

F

i.

!?

F

-NÄ

E

ss

tÄ

: r€ $E

?a

€F

EN

* x

,E N

g3

rE

lü ä

sF

l

s:

3'

f o

s)

= $

;E

ES

";iJ

iü

s:

s

:\

\v

E T

tFS

.9

M

N >

:

F

ä: is

;iE

-

R#

's

!

rys

sSE

s.

.&

^

--

-\

4 i

Ee

'S

EF

\X

N

V

I

Y

L!

<=

3

€E

.

JH

S

;;

tH

A

V

.

.-

%

trX

\

?1

!

s

E s €

ög

Si;ilx

is $

xä

filgtr*^*?

!'S.,xE

g

:l,FÄ

E

n Tä

gti

E S

= R

tT

n F

"a

rE.g

;tää

iää€iEäääE

iEE

äiäiääääEääääi*E

EäE

Iä;;E

äE

ۊ

;äE

äfin

üH

*gtä

ä:g

ää

ää

äi:E

äg

stä fiäE

ätu=nE

FE

i ü tttt*iääE

c;EE

nE

:ügE'ä

,EgE

1gägä;äg äE

;*E

ütä:EE

ääää!} äE

ä*E€

q €

EE

E

isI E

€,'uEi

rläl i? äilIättEE

äälaät.ääälE€

= F

F rE

€

:EääigääiiäigäittäläilE

sggltsääga*äa

äiä

;EE

äs

ätE

: IE

iiäiB

;3filE

5ä

äE

fäg

Ets

s E

isg

är:

3

ü

6e

EE

=i

'5

s E

:Eg

Eg

ä* Ä g

ä$

EE

Fr-r

s

#

KE

3

: t ?E

räE

iE

! ;€

EE

ä5

.;

} :€iE

TE

:c

:

=

!.

=-

1E

,

s S

,;=:g

t ü;t E

# =3

p;

;

^-

gE

'.=

X

r,

IE

E, s

i,-:öF

€iü

;E

Eä

;9;E

gE

3E

t-q

€ s

uIj ';tX

*

\

-

C)

!

'=

t

-j

cg

-

I €

'i> t.5

ae?

:*

:$F

3€

€s

üs

E

=-

E

N r

E.

o c

F

E x

F li rS

* = o

sä

r6 ö

e r.i sE

Ä;;E

EE

Ei*

or

ss

es

TIs

€€

Eä

üä

lst:e

äg

ä?

*E

3ä

FE

E€

Eg

€S

iäEäE

EE

ä€Eg*äääE

*EE

#äEääE

ätäiäi€

E:5

*#ä

flä

Ei;t;:7

2

€f ää

äru

E

EE

l;s*ä

äEäääE

EE

ä äääiiääägäE

ääääE

EE

ätEE

EE

ä€:='E

€€; E

EfE

äEF

EE

E{äE

g:€ E

äE€$E

ääägägi!ät=

;iäE

äE?ä*E

cl;i*s äi;:5t5e

E äI äE

äiäää*i+ai;iägtääE

i;äs€ tä; ääeä

ä: ä

ää

Eä

Iä*E

E

i!gä

fiää

ä;ä

Etä

iiu€

:'äE

ۊ

äs

*o

\E

sB

Loo q=

H-

C

-

r3

gF

u3

*-

K 6

s'F

1

0!

.^

()

Sä

E?

qE

SE

E4

N ö

S o

.E

Ä=

#X

rö

;i

:rn

E

SE

}F

-

.9:

=b

o{

;"t (,

Äc

0

hr{

q.,f

tos

ts=

>.

i

<8

.ö9

--

:it c

)Y

YE

üs

q5

*5

F E

.El--

IEä*E

EE

äEääU

f$F

ä ägIE

ä€i U

frü=€

iläi€g;8fiääää

sE$$Iägä:äIi

iääär ääE

EiääE

€I iäE

!iiääl ä€ääi

äEäIE

EgäE

EE

F

ä i € äE{iE

äiEiäiiäiE

ä!ääigätE;iE

rF3täE

iEF

€;€ää

EE

sEn

E'liäl

iäiiEääiä;E

ääE

äEiäE

ääiä ää äiäää

IäEäiE

EE

äääääiE

EE

äE

iۊE?

ü läläri;f:E;ä

i€gtE

flä!äif!; f!!ä*ra*E

ägitäEE

: ää

ää

FE

Iää

älE

€

Eä

g

ä Äi'=

ää

u

Eg

;'ä;=

€E

ÄE

ä

E;E

ä

i,

l

,d

Lq

rt

rC

)U

9=

t€ x

v!

a

ha

.,

ES

{"ev

:

o.

.

v

aq

d

FE

öär

r'

0

Hv

€

-

-,3P

,ri.

ä:

:N

-e

-b

KE

(,

EÄ

ö,s

" +>

e.

Ä

^

p*

ö x

s-

tn

ön

'"

tr

\Oo

tr

Äo

dt

r<

,5A

."

i-<

qr

Rlv

-,

üF

VA

H

öc

-*

: c

)F

F^

-

H<

S

NS

. \'"

i;

!.

4

\

E!

-

^

,

'i

o^

c-

l{

o

\ sÄ

,E\

-N

'-r

A

--_

le

Äi*

rr

vF

5i

9

A;E

rE.:

-

=

\io.9

uA

-,

E E

S'g

g9

r.

s*

yä

os

, .x i

ri

F

9i

!

Y^

E

H

tt

!

w

+

c..l

;EäääE

ääEIäE

EäE

IEä;E

i3äEääE

äfiEE

gEE

€Eäii

1 ;ä

*$r:;E

-qE

ö

ää

:€E

5f

i:e;ä

€c

E

äü

f u : äi; ä EF

r c

? ggää:isE:€gä;

ggEgääE

Eigä!I3fiIIääE

*!{iiEE

gEägg;E

*Eiäää

3ä:gägälEiääää:gääägä:äigä

; iää

g

Eä

:E

ää

Eä

ä

I;€E

äiä

EE

Eä

i.ää

ä

E #ä

äE

iE

äg

äü

i ss

;EE

iütä

r+Iä

" B

;E

!;;äfi;€

gg

äE

ä

i:;€tä

ä;,F

ä

tg gääItgäE

giäEs*tgitä*gllE

äiäl!älälägläiläO

:EE

:;;Eä:E

ge E

EIs*ät s;äi;ä;i€äää-E

?EE

äIää

oo

i(

n?-

@>

\r

)3

N

EI

E*

\!

ta) oo

ü-

f-

oo

fX

l-:

x*

F

<-

c

R

,q

,4 i

s

.;:G

v

\q

rP

-ü

is

:9S

s

li-j

-x : \.*

J"

äb

öi

* o

o"'^

*"

"S

=S

S€

Es

lA

s ä

v>

S

\

^-

-

S*

rX

o

X-

H-

-: n

..

