2

3

P

4

Ferenc Farkas was one of the longest-lived members of the wave of Hungarian nationalist composers which began with the rise of Béla Bartók and Zoltán Kodály at the beginning of the twentieth century; with Sándor Veress, he was the most prominent member of the generation sandwiched between those luminaries and Ligeti and Kurtág. Born in western Hungary – in the town of Nagykanizsa, below the southern tip of Lake Balaton – on 15 December 1905, Farkas began piano lessons as a child, and studied composition at the Franz Liszt Academy of Music in Budapest with Leó Weiner and Albert Siklós from 1921 to 1927, losing a year of his time there to illness. Farkas soon began to make his mark on Hungarian musical life, working as a répétiteur in the Municipal Theatre and conducting music for the stage, working with the Diaghilev ensemble on its guest appearance in Budapest and geting to know the music of Poulenc, Auric, Sauguet and other young trendseters. He temporarily turned his back on that world in 1929, when he won a state scholarship to study in Otorino Respighi’s master class at the Accademia Santa Cecilia in Rome. When he returned home two years later, he had formed the intention of blending what he had absorbed of Respighi’s Latin melodiousness and orchestral surefootedness with the Magyar folk-heritage that Bartók and Kodály had made the central element of Hungarian music. On his second return home, in 1934, he brought the composer László Lajtha a phonograph to help with the collection of folk-tunes in Somogy county, with the ageless peasant melodies he found there feeding into Farkas’ own style. When the ilm-director Paul Fejős, whose favourite living composer was Respighi,

FERENC FARKAS

COMPLETE WIND QUINTETS

A Biographical Outline by Martin Anderson

Le roi Mog s’en va devant,

Vient ensuite son boufon,

glisse sur roulote,c’est le cirque où la princesse songe à sa toilete.

Certes, elle donnerait ses bjoux superbes

is puting on her c1othes.

down on the summer ields.

5

visited Budapest, he was delighted to ind a Respighi student in town, and so the two made a ilm together, the irst of what turned out to be six. It led to work as a composer and conductor of ilm scores in Vienna in 1933 and in Copenhagen in 1934–36. Meantime Farkas’ music was beginning to enjoy performances further aield. On his return, once again, to Hungary he taught at the Municipal School of Music in Budapest before he was appointed to the Conservatoire at Kolozsvár, in Transylvania (now Cluj, in Romania). From there he progressed to the directorship of the music school at Székesfehérvár (1946–48) before again being drawn to Budapest and the Academy, this time for good; he retired in 1975, continuing to compose assiduously for the quarter-century he still had ahead of him. He died on 10 October 2000. Farkas’ importance as a teacher is underlined by the students who passed through his hands, among them György Ligeti, György Kurtág, Emil Petrovics, Sándor Szokolay, Atila Bozay, Miklós Kocsár, Zsolt Durkó and Zoltán Jeney – virtually all the Hungarian composers who are senior igures today. He was conscious of the loss to Hungarian music from the emigration that followed the collapse of the Hungarian revolution in 1956 and the ensuing Communist crackdown, and received news of his erstwhile students’ success abroad with considerable pleasure. He also cast a jaundiced eye on the modish changes brought about by the collapse of Communism: ‘The fashion these days is that everyone who had previously writen a Lenin cantata is now writing a Via Crucis’.1 Farkas’ ceaseless activity produced an enormous output: over 700 compositions, including nearly ity orchestral works, 27 cantatas and oratorios, three operas and several operetas, some twenty concertos, 130 chamber works, more than 200 choruses, around 400 songs and music for 75 or so ilms. Inevitably, his style owes a considerable amount to Bartók and Kodály, and Hungarian folksong was as strong an inluence on his own music as it had been on theirs. He also explored other folk traditions, not least French, Walloon and Afro-American tunes and English carols. He was alive to the literature of a number of languages, from the Latin 1 Interview, Wiener Zeitung, 23 August 1991.

raut sich die Haare.

Schwer, auf Rädern, rollt ein Haus,

schönen Fliterkleider.

gäb sie ohne Reuen,

Elől úszik Mag király, kétágú az orra, feje fölöt koronája,

Fut mögöte a bolond

nagy púpjából szürke kígyó nyúlik az egekbe.

Töröt kordén utazik egy kopasztot kánya,

gördül sok keréken, benn a cirkusz hercegnője

6

texts of Virgil and the iteenth-century Hungarian humanist Janus Pannonius, via Petrarch, Shakespeare, Goethe and Baudelaire, to the Portuguese poet Fernando Pessoa, active in the irst half of the twentieth century – the tributary cantata Ommaggio a Pessoa was writen when Farkas was 80. He also followed the example of his teacher Respighi in dusting of pre-Baroque music for revival in twentieth-century garb, and he based a number of scores on earlier originals; the Old Hungarian Dances of the 17th Century on this CD, for example, has become a classic of the wind-quintet repertoire. His facility with the orchestra he ascribed both to Respighi and to the indirect example of Respighi’s own teacher, Rimsky-Korsakov. Farkas, of course, was not immune to the tenor of his own times; like Frank Martin and Luigi Dallapiccola, whom he oten cited as models, he took what he wanted from both modernism and neo-classicism and bent it to his own ends. He was one of the irst Hungarian composers to employ dodecaphony, writing a twelve-tone Prelude and Fugue in 1947, and was still turning to atonality in the 1970s – he didn’t see any conlict in allowing his music to embrace a number of styles. The pioneering eforts of Hubay and Dohnányi at the outset of the twentieth century, later reinforced by the international prominence of Bartók, gave music a higher priority in Hungary (as with Sibelius in Finland) than it enjoys in many other countries, and the establishment honours its composers. Farkas was awarded the Liszt Prize (for his Divertimento) as early as 1932, the Kossuth Prize (Hungary’s highest artistic distinction) in 1950 and again in 1991 and the Erkel Prize in 1960, and he became an ‘Artist of Merit of the Hungarian People’s Republic’ in 1965; international recognition came with the award of the Herder Prize in 1979 and nomination as a Cavaliere dell’Ordine della Repubblica Italiana in 1984. Emigration from Communist Hungary wasn’t an option for Farkas: he knew that his musical roots went too deep. But as an emissary of his country he enjoyed a relative degree of liberty when it came to foreign travel, venturing as far aield as Canada even in old age.

où elle dort dans les feuilles.

Toutes mes pensées s’enfuient vers toi

J’ai une plaie ouverte dans le cœur :C’est pour toi que soufre Pierrot le Boufon!

la vie s’enfuit, le sang diminueet bientôt sera mort Pierrot le Boufon!

Je continue ma chanson monotone :Ton miroir, c’est la lune,comme un coucher de soleil d’automne

Mon cœur brûle, s’il s’éteint :C’est pour toi qu’il sera mort Pierrot le Boufon.

qui contemple les nuages ? Notre Catherine.

A ses lèvres, une leur,

My sigh – orphan bird-luf – escapes

In my open breast the straw shivers: for you this clown does sufer.

At the hill’s root where the rabbits run

7

The Old Hungarian Dances of the 17th Century is the only Farkas work to establish itself as a repertoire item. But much of the rest of his generous output has both melodic charm and dramatic power and a very direct appeal.

Martin Anderson © 2006

Martin Anderson writes on music for a variety of publications, including The Independent (where an earlier version of this text irst appeared), Tempo, International Record Review, International Piano and Pianist in the UK, Fanfare in the USA, Klassisk in Norway and Finnish Music Quarterly. He is the founder of Toccata Classics and Toccata Press and previously enjoyed a career in economics.

Ferenc Farkas writes about his music

Serenade for wind quintet (1951)

Zoltán Jeney, the lautist of the Budapest Wind Quintet, was always commissioning new works for his ensemble. We thus owe him thanks for enriching a repertoire that had been somewhat neglected by Hungarian composers. I dedicated my 1951 Serenade to this ensemble. The irst movement (in sonata form) is followed by an Andante espressivo. Here a pleasant oboe melody soars above the clarinet accompaniment. In the third movement, the Saltarello, I have made use of a rhythm I am particularly fond of: 9/8 quasi tarantella. At a particular moment a very high and virtuoso horn solo can be heard.

Quatro Pezzi for double-bass and wind quintet2 (1966)

As a youngster, my son András played the double-bass. In 1965 I composed this work, Quatro Pezzi, for him. A year later I rewrote the original piano accompaniment for wind quintet, and it has become established in this form. A playful, rhythmic Intrada is followed by a Scherzo, in two- and three-beat phrases to add more colour. There follows a lyrical intermezzo called ‘Petit Poème’. The fourth movement is a Rondo, with two couplets: at irst fugato and then ostinato.2 There is also a version for cello and piano. –MA

Sant zeugt der Mond um den nachtstillen Teich

tausendfach kannst Du sie inden.Hät’ ich nur ein Löcklein von Dir,

Lippen, wie Rosen spiegelt der Teichzum düstren Brand deiner Lider,bricht auch mein Herz mir, ich fühl mich reich ;

Brennt einst mein Herz im lammenden Schein,stirbt für Dich Dein Hanswurst allein!

MitagswolkenWo am Hang ot Häslein bang manchem Fuchs entliehen,

szunnyad az ág sűrűjében.

Paprikajancsi

érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég,

Egy hajfürtöd nékem elég:

Hull a fűrészpor, sorvad a kóc: nem lesz többet a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,

Víg kedvem sűrű búba hajolt,

Hogyha kigyullad szívem, a kóc, meghal érted a Jancsi bohóc.

Déli felhőkDomb tövén, hol nyúl szalad,

nyári fényben, napsütésben felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,

A vándorló felhő-népet

8

Gyümölcskosár (Fruit Basket Songs) (1980)Song-cycle for soprano and wind quintet based on poems by Sándor Weöres (1913–89)3

The ‘Lullaby’ to celebrate the irst birthday of my son András forms the irst melody of the Fruit Basket. This cycle of children’s poems is full of humour and delicacy of feeling, sometimes even reminiscent of a grotesque, which makes such poems so equally delightful for adults. There thus arose twelve melodies to match this cycle of very short songs with the following characteristics: the curious march of ‘Kaspar’ (Punch); the fabulous world of the ‘Magic Box’; the tenderness of ‘Sunbeams’; the sound of bells in ‘Morning in the Village’, where a cock crows and a donkey brays; the tranquillity of the forest where ‘Violets’ are hidden. Abstraction and humour are found in the ‘Stone Frog’; charm in the lyricism of the ‘Lullaby’; gentleness in the sound of the ‘Sleigh Bells’. In a watery world there reigns the ‘Frog King’; while the ‘Litle Elf’ dances with the angels; and the ‘Hanswurst’ (Harlequin) Serenade rings in jocular and sad vein. Together a whole row of wonderful appearances all ind their epitome in the concluding ‘Midday-Cloud’.