L.

{r

Y=

.F

! .-

H'1

'x

üö

E-

Ä.

*d

-N

H:

-

E*

zr

i-

..

*r

ct

rt

\,

! F

flT

.H

FV

F'

i-

l

i

^>

/h

rh

.:i v

\J \-/

tl %

::CE

*u

** F

ä:; EE

t; ?

ää

ää

iä

gtE

6ig

EE

;Eä

ää

Eg

IIäIä

ää

ää

äg

ä

ۊ

g;=

ä

ää

ä€

ää

ä!ä

ää

:Eä

älä

E=

sääE

E€E

ääHääE

iäE

Eii

EgäE

EäE

Ei!ägäE

ääE!

lE?

t€s

r ä

ättü

tۊ

* c

€+

gE

t =

u€

i E

= iE E z'1

! ;rä

ä;E

ää

äE

:Ei{äEäE

€EäE

äE

EE

iä äättiäE

äiiEääE

EäE

EE

fiE3

::3 ti5

! Eä

IEV

ii; E

zE

€

;:ä fr gE

* g

sE

s

= p=

ä*€E

a

€

EE

BE

äEE

äIälig gä:E

€B

€;€äüäEE

E€€E

EE

:iEB

FiE

i EitrE

äEä!äi}ä

ä;t:;a etle

ä;€€3täEä555E

äf3gE

: aü$

g';

$E

EF

:iE

;Eä

äf

E äE

*ifil ü

ä€

gs

ü

ä:1

€F

äe

E

E3

äe

'€#

ätä

Eg

g;i*

r Eä

-.ü

EEt!ü

ä

Eü

Eä

ü

ilöE

E#

ۊ

;€E

oO

O'O

SF

=ö,-i

ä-

u^

i

\c

L<

\g

S'; 3

tlcS

a s

i F

j'.\

ah

;s

l.. Y

t b

ss

ä\

s'€

,\o

.r

S

S

Po

-\h

=Q

= ä

=r

EF

s-v

.sH

gv

J}

VJ

*F

a 3

Q'-

':

ilps

fiE

E=

>s

+7

c

.

5;

X-

c

H(

)Y

6)

3 b

bg

=

?;,

'<r

:ät;ä

:E€

sE

äE

ä[

;E

?

äE

*ä'iä

äx

giiä

EE

iä:!ä

Eä

ÄIä

+

f, äs

;-gi; ä

äf,E

;'llä:ltä

Eä

E;g

ää

ää

Ettt;q

;,ä5

äg

I---i=

üäEäälE

gäEgä'äääältiäääiäl

2 :ä

gtfr

iEä

älli;E

iäs

ä;:ä

Es

E ägääs

;IsBE

€ e:;ä

äE'

-Eä

{€ ääääIäEä

;E fE

iä

gl!äE

3

fI!E!

!!gä

ä

g=

'ss

äE

ä

Ei:i=

;äilE

ä!

äc

rEä

; {!;E

s

3ä

i;iE!!

:ü;ä

äg

Eä

s

Eä

la)

.H

rö

o

öE

Ffu

O.

(,(J

fi60

lorn

-o c)

[<

p

Ot

r9

.+

()

X

EH

E-

v

o..9

Äc

ü

6A

'Tl

(.)B

E. l-i

oo

>@

-co

.F*

F

*Y

?l

cS

oä

IÄ

r-

q..l

{fr

iH

ö S

E3

R-"!

C\:

-

)

o-

.- jj

(g

E.N

E0

),

,q

)

3<

3a.)

ä!EäE

ää iE

IäiEE

iEä€E

ä äE

ääfiEE

ääääIiEä

iä€E

ä$

E

ää

; ä

äE

:i*EE

!ää

ää

:'gä

ää

ää

gä

äE

äiä

ää

E

;:E;

äifEääääE

äBdäiääilE

Eiüääisä!ää{E

ggä*i iiää

l ägäää**ää# E

täät:gEiäIi;ää*äääE

tätgsä, iE

äg

.-*'...* &

1

!)4aa

F}

\.) :?

c-l X

(/j't

r-

ds

Es

(, -qr

r-o(

J

öE

t,-S

?U

BS

LV

-^

:$

o

oo

:1

c-

- *(/)

E S

-i=

x<

;tsb

E i>

''i \

'"

E"E

*Ä

ts1

.. -^ s

€ q

.R7

? i=

\J'

(g

.i -:

I4.{ F

{ ra

;ää

ää

ää

rtiÄs

t;ä

E

räü

ü

gg

EE

Fä

tg#

Eä

äf

f;iää

] Hä

Eä

äE

+ä

;HE

E

ۊ

E"F

ä*i

äH

äiä

E";E

€

ä$

äP

€::5

,gät-äfE

iEä+

äälIEE

äiää!lääääEä;älä

a

=I

-d

r'

i-

()

,

* H

YE

n

E €3fäE

Eä;rrä E

frää$i5EE

iE

iEä€fti

EF

FE

:iE.;E

* tTä

*uä

gE

ä#

5

ۊ

äX

ätT

ää

ä

€r ä

gc

öä

E:ä

äie

E

ä:iF

#H

il€

=g

efiä

ää

t3

E€

öi€

€;F

E:

= =,&

-:ErE

Es

r :!ä

Eiü

ig€

ä

:Fg

ä{ä

! l €

tä;ts

?E

EE

äEä

äi.;ä

Eä

iE

iiäe

äI:ä

äe

äi?

t=ä

E;ä

;ä

ä€

ä:iä

ä; IE

üä

,rälE

täe

u

i:€;€

'ä

Hä

ftgq

;iA€

eri

}?s

EÄ

*srs

€ E

E

äÄ

i;Eä

1

Eä

p

+:s

,E

ää

#

n ä*s

;Eä

gg

ä,=

;ä3

; *ä

gE

EE

ät:€

gu

Ep

G

'=i

Eig

tä

tE=

ntä

t?;

ä;;g

E

q5ä

ee

ä,tÄ

EE

EI pE

*;E$äE

IEüe

:E-' il BE

F

i{ 'äi€ E

Eäää$* iäE

ää*äti g

u

äg

ä5

Ei-i?