Antiche danze ungheresi del 17. secolo (Old Hungarian Dances of the 17th Century)

Version for wind quintet4 (1959)

Compared with the rich folk-song heritage of Hungary, our ancient airs and dances that have been preserved in writing have a more modest role. For this work I have been inluenced by dances of the 17th century, writen by unknown amateurs in a relatively simple style. Most of these dances were recorded between the 14th and 18th centuries under the usual form of tablature notation. My interest in this music was irst captured in the 1940s. I was so fascinated that I decided to give these melodies new life. I ited the litle eight-bar dances together into a trio, in rondo form, and leaning on early 3 There are also French and German versions of this cycle, and alternative accompaniments, for clarinet, violin, cello and piano; clarinet, viola and piano; clarinet quartet; guitar; and piano. –MA

4 There are also solo versions for piano, guitar, harp and accordian; chamber reworkings exists for violin, viola and harp; brass quintet; two flutes; flute and piano; two flutes and four guitars; clarinet quartet and saxophone quartet. –MA

balancé par l’hiver.

Parmi les roseaux toufus,sous les remparts du château d’eau

chante le roi Croa.

on entend le chant du roi Croaet sur cete musique dansent l’herbe

Les crapauds jouent de la lûte,

Bóbita, elle se moque,

Bóbita bâtit à l’aube

deux escargots gardent l’arbre

A distant drit on winter’s wing.

Frog-king

buterly and grassblade.

and lies her away as she giggles.

visitors ill up her hallways,

9

baroque harmony and counterpoint, I atempted a reminiscence of that atmosphere of the provincial Hungarian baroque.

Rondo capriccio for violin and wind quintet (1959)

The irst version of the Rondo capriccio, for violin and piano, was writen in 1957. Two years later I rewrote the piano accompaniment for wind quintet and in 1979 rearranged a third version for violin and string orchestra. The piece is full of efect and rewarding for violinists. In my own way I have made use of serial technique. The series begins with a short introduction followed by diferent themes played by the violin. The same themes also feature in the wind accompaniment. In the middle of this compact form – almost in the way of a trio – I have added a very singable melody, which one critic thought was one of my pretiest.

Lavotiana for wind quintet (1967)5

During my research into the ield of Hungarian Baroque I discovered some fragments, airs and melodies writen by the violinist János Lavota (1764–1820). These seemed so interesting that I thought to create a work in the style of the Hungarian early Biedermeier period. I am not the irst contemporary composer to play with styles from earlier times. This pasticcio is never ironic and contains no ‘wrong’ or ‘foreign’ tones. I have really tried to shape the simple but original motifs in the way that Lavota would have done, had he been of the level of composition of his contemporary masters. We know that Lavota studied but briely in Vienna, and yet his minuets and his German dances (having no upbeat) are rhythmically and melodically anchored in the Hungarian musical tradition. This piece, in the form of a divertissement, was composed at the end of 1967.

English translation by Charles Gallo

5 Lavottiana is a reworking of the Lavotta Suite for chamber orchestra of 1951. –MA

wecke Eiskönigs Grut,

Froschkönig

ruht auf grünen Stein und singt für sich ganz allein.

Jeder Käfer, rings im Moos;Grashalm und die Wasserros’

Das ElleinEllein tanzt dutigen Reigen,

Grillenduet spielt die Geige.

Ellein hascht spielende Lüte,

nascht die berauschenden Düte

Ellein baut sich für die Feste

Ellein vom Schlafe umfangen,ruhend im Schaten der Bäume,

Szétmálló hangerdő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsenaő – csing-ling-ling-

Béka-királyNád alól és gőz alól vízi várból nóta szól, vízi várban zöld kövön

Hallja kinn a síma rét

lepke és fűszál.

körben az angyalok ülnek,

sáska-hadak hegedülnek.

ráül, ígér neki csókot,

Bóbita Bóbita épít,

törpe-király ia-lánya.

elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát.

10

The Phoebus Quintet was founded in 1991. The ive musicians who form the group today – lautist Christoph Bösch, oboist Barbara Zumthurm-Nünlist, clarinetist Dimitri Ashkenasy, hornist Martin Roos and bassoonist Susan Landert – have been playing together since 1995. Along with the standard repertoire, the Phoebus Quintet ataches considerable importance to including lesser-known or altogether new compositions in its programmes – trios, quartets and quintets by such composers as Pavel Haas, Joseph Foerster, László Lajtha and Gotfried von Einem. The quintet had the honour of giving the irst performances, in spring 1992 and autumn 1996, respectively, of Peter Benary´s Wind Quintet and Caspar Diethelm´s Heptogramm. The collaboration with Caspar Diethelm culminated in the recording of two pieces for a CD (Magnon PN 2642) in 1996. The combination with other instruments and voices will take an important place in the Phoebus repertoire in the future.

The mezzo soprano Ulrike Schneider was born and spent her childhood in Hamm, Westphalia. She studied under Kurt Widmer at the Music Academy of Basle, and graduated with a teaching diploma. She continued her studies at the Berlin Hochschule der Künste, and took private lessons with and master classes directed by Hanne-Lore Kuhse (Berlin and Weimar), Ingrid Bjoner (Oslo) and Jan-Henrik Rootering (Munich). From 1994 to 1996 she was a member of the Opera Studio of the Bavarian State Opera in Munich. Her concert engagements have taken her to the Tonhalle Zürich, the Stadtcasino Basle and the Berlin Philharmonie. In 1996 she was engaged by the Theatre of Lucerne and 1999 saw her debut at the Hamburg State Opera. Since the year 2000 she has been singing at the Theatre of Halle on the Saale.