-ä

;it ä

E$

äE

5ä

;i $

ä:ä

iää

EE

Iäil

si

r,

äO

'a.

i3

(t

3-

üä

o3

'S

ON

C\

;ss

*raE

: E

ät* $

t:lls

*E€

ä:iä

Eä

i!äa

gE

ä5

IE

äI Fä

si

: €E

E7

E€

=:t;E

3

p$

F

s :fi*

;ä*ä

ä€

äE

=

n*s

, ä

rEäE

ss E

s *$ i?$$

E 3i ä

du

is;s

3i

Etä

S

E g

5*

äi;;!iäE

;ä=s

n gfgä

!; F€3

äi

=ä

Eä

i-t*?e

i

ääliEilE

ää**sl;iäs:9

E5

iFE

;EI

:

=

9

iää

t;€F

ää

!$ä

äg

ää

=E

Fi;g

E$l,ääiü

ÄäE

EE

EF

E,

EE

äiäiErs

*3€#sE:E

E

tfäiE$iä

äEä

äiäFäE

$iä|äfigg !ifi E;;i=

! i;s E:ääre

IgäiEE

ää igg:äigtg

ääE

ääääigr E

ättäEE

g iE

äiiääiE

ägE

EE

iEE

€ä: iä

ää

ä:g

t E

gä

ä;g

;gä

Iä

ä

;:iii;g

L'

^L

FF

U!

!

ls

-

F'

$

i

3*

i s

s*

E

E+

J

igü

...ts

n-

dl

l{

=

:o

ö

i tr8

8S

E

E,;

Ä

do

.z

^E

:- E äS

.r

uv

i

Ä-.K

i.6;

.\O

..l ()

\J$

Nä

i gE{

f>e

*€

S\:.8

59

xI

L

r-

El

>

S

iE: $ä

sö

o.ü

E *,F

.:

S'

..

!

X v

!E!"

f r9

r

c

Lb

ü*

ä ä

ä $F

FE

t Eä

=d

EF

ES

g*

Äs

ÄE

: ü

\n \O

F

-c\

a\l c..l

F E

ä€

äp

EE

E

F.E

ä5

rEe

äE

s

€s

äE

EifrE

€€

H

ä€

gE

$ä

F E

f€tE

EE

E

ä$

ä:

ilE$

F5

t ä

EE

!iEE

rs:R

ä

sH

E#

i3 II:*äE

*E

:{grä;EgE

ä !ä1äfE

gäIEE

5E

f;gflä* ä

Eä

fF;E

ä

ää

ää

älg

äE

€

nE

$rä

E;iE

ft ä

F€

ää

FE

f ;E€

E:€

gIä

EF

E,g

?€

$Ig

ä

Eä

äIE

äE

äE

; Ä

EE

ää

äE

:ää

rg:ä

äE

[äE

sä

iäE

äü

ä

äH

ä-

ä$

äF

ilt€

äEä

äE

äE

Er äiä

äE

su

ilr*::g

E5

ä5

A

gö

äi::E

ilE

E st F

dE

F

* :iEä

iEE

Ifiäe

IcE

€?

it: fs

E+

flgE

üä

äi

iiĀ

Iäi ä$*

güE€E

E

1;Ei

EE

EäE

i;äEE

E$3E

E

äEääääg;E

äE

:€E€

==

*#*

*uEۊI*f,is;E

äEei}l;iiäääägätä

H : ilH

E#ä

;E

g:

ä=

eI

EH

ri

Ä rE

:ye

{ = ä

ää

; fr i E F

=Ä

;' rff*tiä

gtlä

E

#t:ä

üä

;#E

*t: ir; re

rEti€

rtÄl

aE

E e E €: €

* ä=

€ ü.i s € €E

f - äÄ

E E s e

.Ä: E = ' x

F ä

Eä

*

=F

-F

=A

AA

:"

ri

ö

;

ü .E

ts ".

N3

g

E8

,-

L

ö

r-

N-

c

l ä

E.i

.v

=-

2(

tE

.-r

ä

s;

,r

iE

"o

E3

;3

J

,rj ,Eo

E=

ö

;v

!*

io,

R E

rt F

E e

p -

ö

rr

Nc

n

fiu-ö

C=

! * ä

r Sä

; s

f;3S

-: s

äE

t:

x

* 8

.s., h

Eü

:

E

*I

rs s E E t

* E

,!? =

S:

E

*E

;:

€; IH

E:

ä =

s

F 9

e$

€ sö

iiA

E T

E€

ä'

.-

u-

!\

vF

-;

\V

IP

A'

-Y

(

)-

E

-

fi€ P

S E

H8

."a 2

d S

ö ö

rö

I Y

oE

uä

iw

v-

L.

-d

/

q:

L

-

ts

q

o

X

o

bo

^J

aE

Ct

la

lz

o

;E*IE

äE

;ä

Eä

ää

ää

€?

g$

äE

?

;ää

äI

EE

.E€

$E

iEE

s?

e

* E

ürä

ryE

?E

E;ä

ä

i:ä€

ää

äiä

,iä;r+

#*E;u

+e äe;gE

3;ggE!i

g9ä;IäEE

äiF

ä**g

tilüä

+

EF

üt*;€E

#*ä

*ea

fi r+

risri,:r

rEx

;ää

e€

äE

E

E il€

fiE=

iEä

ä€

Eä

q

9!ä

;Eä

Eä

l

iirE;tE

Eä

iEtg

Eä

Eä

;äE

ää

ütlü

ää

Eiä

Eä

sltE

E!:$

EE

r E

l ;ۊ

'€!;*u

E.€

ä

ä+

ä;re

€€

E5

äi ä€

äE

Eiä

ä

üE

E

gE

€iiiiä

E$

$

iEF

Eä

!äE

iü* €

ää

ei:e

*äE

u

I ä=

t;r;#;'E

iä

:gt:tE

EE

Ei

ä ä

€E

ct*ä

ig,!€

e

s I;E

*':'#E

E'

Eü

äE

;äg

Eä

äE

)iEä

ää

gE

ää

ää

äü

sä

iEä

äE

EE

H B

E'g

fidä

ilsH

s

xs

ۊ

t;E;ä

F€

ttxtE

Et=

'Ee

ss

c.lc..l

.a

$(...l c.l

I

:;:l:t ätr'

ärs

Fs

RA

O}

G

EÄ

Ti t"s

FiR

Fe

E F

-.-T

=: äa

s3

FE

E

; F

EE

S

Ei ä

;E S

sä

F€

;?3

FiEg; tE

ätEc

EG

:0

'ö

?

H; U

$ !'ü

qE

€€

+

öü

gä

EE

;€s

nä

# i$

ö E

;T

fi

S=

Eq

E6

.F^

H'0

.\ I-9

!rpE

3a

j

?!:ä

ss

sE

f # BE

A Eg

sB

";E

r.+-

.i

3c

.r

-F

v

sg

i{S=

=

a €

gg

e**:

ä E

f i s€

gEE

.H

$

F: s s.ä

, E

€E

F

,: S

a: F"€

öä

s8

sE

;Eü

E_

E

$ s

E€

ä l"+

üE

rsF

Eg

l!ä€

iü

lä$

ÄE

ä?

äE

tT

rs€

;!cu

€

EE

:!Eg

äE

.F

r F?

;ä

Fi#

€

**;Et$

ä

äE

s

ie #t'äti;E

E

EE

gä!äF;Ä

ffEsis,äti*iäfiäiät

I

i'F

EV

'XH

;;5u

EE

5€

s

;:= s;r,*

€*

gfiä

tts

g!:;*

ä;€

g

E: F

rA

.4

V4

6' * * -:tE

räC

E

$H

p

AH

itEä

?

i!sE

se

i g

EF

EE

iS*

\E

lF.iä

sE

$ ü E T E E i E; ä E E ä5: .äü

ä fi i ; 5 = i i = r i E

E ; € ; ü E ? ü :E

f,ää ä 't ü E ääg

E ; ä: I f ääfi

ääE

E E äf äü äE

:äät

f äiE

-e

r.E U

g !

ü;

Y"; t 5

ä I

re ä s

! 3

: E

H -r ; t

; E ä

€ =

i ; e

qp

ü : r '.

i iIääää*EääeE

;EgI:itägiiE

täEE

EE

EääE

Etäfl

E Ie$äE

$gE

E

ä€EäE

iE

;äig€Eä*!E

;Eäfi

äää$IEE

iE

+ € i* ät €t f t Iää;$Ii;äEäi

gg{gE

3I ggääEE

EE

ää

Eü

5f€

üE

F

EE

gE

ä€

IEE

Eä

gä

tät

uE

s

EE

;!3:E

$

FE

9e

;1,ä

öä

eo

äE

sä

E

s:ä

==

=

E€

:: ä

;äE

Eä

ää

ug

ä!ä

:i€:

E€

:so'

c.)(!

'F

)<

R

u%

=\

r

r*

äv

.6

)j

\J

€ ..i3.

+r

{;

4H

"i

:ü

v.

;=

.t--

F%

? S

'ig

$E

oN

c.

t.q

hLi 00

tr

\r

n

!* .\

(,H

A'

äo

:S

C) --\

x,

?q

c,

äA

*^

7!

öi

^l4

l

: o

b^

:H

gü

E -

Sr

-(

):

L' 'i

:fN

.=

o:

<-

J4

S

t"E *

>z

;coC

.l

+f;f€

i$5

iE

E;s

EE

E

9 E

ä

yi !E

äx

g

t it u; Eä

Et

äE

ä

gägI{E

FE

Eä€;äE

;:1E

IEE

:ä*E*E

ää; i;äüIä

=usä

räE

: üä

i;$ii1

EE

E

ä!

E r;E

r#€

iiE

ä;i!E

ۊ

ä

E Eii

uäü=*E

'äEä!;ääE

äf iäE

äl;la:FäE

e* E

E*ä H

;E'

lfEä!u* ä€ü;ääääät

äi:E{eE

E;äg3äälI;g

teggE

E;

giäEg€lE

iEäE

gE

Eä;ä€irE

äEäiätrriä

iEäI

äE

ä

itEE

äü

Eiä

äs

;sE

!g

Eä

EE

!ۊ

ä-iiä

l€:ä

=iiä

EE

t; ; li€

$E;iA

r=E

;:?

iEi.€

äiiä

ää

ۊ

€c

E*

$; äE

Eä

Ig igü;gtägiE

it; I€iä=

gEtgä!ig::ääE

EtgäE

äsitä; ä

*glF

#tä

äE

gä

äi;;ä

r, s

rü;8

E

Eä

nü

r ä

;E

E€

Es

'E

E$

Jt'\*rj*L,*

iF ii ü s

Es

BE

Hr

IEg

sl

9I

ä

€Y

äS

tt

3H

ää

P E

; uiä

Eü

Es

€

r,e:E

EI E

J:=

?.s

=

uä

:gg

: iE

iE

= E

ü E

qö

Et"

.o

Isl

E: €

,r Ii=ö

Fe

Ee

5s

Es

Eä

ä

s :äs

:!iEä

i$ä

ä:- !f E

"=E

Etä

EJ

g;E

äc

S ii Is

€e

S;g

l?E

äfi

ES

€; ä!o

F;s

ixs

IEs

;ü s

r ryx

€s

f,i"ä3

äS

PF

Eg

Sts

Ä5

.irTi'in

:ä€

6f E

sR's

äü

:5ä

gE

H

3g

ä ! a

S*;t-

= sF

;,iEq

*:tr=

€ti€

E

Eää

f €S

E

sg

Hn

<?