Dieter Lange received his musical education on the double-bass, his principal instrument, at the Conservatoires of Basel and Turin. The following years took him around the world, playing in various ensembles and orchestras. Now he is the double-bass teacher at the Musikhochschule Luzern and a member of the Orchestra of the Zürich Opera, the Chamber Soloists Lucerne and the Ensemble Kontraste in Zurich. He also plays the baroque double-bass and the bass viol (violone) in the Orchestra la Scintilla of Zurich Opera and in the Collegium Musicum in Lucerner. Alongside his activity as an instrumentalist, Dieter Lange pursued studies of conducting (with Ralf Weikert) and composition (with Caspar Diethelm). He is the principal conductor of one amateur and one semi-professional orchestra and also regularly guest-conducts elsewhere.

Born in Adelaide, Australia, Daniel Dodds started playing the violin at the age of ive. He began his professional studies at the Musikhochschule in Luzern with Gunars Larsens, earning his Lehrdiplom, Konzertdiplom and Solistendiplom with distinction. He also took additional lessons with Keiko Wataya at the Utrecht Conservatory. During his studies, Daniel Dodds atended master-classes with Nathan Milstein, Franco Gulli and Rudolf Baumgartner. Since 1995 he has been a teacher of violin and chamber music at the Musikhochschule in Lucerne. He is also concert-master of the Festival Strings Lucerne and member of several chamber-groups. He has appeared as soloist with diferent orchestras, among them the Lucerne Symphony, Festival Strings Lucerne and Brisbane Symphony.

Dodo, dodinete,

deux chiens bons amis trotinent.

Dodo dodinete,

Rose, rose, que fais-tu ?

Rose, rose, que fais-tu ?

Je suis la rose thé,j’ai des perles bleues, du velours,que j’ofre aux enfants sages.

Dodo dodinete,

8.

balancé par l’hiver.

Rosehip, rosehip, what’s your game?

Cowslip, cowslip, what’s your game?

Rosehip lays. Cowslip lays

8.

A silent drit on winter’s wing.

11

Eia popeia, Röslein,

wandern zwei Hündlein hin, zu Deinem Betchen.

Eia popeia, Röslein,

spricht : Warum schläfst du noch nicht ?

Röselein, schlaf doch ein!Mondlichtfülle schenkt Dir Stille,

Eia popeia, Röslein, schlaf, Blütenkindlein.

8. Schlitenschellen

schlät stumm Eiskönigs Grut,

durchbricht der Stille Ring.

Zwei weisser Rosse Trab

das schnell vorübergeht,und sant im Wind verweht.

Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!

Hold-lepte úton, csillag-lepte úton,

köves, szeles úton.

Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!

A nagyfülű kutya kérdi: Rózsa-rózsa mitcsinál? A nagyorrú kutya kérdi: Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál

addig jó, míg szundikál.

Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!

8. Száncsengő Éj-mélyből fölzengő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling-

Ferenc Farkas war eines der langlebigsten Mitglieder der Welle ungarischer Nationalkomponisten, die mit dem Aufstieg Béla Bartóks und Zoltán Kodálys zu Beginn des 20. Jahrhunderts begonnen hate; zusammen mit Sándor Veress war er das prominenteste Mitglied der Generation zwischen Bartók und Kodály auf der einen und Ligeti und Kurtág auf der anderen Seite. Am 15. Dezember 1905 in Westungarn, in der Stadt Nagykanizsa südwestlich des Platensees geboren, erhielt Farkas schon als Kind Klavierunterricht. Von 1921 bis 1927 studierte er Komposition am Franz Liszt-Konservatorium in Budapest bei Leó Weiner und Albert Siklós; ein Studienjahr verlor er aufgrund von Krankheit. Bald begann sich Farkas einen Namen im ungarischen Musikleben zu machen, arbeitete als Repetitor am Stadtheater und dirigierte Bühnenmusik, arbeitete mit dem Diaghilev-Ensemble anlässlich dessen Gastbesuch in Budapest zusammen und lernte die Musik von Poulenc, Auric, Sauguet und anderen tonangebenden jungen Komponisten kennen. Kurzzeitig wandte er 1929 dieser Welt den Rücken, als er ein staatliches Stipendium zum Studium in Otorino Respighis Meisterklasse an der Accademia Santa Cecilia in Rom gewann. Als er zwei Jahre später zurückkehrte, hate er sich zum Ziel gesetzt, das, was er von Respighis italienischer Melodiosität und orchestertechnischer Sicherheit in sich aufgenommen hate, mit dem magyarischen Volksmusikerbe, das Bartók und Kodály zum zentralen Element ungarischer Musik gemacht haten, zu verquicken. Auf seiner zweiten Reise nach Hause im Jahr 1934 brachte er dem Komponisten László Lajtha einen Phonographen mit, um ihm bei der Sammlung von Volksmelodien in der Somogy-Landschat zu unterstützen; die zeitlosen Bauernmelodien, die er dort fand, fanden Eingang in Farkas’ eigenen Stil.

FERENC FARKAS

SÄMTLICHE BLÄSERQUINTETTE

Biografischer Überblick von Martin Anderson

12

Le coq chante et déchire le temps de son chant

et fou qui fait tout trembler.

si le coq enroué chante au printemps plus fort que toi,

VioleteViolete dans la sombre forêt,je sais qu’un beau hanneton vient te voir.Pourquoi si jolie te caches-tu,

violete dans la profonde forêt.

6.

Striking – it’s striking now –

a wild melody loating.

Litle donkey, shout aloud, it’s good to hear you honk! If you are drowned out by this cranky cackling

you’ll forfeit your rank.