EE

ü=

Eä

Eg

SH

t?"

Eg

ZE

F+ u E i E

; f F E i rT

ä ig E5

ä$

ss

s

Eä

*?;tiÄ

üE

Ec

€ *

; r.,E*

s

b g *

Eg

EE

e *

",i3

ea

-=

I E

tr. o =

?,

H;

#E

s$

E

BF

Uü

EE

4 ?

E q E

b d

A

'8 5 ü

g H

;;ck

.?-.:'?

ES

Xg

f,€E

öü

1q

;,

8 ;

_t

'l;E

=r

!# ä

;.=s

pi 9

äF

gE

E€

: ä v:' F

s ü g

": e T CE

iEf€

ä;

äIä

gB

IE

zä

:a*

s

Fs

gäE

ä

PI

gt

F:

;

9,

=-

EE

EE

E;9

E E

! F

3c

e + ä

E,ä

q.=

a =

o j

g.S

E E

p F

pia

F^

Es

::

€*

äE

:8

.H

=

F.

9i2

H t

r

FE

,9

ä

9r

:F

i:

\J

sE

'ö

a

'f

lJ

+t

d

E ; ö

E t i :

I ; g f t 6

l::

F ä

E ? ;

; B.E

E

I ä g

-!;E

i'E E

F"

'E b*

€ I r

bF

'.= ö s

,H'ö

f" äE

- ;5

i

c b

E =

e E

Y =

ilg:"!; E

ü $

E{ c

€ t H:r F

f ,äE

H

; { t ';€

.eE

€:

=€

! n gt ? iä 3

-?

Lq

cN

[€ fr t R g ä r fi E

i H E $E

:äE

#; i 3 * F

* E E

E r =

=e

= B

Ets

e

i;!€E

YE

E ü

I F ü € ; ä

E g" E

r 5 E

5 Ä

c-.

A(1

Fl

:1 C

)_y

bo5)

,i

H

- i-j

g=

lr-( -

.o

=a

c,\ -Y

(n

v)

it )

v)

d.

F-

-

-

v)

6

!I

A

Ft

--

r

E

o S

7q

3

Wt

-{

7)-'r

o) 4

aE

:

r-t a

) I

-v

&lr.].-,!

p

L(

1i

!a

\-

#v

a

)

*i

#x,

s

fv

'+.

F:-

E.

H

A':Y

m

Fr

- H

r-a .

F,(

)N

v

'ta-

H.

Fl

^:

)Y

u)

-.

l

v)

,<

'Ft

HH

tv

H

Ft

<f-

Ft

tsO

N]

rh

'

I

E € ' ! * E

E ä E i :* äE

{ :Et ä

g

ft?

äE

äö

ät?

=u

s

Fi

i#

äir*ä

Eä

täiE

Eä

EfE

€ I #

SI ääg

ä

t E; ? E g e ä*is

!Eä

ä;E

ä€

ää

Eä

{?ä

äE

Eä

äflä

B$

Eä

äE

ää

E'i ä=

t g g.E

: ä a gi E t * q?

:;Ei;E

äE

igIä

fEg

:ää

# iät$

F:;ä

äE

I E

E

äE

r E ä E r !äE

: Hf,E

E gi iäi

€ ; r t r x E r E ;:ä E q iääE

i

: äE

ä;ä

ۊ

e

Fä

s8

€H

Eis

115.7 ]

Forgetting Our Name, Remembering Our Mother

MICHAEL HOLQUIST Yale University

T IS NOTORIOUSLY THE CASE THAT THERE IS NO SATIS- factory English equivalent for the German Literaturwissenschaft or the Russian literaturovedenie. On the cusp of a new millennium, we

are a profession that cannot say its name. This onomastic homelessness is reflected in the spate of recent books that mention borders in their ti- tles, such as the MLA's own Redrawing the Boundaries, edited by Stephen Greenblatt and Giles Gunn, or Giovanna Franci's Remapping the Boundaries. The suggestion in each is that the comfortable bound- aries of our old disciplinary territory have eroded: we have somehow lost our place. If our profession were a person, it would be an orphan in exile. This condition is also legible in the current broad interest in the history of our profession's formation. There is increasing-and increasingly ur- gent-concern to know who we are and how we got here.

Often this concern is translated into a search for parents. Thus, there is a great deal of interest now in the extraordinary generation of Auer- bach, Spitzer, Wellek, and others, who in large measure created the con- ditions that led to the triumph of theory in the 1970s. These critics are implicated as well, of course, in the subsequent demise of theory and the rise of the current orthodoxy, cultural studies of one kind or another. In the search for a name for us all behind the various names we now go by (the multiple "studies"-postcolonial, gender, etc.), this turn to earlier generations is to be expected. We are in some measure looking for a ge- nealogy that will assign us a knowable place in a profession we hope still has a family tree.

My suggestion for pursuing this search is to ask, first, who could be at the root of such a tree. It would have to be someone who could give birth to multiple generations, a kind of disciplinary equivalent of the pa- leobiologists' Lucy. Asked in this way, the question would seem to have

? 2000 BY THE MODERN LANGUAGE ASSOCIATION OF AMERICA 1975

1976 Special Millennium Issue

only one answer: for thousands of years, the

study of language and literature was called phi- lology. The name of our mother is philologia.

Many will balk at this genealogy. Philology is widely thought to be dead. Moreover, her

corpse, like that of Father Zosima, gives off an

unpleasant odor. Her name has become a term of abuse. "Philologist" is what you call the dull

boys and girls of the profession. It was long ago discarded as a name we could call ourselves with honor-or even accuracy.

There are several reasons why our maternal link to philology has become obscured. The most important of these, I believe, is that the in- eluctable duality of philology has been over- looked or suppressed. Philology is, at its heart, both a history and a task. As an entity with a dis-

ciplinary history, philology may indeed be said to have died, and I will give a precise date for the moment of its demise. But the task it prose- cuted, and which for millennia defined it, is still with us.