Dity In the deep wood

Why must the branch hide? Come now, the world is wide! In the deep wood

6.

Midnight’s fur was torn away

Als der Filmregisseur Paul Fejős, dessen Lieblingskomponist Respighi war, Budapest besuchte, war er erfreut, einen Respighi-Schüler in der Stadt zu inden, und so arbeiteten die beiden zusammen an einem Film, wie sich herausstellen sollte dem ersten von sechs. Diese Zusammenarbeit führte dazu, dass Farkas als Komponist und Dirigent von Filmmusik 1933 in Wien und 1934–36 in Kopenhagen tätig war. In der Zwischenzeit begann seine Musik mehr und mehr Auführungen im In- und Ausland nach sich zu ziehen. Nach erneuter Rückkehr nach Ungarn lehrte Farkas an der Städtischen Musikschule Budapest, bevor er 1941 an das Konservatorium von Kolozsvár in Transylvanien (heute Cluj in Rumänien) berufen wurde. Von dort stieg er auf zum Leiter der Musikschule von Székesfehérvár (1946–48), bevor er, nun endgültig, als Kompositionsprofessor an das Konservatorium von Budapest zurückkehrte; 1975 trat er in den Ruhestand, komponierte aber ein ganzes Vierteljahrhundert eifrig weiter. Er starb am 10. Oktober 2000. Farkas’ Bedeutung als Lehrer wird betont durch die Schüler, die durch seine Hände gingen, unter ihnen György Ligeti, György Kurtág, Emil Petrovics, Sándor Szokolay, Atila Bozay, Miklós Kocsár, Zsolt Durkó und Zoltán Jeney – im Grunde genommen alle heute etablierten ungarischen Komponisten. Farkas war sich der Verluste, die die ungarische Musik durch die Auswanderungswelle infolge des Zusammenbruchs der ungarischen Revolution 1956 und des darauf folgenden harten Durchgreifens der kommunistischen Regierung erlit, bewusst und freute sich stets über die Erfolge seiner früheren Schüler im Ausland. Doch hate er auch eine voreingenommene Position in Blick auf die Veränderungen der musikalischen Moden, die der Zusammenbruch des Kommunismus mit sich brachte: „Heutzutage ist es Mode, dass jeder, der seinerzeit eine Lenin-Kantate geschrieben hat, jetzt ein Via Crucis komponiert“.6

Farkas’ unermüdliche Aktivität resultierte in einem enormen Œuvre: mehr als 700 Kompositionen, darunter fast fünfzig Orchesterwerke, 27 Kantaten und Oratorien, drei Opern und diverse Opereten, rund zwanzig Konzerte, 130 Kammermusikwerke, mehr als 200 Chorsätze, rund 400 Lieder und Musik für etwa 75 Filme.6 Interview mit Farkas, Wiener Zeitung, 23. August 1991.

13

kräht vergnügt der Gockelhahn.

im Waldesschaten tief versteckt.

6.

grübelte mit tiefem Sinn.Miternacht hat sich vermählet

Már üti – üti már

Az időt bemeszeli a korai kikeriki, lendül a vad dallam.

örülök a hangodnak! Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,

MondókaMély erdőn

mély erdőn

6. Kőbéka A kőbéka lassan ment, a kőbéka lassan ment. Kitépték az éjfél szőrét, lenyúzták a hajnal bőrét. A kőbéka lassan ment.

Es war unvermeidbar, dass Farkas’ Stil nicht wenig Bartók und Kodály geschuldet ist und das ungarische Volkslied ein starker Einluss auf seine eigene Musik war. Doch erkundete Farkas auch andere Volksmusiktraditionen, darunter französische, wallonische und afroamerikanische Melodien sowie englische Weihnachtslieder. Er interessierte sich für die Literatur einer ganzen Reihe von Sprachen, von lateinischen Texten Virgils und den ungarischen Humanisten des 15. Jahrhunderts Janus Pannonius über Petrarca, Shakespeare, Goethe und Baudelaire bis hin zum portugiesischen Dichter der ersten Hälte des 20. Jahrhunderts Fernando Pessoa – die Kantate Ommaggio a Pessoa entstand, als Farkas 80 Jahre alt war. Dem Beispiel seines Lehrers Respighi folgte Farkas auch, indem er vorbarocke Musik in ein neues Kleid des 20. Jahrhunderts kleidete; eine ganze Anzahl seiner Werke basiert auf früheren Kompositionen. Die Alten ungarischen Tänze des 17. Jahrhunderts auf dieser CD beispielsweise wurden ein Klassiker des Repertoires für Bläserquintet. Seine leichte Hand in der Instrumentration schrieb er sowohl dem Einluss Respighis als auch dem von dessen Lehrer Rimskj-Korsakov zu. Natürlich war Farkas nicht immun gegen die Klänge seiner Zeit; wie Frank Martin und Luigi Dallapiccola, die er ot als Modell anführte, nahm er sowohl von der Moderne wie von der Neoklassik, was er wollte und integrierte es in seine eigenen Intentionen. Er war einer der ersten ungarischen Komponisten, die die Zwöltonkomposition anwandten, und schrieb 1947 ein zwöltoniges Präludium und Fuge; noch in den 1970er-Jahren wandte er sich der Atonalität zu – er sah keine Schwierigkeiten darin, dass seine Musik eine ganze Anzahl von Stilen in sich vereinigte. Durch die Vorkämpfertätigkeit Hubays und Dohnányis zu Beginn des 20. Jahrhunderts, später verstärkt durch die internationale Reputation Bartóks, erwuchs der Musik in Ungarn (wie durch Sibelius in Finnland) eine höhere Priorität als in vielen anderen Ländern, und das Establishment ehrte ihre Komponisten. Schon 1932 wurde Farkas für sein Divertimento der Liszt-Preis verliehen, 1950 und nochmals 1991 folgte der Kossuth-Preis (Ungarns höchste künstlerische Auszeichnung) sowie 1960 der Erkel-