Any attempt to understand that task will be made easier if we briefly remember philology's history, which can be said to fall into three

stages. There is a prehistorical period, charac- terized chiefly by the attempts of pre-Socratic philosophers and some of the older Sophists to invent an abstract space in which relations of various kinds could be imagined. Work during this stage is sporadic, pursued by autodidacts and originals who keep inventing the bicycle of primitive grammars, such as that of Protagoras of Abdera. Plato's Cratylus and Timaeus are included in the prehistorical period, which is

relatively short. The next phase is very long, spanning the centuries from Hellenism and the work of the great Alexandrian scholars, such as Eratosthenes and Aristarchus, to the end of the nineteenth century in Germany. Throughout this period there is a continuous tradition of creating scholia and other commentaries on ancient texts, of studying ancient languages, of writing dictionaries and grammars according to agreed- on principles, of establishing editions, and of

many other activities, all having in common the dual topics of language and literature. The as-

sumption that language and literature are indi- visible holds philology together as a profession for the millennia of its active life.

That link is broken in the nineteenth cen-

tury, when the study of language separates to become the new science of linguistics and the

study of literature turns to modern texts. Ger-

many was then the bastion of classical philology but also where (perhaps therefore) the modern

discipline of linguistics was born in the work of the "young grammarians," such as Hermann Ost- hoff and Karl Brugmann, who published their

major manifesto in 1878. At roughly the same time, departments of literature that studied mod- ern texts began to open in universities through- out Europe and the New World. By the time the Modern Language Association was founded, in 1884, philology as a discipline was virtually over. Since then, we have been in the third pe- riod of the history of philology as a profession, what might be called-in yet another lugubrious belatedness-the postphilological phase.

At the end of this history, philology's task remains. How shall we understand that task? It is first of all a way to conceive the transhistori- cal aspect of philology. The task unifies work done by Hellenistic compilers of scholia and

nineteenth-century historical linguists such as Franz Bopp and Jakob Grimm. Throughout the millennia of philology's history-and even after that history ended-the discipline always did the same work, though the labor was differently perceived at different periods. With the Prague school, I assume that the history of a system is itself a system. The system of philology's his- tory is what I am calling its task.

Task trails meanings that Walter Benjamin assigned in his "Die Aufgabe des Ubersetzers" ("The Task of the Translator"). However, I would invoke another evocation of task. I refer to the expression "die Aufgabe der Philologie," as it was used by the classicist August Boeckh in his Encyklopddie und Methodologie der philologi-

PMLA

1968-2000 1977

schen Wissenschaften (Encyclopedia and Meth-

odology of the Philological Sciences). Boeckh's definition of "the proper [eigentlich] task of phi- lology" is a manifesto-like one-liner: "das Er- kenntnis des Erkannten" ("the knowledge of what is known"; 10; my trans.). There is, then, not only something partial in this definition but

something hopelessly utopian as well. What leads Boeckh to make such an imperial claim for philology is the central place of language in it. "Linguista sum: linguistici nihil a me alienum puto" (Jakobson 93) was the first of Roman Jakobson's two mottoes, and it is this

sense, that nothing human can be divorced from its primordial base in language, that Boeckh is

pointing to as well. Jakobson's other motto is in- scribed on his tombstone: "Roman Jakobson, russkij filolog" (Rudy x).

The diversity of scholarly undertakings that have been historically nominated as philology over the centuries are unified because of the

subject common to them all. Language shapes attempts to know this subject, much as nature serves as the outside limit constraining the

changing methods of the natural sciences. The

unending task of philology is to be at all times under way to language.

To be under way is not to be there. The task situates philologists perpetually somewhere be-

tween, which is why their patron has always been Hermes. There are many versions of this trickster

god, but perhaps the one most appropriate to phi- lology is the one invoked in Plato's Symposium.

At the end of a long night of drinking and talk, after each person except Socrates has had his say on the subject of love, everyone eagerly turns to hear the great teacher's opinion. But Socrates, as usual, refuses to address the topic directly, choosing rather to recount another con- versation he had, with Diotima of Mantineia, "an expert in love, as well as in a large number of other areas, too ... on one occasion when the Athenians performed their sacrificial rites to ward off the plague, she delayed the onset of the disease for ten years" (Waterfield 41).

Socrates is in an unusually humble position before Diotima. He asks the great dumb ques- tion of all time: "What then is Love?" And Dio- tima answers serenely, "He is a great spirit, for

every spiritlike thing is intermediate between the divine and the mortal." Socrates persists: "And what is his power?" "He communicates," she replies, "between gods and men, conveying and taking across to the gods the prayers and sacrifices of men, and to men the commands and replies of the gods; he is the mediator who fills the chasm that divides them. For god min-

gles not with man, but through love all inter- course and converse of god with man, whether awake or asleep, is carried on" (Jowett 26).

That space of betweenness the wise Diotima

lays out has ever been the playground and battle- field of philologists, the tribe whose patron is a Janus-faced Hermes, interpreter to gods of the

language of men and to men of the language of

gods. If our mother has a face, it may well be Di- otima's. And if we remember our own hour in

history, if we remember our place between, phi- lology may continue to be worthy of Diotima's definition of love, not as a sentimental emotion but as the knowledge that things never cohere with our words, that, as Diotima says, "god min-

gles not with man." If so, we might then at the least defer, as Diotima did, the coming of the in- evitable plague, if only for a short time.

WORKS CITED

Boeckh, August. Encyklopddie und Methodologie der philo- logischen Wissenschaften. Ed. Rudolf Klussman. 2nd ed.

Leipzig: Teubner, 1886.

Jakobson, Roman. "Linguistics and Poetics." Language in Literature. Ed. Krystyna Pomorska and Stephen Rudy. Cambridge: Belknap-Harvard UP, 1987. 62-94.

Jowett, Benjamin, trans. Symposium. Symposium and Phae- drus. By Plato. New York: Dover, 1993. 1-43.

Rudy, Stephen. Preface. Selected Writings. By Roman Ja- kobson. Ed. Rudy. Vol. 6. Berlin: Mouton, 1985. ix-xxiii.

Waterfield, Robin, trans. Symposium. By Plato. Oxford: Ox- ford UP, 1994.