14

Traduit en français par Mario Bois et Roger Bornet

Il est loin, il est loin

avec le inal de son nom« de » it deux heureux,ils eurent beaucoup d’enfants,quatre illes et quatre garçons,

j’avais planté un pommier.

j’ai cueilli de beaux melons!Charlote a beaucoup sauté,

N’emporte pas

sans toi l’ombre s’étend sur nos bourgs.

l’oiseau se tait,

N’emporte pas

Fruit-Basket

English version by Stephen Humphreys and Csilla Dér

He went of, he went of, Caspar, to a far away land, Three leters of his fell behind, And became the village Cas, three leters of his made it there,

and gave birth to ive children,

and the ith a pope-pauper.

Casket

picked melons in the aternoon.

Don’t take away

Don’t go, stay on:

Branches won’t sway, Swallows won’t ly, farmhands won’t sow com. Don’t take away

Preis, und 1965 wurde Farkas „um die Ungarische Volksrepublik verdienter Künstler“; internationale Anerkennung erlangte er 1979 mit dem Herder-Preis und 1984 mit der Ernennung zum Cavaliere dell’Ordine della Repubblica Italiana. Eine Emigration aus dem kommunistischen Ungarn kam für Farkas nicht in Frage: Er wusste, dass seine musikalischen Wurzeln zu tief gingen. Doch als Botschater seines Landes erfreute er sich relativ großer Freiheit und reiste selbst in weit fortgeschritenem Alter noch nach Kanada. Die Alten ungarischen Tänze des 17. Jahrhunderts sind die einzige Komposition Farkas’, die sich im Repertoire etabliert hat. Vieles seines weiteren umfangreichen Schafens hat sowohl melodischen Charme als auch dramatische Krat und eine ausgesprochen unmitelbare Wirkung.

Martin Anderson © 2006, Übersetzung Jürgen Schaarwächter

Martin Anderson schreibt über Musik in einer Vielzahl an Publikationen, darunter The Independent (wo eine frühere Fassung dieses Textes erstmals erschien), Tempo, International Record Review, International Piano und Pianist in Großbritannien, Fanfare in den Vereinigten Staaten, Klassisk in Norwegen und dem Finnish Music Quarterly. Er ist Gründer von Toccata Classics und Toccata Press und war in der Vergangenheit in der Wirtschat, als Redakteur von Economic Afairs und dem OECD Observer, tätig.

15

Fruchtkorb

Deutsche Bearbeitung : Johannes Kretzschmar

‘K’, ‘A’, ‘S’ vom Namen,

‘P’,’A’, und ein ‘R’,

‘K’ ‘A’ ‘S’ ‘P’ ‘A’ ‘R’, das war

Das ZauberkästleinNannt’ ein Zauberkästlein mein,

Äpfel, Nüsse und noch mehr.

Gyümölcskosár(Weöres Sándor)

Három betűje lemaradt, Gás falu let belőle, három betűje odaért, pár let belőle, születet öt gyerekük, kető iú, kető lányka,

Ládika

nőt benne egy almafa,

Nagyot ugrot Sárika,

Ferenc Farkas schreibt über seine eigene Musik

Serenata für Bläserquintet (1951)Zoltán Jeney, der Flötist des Budapester Bläserquintets, bestellte wiederholt neue Werke für sein Ensemble. So verdanken wir ihm die Bereicherung eines Repertoires, das von ungarischen Komponisten ein wenig vernachlässigt worden war. Meine Serenata von 1951 habe ich diesem Ensemble gewidmet. Dem ersten Satz in Sonatensatzform folgt ein Andante espressivo. Hier erklingt eine liebliche Melodie der Oboe über der Klarinetenbegleitung. Im driten Satz, dem Saltarello, habe ich einen Rhythmus verwandt (9/8 quasi tarantella), den ich besonders liebe. An einer Stelle hört man ein sehr hohes und sehr virtuoses Hornsolo.

Quatro Pezzi für Kontrabass und Bläserquintet7 (1966)Mein Sohn András spielte als Jugendlicher Kontrabass. Das Werk Quatro Pezzi komponierte ich 1965 für ihn. Die ursprüngliche Klavierbegleitung schrieb ich 1966 für ein Bläserquintet um. In dieser Fassung hat es sich schließlich durchgesetzt. Auf die spielerisch rhythmische Intrada folgt das Scherzo – in zwei- und dreitaktigen Phrasen, um es farbiger zu gestalten. Danach erklingt ein lyrisches Intermezzo mit dem Titel „Petit Poème“. Der vierte Satz ist ein Rondo, mit zwei Couplets: das erste fugato, das zweite ostinato.