I 115.7

1

Michael Holquist Feledni a nevünk, emlékezni anyánkra Közismert, hogy az angol nyelvben nincs megfelelı a német Literaturwissenschaft vagy az orosz lityeraturovegyenyije szavakra. Olyan szakma vagyunk egy új évezred fordulóján, amely nem tudja kimondani a nevét. Ezt az onomasztikai hontalanságot tükrözi az újonnan megjelent könyvek áradata, amelyek határokat emlegetnek a címeikben, mint például a Stephen Greenblatt és Giles Gunn szerkesztette Redrawing the Boundaries címő kötet, az MLA1 saját kiadványa, vagy Giovanna Franci Remapping the Boundaries címő kötete. Mindegyik azt sugallja, hogy régi diszciplináris területünknek kényelmes határai elmosódtak, valahogyan helyünket vesztettük. Ha a szakmánk ember lenne, akkor egy számkivetett árva lenne. Ez az állapot olvasható ki a szakmánk kialakulásának története iránti széleskörő érdeklıdésbıl is. Egyre növekvı – és növekvıen sürgetı – aggodalommal viseltetünk aziránt, hogy kik vagyunk, és hogyan jutottunk ide. Ez az aggodalom gyakran a szülık keresésébe fordul át. Ennek köszönhetıen nagy érdeklıdés övezi mostanában Auerbach, Spitzer, Wellek és mások kiemelkedı generációját, akik nagymértékben megteremtették azokat a feltételeket, amelyek az elmélet gyızelméhez vezettek az 1970-es években. Természetesen ugyanezekhez az irodalmárokhoz kapcsolódik az elmélet késıbbi kimúlása, és a jelenlegi ortodoxia felemelkedése, a cultural studies egyik vagy másik fajtája. Miközben egy nevet keresünk mindannyiunk számára az összes különbözı név mögött, amelyet mostanában használunk (a különféle „studies” – posztkoloniális, gender, stb.), számítani lehet arra, hogy a régebbi generációkhoz fordulunk. Bizonyos fokig egyfajta leszármazást keresünk, amely egy felismerhetı helyet jelöl ki számunkra egy olyan szakmában, amelynek reményeink szerint még van családfája. Az én javaslatom ennek a keresésnek a folytatásához az, hogy elıször kérdezzünk rá, ki lehet egy ilyen fának a gyökerénél. Valaki olyannak kell lennie, aki több generációnak is szülıanyja, aki olyan lehetne diszciplínánk számára, mint Lucy a paleobiológusoknak. Ha így tesszük fel a kérdést, szemmel láthatóan csak egy válasz adódik: a nyelv és irodalom tanulmányozását évezredeken keresztül filológiának hívták. Az anyánk neve: philologia. Sokan vissza fognak hıkölni ettıl a leszármazástól. A filológiát általában halottnak tartják. Sıt mi több, a teteme, ahogy Zoszima sztarec holtteste, kellemetlen szagot áraszt. A neve sértésnek számít. „Filológus”-nak a lassabb észjárású kollégákat és kolleginákat hívják a szakmában. Régóta nem számít olyan névnek, amellyel büszkén vagy akár akkurátusan illethetnénk magunkat. Számos oka van annak, hogy anyai kötıdésünk a filológiához homályossá vált. Azt hiszem, a legfontosabb ezek közül az, hogy a filológia elkerülhetetlen kettısségérıl elfeledkeztek, vagy elnyomták azt. A filológia a lényege szerint történelem és feladat egyszerre. A filológiáról mint diszciplináris történettel rendelkezı entitásról elmondható, hogy meghalt, és én meg is fogom adni kimúlása pillanatának a pontos dátumát. De a feladat, amelyet végrehajtott, és amely évezredekre meghatározta, még most is velünk van. Minden kísérlet, hogy megértsük ezt a feladatot, könnyebbé válik, ha röviden felidézzük a filológia történetét, amelyrıl elmondható, hogy három stádiumra bomlik. Van egy prehisztorikus idıszak, amely elsısorban a preszókratikus filozófusok és néhány korábbi szofista arra irányuló erıfeszítéseivel jellemezhetı, hogy feltaláljanak egy absztrakt teret, amelyben különbözı fajta relációk képzelhetık el. Ebben a stádiumban a munka szórványos, autodidakták és eredeti gondolkodók végzik, akik primitív nyelvtanokat dolgoznak ki, mint amilyen az abdérai Prótagoraszé. Platón Kratülosza és Timaiosza a prehisztorikus idıszakba

1 Modern Language Association. – A ford.

2

tartoznak, ami viszonylag rövid. A következı szakasz nagyon hosszú, évszázadokon ível át a hellenizmustól és a nagy alexandriai tudósok, mint Eratoszthenész és Arisztarkhosz munkájától a tizenkilencedik század végének Németországáig. Ezen idıszak alatt folyamatos a hagyománya a szkolionoknak és a klasszikus szövegek egyéb kommentárjainak, a klasszikus nyelvek tanulmányozásának, megegyezés szerinti elveken alapuló szótárak és nyelvtanok írásának, szövegkiadások létrehozásának és számos egyéb tevékenységnek, amelyek mindegyike osztozik a nyelv és az irodalom kettıs témájában. Az a feltételezés tartotta egyben a filológiát mint szakmát aktív életének évezredei során, hogy a nyelv és az irodalom elválaszthatatlan. Ez a kapcsolat a tizenkilencedik században szakadt meg, amikor a nyelv tanulmányozása különvált, hogy a nyelvészet új tudománya váljék belıle, és amikor az irodalom tanulmányozása a modern szövegek felé fordult. Ekkor Németország volt a klasszika-filológia bástyája, de – talán éppen ezért – a nyelvészet új tudománya is itt született meg az olyan „újgrammatikusok” munkássága nyomán, mint Hermann Osthoff és Karl Brugmann, akik fı kiáltványukat 1878-ban jelentették meg. Nagyjából ugyanebben az idıben modern szövegek tanulmányozásával foglalkozó irodalmi tanszékek kezdtek nyílni az egyetemeken szerte Európában és az Újvilágban. Mire 1844-ben megalapították a Modern Language Associationt, a filológiának mint tudományágnak gyakorlatilag leáldozott. Azóta a filológia mint szakma történetének harmadik idıszakában vagyunk, amelyet – megint csak panaszos elkésettségben – posztfilológiai szakasznak nevezhetünk. Ennek a történetnek a végén továbbra is ott áll a filológia feladata. Hogyan kell értenünk ezt a feladatot? Ez elıször is az egyik módja annak, hogy megragadjuk a filológia történelmen átívelı aspektusát. A feladat egyesíti a szkolionok hellén kompilátorainak és a tizenkilencedik század olyan történeti nyelvészeinek munkáját, mint Franz Bopp vagy Jacob Grimm. A filológia történetének évezredein keresztül – és még ennek a történetnek a vége után is – a tudományág mindig ugyanazt a munkát végezte, noha ezt a munkát másként érzékelték a különbözı idıszakokban. A prágai iskolával együtt én is felteszem, hogy egy rendszer története maga is rendszer. A filológia történetének rendszere az, amit én a filológia feladatának nevezek. A feladat szó maga után von olyan jelentéseket, amelyeket Walter Benjamin jelölt ki A