Gyümölcskosár (Fruchtkorb) (1980)Liederzyklus für Sopran und Bläserquintet nach Gedichten von Sándor Weöres (1913–89)8

Das „Wiegenlied“ wurde die erste Melodie des Fruchtkorb, die ich für den ersten Geburtstag meines Sohnes András geschrieben habe. Dann bemerkte ich, dass diese humor und feingefühlvollen und hie und da fratzenden Kindergedichte von Sándor Weöres konnten 7 Es gibt eine weitere Fassung für Violoncello und Klavier. –MA

8 Von diesem Stück gibt es auch eine deutsche und eine französische Version. Es gibt auch mehrere mögliche Begleitungen, für Klarinete, Violine, Violoncello und Klavier; Klarinete, Bratsche und Klavier; Klarinetenquartet; Gitarre; und Klavier. –MA

16

sich auch an einem erwachsenen Publikum wenden. Deshalb komponierte ich eine nach der anderen in einer kurzen Zeit die zwölf Melodien dieses Zyklus. Dieses Werk beginnt mit dem merkwürdigen Marsch von „Kaspar“, dann folgt die fabelhate Welt des „Zauberkästlein“, die Zärtlichkeit der „Sonnenstrahlen“, das Klingen der Glocken in „Dorfmorgen“ wo der Hahn kräht und das Eslein schreit, die stille Ruhe des Waldes wo sich das „Veilchen“ tief versteckt, ein abstraktes und humorvolles Gedicht über dem „Steinfrosch“, die reizende Lyrik des „Wiegenlied“, das feine Klingen den „Schlitenschellen“, die wasservolle Welt wo herrscht der „Froschkönig“, der spielerischeTanz des „Ellein“ mit den Engel, die lächerliche und doch traurige „Hanswurst-Serenade“ und am Ende, eine Reihe zauberhater Erscheinungen die sich langsam in den „Mitagswolken“ aufeinander folgen: zwölf Bilder die sich in einem Fruchtkorb vereinigen.

Antiche danze ungheresi del 17. secolo

(Alte ungarische Tänze aus dem 17. Jahrhundert) Version für Bläserquintet (1959)9

Neben dem reichen Material des Volksliedgutes haben unsere schritlich übertragene alte Tänze und Melodien in der ungarischen Kunstmusik eine bescheidenere Rolle. Für dieses Werk habe ich mich von Tänzen des 17. Jahrhunderts anregen lassen, die von unbekannten Diletanten, also ziemlich einfach, geschrieben worden waren. Die meisten waren in der zwischen dem 14. und 18. Jahrhundert geläuigen Tablaturschrit notiert. In den vierziger Jahren begann ich mich erstmals für diese Musik zu interessieren. Ich war davon so fasziniert, dass ich mich entschloss, sie wieder zum Leben zu erwecken. Ich habe die kleinen, etwa achtaktigen Tänze trioartig zusammengefügt, zur Rondoform ergänzt. Ausgehend von der frühbarocken Harmonik und der Kontrapunktik habe ich mich in einer Art ungarischen provinziellen Barocks zu erwecken versucht.

9 Es gibt auch Solofassungen für Klavier, Gitarre, Harfe und Akkordeon; man indet auch weitere Kammermusikfassungen für Violine, Bratsche und Harfe; Blechbläser-Quintet; zwei Flöten; Flöte und Klavier; zwei Flöten und vier Gitarren; Klarineten-Quartet und Saxophon-Quartet. –MA

1991-ben alakult. Az együtes jelenlegi öt tagja – Christoph Bösch fuvola, Barbara Zumthurm-Nünlist oboa, Dimitri Ashkenasy klarinét, Martin Roos kürt és Susan Landert fagot – 1995 óta játszik együt. A standard repertoár mellet a Phoebus Quintet különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy kevésbé ismert vagy új kompozíciókat is műsorra tűzzön – olyan szerzők trióit, kvartetjeit és kvintetjeit, mint például Pavel Haas, Joseph Foerster, Lajtha László és Gotfried von Einem. A kvintetet az a megtiszteltetés érte, hogy 1992 tavaszán Peter Menary Fúvósötösét, 1996 őszén Caspar Diethelm´s -ját mutathata be. Az utóbbi szerzővel történt együtműködés két darab CD-felvételével (Magnon PN 2642) érte el csúcspontját 1996-ban. Az együtes a jövőben további hangszeresekkel és énekesekkel együtműködve fogja a repertoárját bővíteni.

Ulrike Schneider a wesztfáliai Hammban születet, és ot töltöte gyermekkorát is. Énektanulmányait Kurt Wodmernél végezte a bázeli zeneakadémián, ahol tanári diplomát szerzet. Tanulmányait a berlini Művészeti Főiskolán folytata, és magán úton, illetve mesterkurzusokon képezte magát tovább Hanne-Lore Kuhse (Berlin és Weimar), Ingrid Bjoner (Oslo) és Jan-Henrik Rootering (München) irányításával. 1994 és 1996 közöt a Bajor Állami Opera Operastídiójának a tagja volt Münchenben. Hangversenyezet a zürichi Tonhalléban, a bázeli Városi Kaszinóban és a berlini Filharmóniában. 1996-ban a Lucerni Színházhoz szerződöt, a Hamburgi Állami Operában 1999-ben mutatkozot be. 2000-től Halle an der Saale város színházában énekel.