mőfordító feladata címő mővében. Mindazonáltal felidézném a feladat szó még egy említését. A „filológia feladata” kifejezésre utalok, ahogy azt a klasszika-filológus August Böckh használta az Encyklopädie und Methodologie der philologischen Wissenschaften címő mővében. A „filológia tulajdonképpeni feladat”-ának böckh-i definíciója egy kiáltványjellegő egysoros: „a megismert megismerése”.2 Van ebben a definícióban valami részleges, de valami reménytelenül utópisztikus is. A nyelv filológiában betöltött központi szerepe vezeti oda Böckh-öt, hogy a filológia számára ilyen magasztos igényt fogalmazzon meg. „Linguista sum: linguistici nihil a me alienum puto”3 – volt az elsı Roman Jakobson két jeligéje közül, melynek értelmében semmilyen emberi nem választható le primordiális nyelvbeli alapjáról, ahogy arra Böckh is rámutat. Jakobson másik jelmondata a sírkövére van vésve: „Roman Jakobson, russzkij filolog”.4 A tudományos vállalkozások sokfélesége, amelyeket történetileg a filológia névvel illettek a századok során, egyesülnek a mindannyiukra nézve közös tárgy által. A nyelv rajzolja ki e

2 August Boeckh, Encyklopädie und Methodologie der philologischen Wissenschaften. Hrsg. Rudolf Klussman, Leipzig, Teubner, 21886, 10. 3 Roman Jakobson, Nyelvészet és poétika = Uı., Hang-jel-vers, szerk. Fónagy Iván – Szépe György, Gondolat, Budapest, 1969, 211–257, itt: 257. [„Nyelvész vagyok, semmi sem idegen tılem, aminek köze van a nyelvhez.” – A ford.] 4 Stephen Rudy, Preface = Roman Jakobson, Selected Writings, Ed. St. Rudy, Berlin, Mouton, 1985, ix–xxiii, itt: x.

3

tárgy megismerésére tett kísérletek körvonalait, ahogy a természet is külsı határként szolgál, korlátot szabva a természettudományok változó módszereinek. A filológia véget nem érı feladata, hogy minden idıkben úton legyen a nyelvhez. Úton lenni nem azt jelenti, hogy ott vagyunk. A feladat a filológusokat állandóan valami köztesbe helyezi, ezért volt mindig is Hermész a patrónusuk. Ennek a szélhámos istennek sok változata van, de talán a filológiához legillıbb az, akit Platónnál idéznek meg A lakomában. Az egész estén át tartó ivászat és beszélgetés végén, miután Szókratészt kivéve mindenki elmondta a magáét a szerelemrıl, mohón fordulnak oda, hogy meghallgassák a nagy tanító véleményét. De Szókratész, mint általában, visszautasítja, hogy közvetlenül szóljon a témáról, és inkább azt választja, hogy újra elmesél egy másik beszélgetést, amit a mantineiai Diotimával folytatott, aki „[t]udós volt […] ebben [a szerelemben] is és még sok másban, s ı segítette meg az athéniakat, úgyhogy áldozataikkal elérték, hogy a dögvész kitörése tíz évvel eltolódott náluk”.5 Szókratész szokatlanul alázatos Diotimával szemben. Felteszi minden idık nagy és bárgyú kérdését: „Micsoda hát [a szerelem], Diotima?” És Diotima nyugodtan válaszol: „Hatalmas daimón, Szókratész. Mert a daimónok mind az istenek és az emberek között vannak.” Szókratész megmakacsolja magát: „És mire van hatalmuk?” „İk adják hírül és közvetítik” – válaszolja a nı – „az isteneknek, ami az emberektıl ered, és az embereknek, ami az istenektıl; az emberektıl az imákat meg az áldozatokat, az istenektıl pedig a parancsokat és az áldozatokért cserébe hozott intézkedéseket; s minthogy a kettı közt vannak, kitöltik a közt, s ık teszik összefüggı egésszé a mindenséget. […] Maga az isten nem érintkezik az emberrel, csak ıáltaluk beszélgetnek s kerülnek kapcsolatba az istenek és az emberek, ébren és álmukban.”6 A köztességnek ez a bölcs Diotima által kijelölt tere volt mindig is a filológusoknak a játék- és harctere, annak a törzsnek, amelynek patrónusa egy Janus-arcú Hermész, aki tolmácsolja az isteneknek az emberek nyelvét és az embereknek az istenek nyelvét. Ha az anyánknak van arca, feltehetıen Diotima arca az. És hogyha emlékezünk a saját idınkre a történelemben, ha emlékezünk saját helyünkre ebben a köztesben, a filológia továbbra is érdemes lehet Diotima szerelemre adott definíciójára, nem szentimentális érzelemként, hanem arról való tudásként, hogy a dolgok sosem tartoznak össze a szavainkkal, vagyis, ahogy Diotima mondja: „[m]aga az isten nem érintkezik az emberrel”. És ha ez így van, akkor legalább elodázhatjuk, ahogy Diotima tette, az elkerülhetetlen pestis megérkezését, még ha rövid idıre is.

Nemeskéri Luca fordítása

5 Platón, A lakoma, 201d. (ford. Telegdi Zsigmond, Budapest, Atlantisz, 1999.) 6 Uo., 202e, 203a.