a bázeli és a torinói konzervatórium nagybőgő tanszakán tanult. “Vándorévei” során szinte az egész világot beutazta különféle zenekarok és hangszeregyütesek tagjaként, majd a luzerni Zeneművészeti Főiskola nagybőgőtanárának kérték fel, és a zürichi opera zenekarának tagja let. Prof. Ralf Weikert (vezénylés) és Caspar Diethelm (zeneszerzés) irányításával képezte magát tovább. Kamarazenészként a Lucerni Kamaraszólisták és az Ensemble Kontraste Zürich tagjaként működik. Az Orchestra la Scintilla der Oper Zürich és a Collegium Musicum Luzern együteseiben játszik nagybőgőn és barokk bőgőn. Egy amatőr és egy félhivatásos zenekar vezető karmestere

az ausztráliai Adelaide-ben születet és már öt éves korában kezdet hegedűlni. A luzerni Zeneművészeti Főiskola hegedűtanszakán Prof. Gunars Larsensnél tanult és tanári valamint előadóművészi diplomát szerzet. Az utrechti konzervatóriumban Prof. Keiko Wataya irányításával, valamint Nathan Milstein, Franco Gulli és Rudolf Baumgartner mesterkurzusain képezte magát tovább. 1995 óta a luzerni Zeneművészeti Főiskola hegedű és kamarazene tanára. Ezen kívül a Festival Strings Lucerne koncertmestere és különféle kamaraegyütesek tagja. Számos zenekar, többek közöt a Luzerner Sinfonieorchester, a Festival Strings Lucerne és a Brisbane Symphony

Fordítota: Gombos László

17

Rondo capriccio für Violine und Bläserquintet (1959)Die erste Version des Rondo capriccio, für Violine und Klavier, stammt von 1957. Zwei Jahre danach schrieb ich die Klavierbegleitung für Bläserquintet um, 1979 entstand die drite Fassung, jene für Violine und Streichorchester. Das Stück ist efektvoll und geigerisch sehr dankbar. Ich habe mich auf meine Art der seriellen Technik bedient: Die Reihe wird in einer kurzen Einleitung vorgestellt; anschließend spielt die Geige verschiedene Themen, die auch in der Bläserbegleitung vor kommen. In der Mite dieser dichten Form habe ich – quasi in der Art eines Trios – eine sehr kantable Melodie eingefügt, eine meiner schönsten Melodien, wie ein Kritiker meinte.

Lavotiana für Bläserquintet (1967)10

Durch meine Forschung auf dem Gebiet der ungarischen Barock entdeckte ich Fragmente, Motive und Weisen des Geigers János Lavota (1764–1820). Diese schienen mir so interessant, dass ich mich entschloss ein Werk im Stil des ungarischen Frühbiedermeiers zu schafen. Ich bin nicht der erste zeitgenössische Komponist, der mit Stilformen früherer Zeit spielt. Dieses Pasticcio ist nie ironisch und enthält keine „falschen“ oder „fremden“ Töne. Versucht habe ich wirklich, die einfachen aber originellen Motive so zu verarbeiten, wie es Lavota getan häte, wenn er kompositorisch auf der Höhe der zeitgenössischen Meister gewesen wäre. Wir wissen, dass Lavota nur kurz in Wien studiert hate; dennoch stehen seine Menuete und die deutschen Tänze melodisch und rhythmisch (ohne Autakt) in der ungarische Musiktradition. Das Stück ist in der Art eines Divertissement geschrieben und wurde Ende 1967 komponiert.

Deutsche Übersetzungen Lucia Germann von Schweinitz und Hans-Uwe von Schweinitz

10 Lavotiana ist eine Fassung der Lavota Suite für Kammerorchester von 1951. –MA

dallam szólal meg, amely egy kritikus szerint az egyik legszebb dallam, amit valaha írtam.Fordítota: Gombos László

Lavotiana Felfedeztem önmagam számára a hegedűművész-zeneszerző Lavota Jánost (1764-1820), kinek témáit, motívumait, gondolat-töredékeit alkalmasnak véltem, hogy segítségükkel „előhívjam” a magyar kora-biedermeyer képét. Nem én vagyok korunk egyetlen zeneszerzője, aki szívesen rejtőzik múltbéli álarcok mögé. Ebben a „Pasticcio”-ban azonban nincs semmi irónia, semmi intor: megkíséreltem, hogy az egyszerű, de invenciózus motívumokat olyan formai keretbe helyezzem, amilyenbe Lavota helyezte volna, ha minden ízében elsajátítja korának legfejletebb zeneszerzői technikáját. Meg kell említenem, hogy Lavota rövid ideig Bécsben tanult, s talán éppen ezért még Menuetjeiben és német táncaiban is merít a magyar ritmusokból (Autakt, azaz felütés nélkül). Az 1967 végén írodot művet divertissement-ként képzeltem el.

Lavotiana Lavota

18

Das Phoebus Quintet wurde 1991 in Luzern gegründet. In seiner heutigen Besetzung mit Christoph Bösch, Flöte, Barbara Zumthurm-Nünlist, Oboe, Dimitri Ashkenazy, Klarinete, Martin Roos, Horn und Susann Landert, Fagot, spielt es seit 1995 zusammen. Auf der ständigen Suche nach guter Literatur für Bläserquintet hat das Ensemble auch hervorragende Stücke von wenig bekannten Komponisten wie Pavel Haas, Joseph Foerster, Lászlò Lajtha und Gotfried von Einem erarbeitet. Uraufgeführt hat das Ensemble Stücke von Peter Benary (Bläserquintet) und Caspar Diethelm (Heptagramm), dessen Werke das Phoebus Quintet auch auf einer CD dokumentiert hat (CD: Magnon PN 2642) Die Kombination des Bläserquintets mit anderen Instrumenten liegt den fünf Musikern besonders am Herzen.

Die Mezzosopranistin Ulrike Schneider wurde im westfälischen Hamm geboren, wo sie auch aufwuchs. Ihr Gesangsstudium bei Kurt Widmer an der Musikakademie der Stadt Basel schloss sie mit dem Lehrdiplom ab. Weitere Gesangsstudien an der Berliner Hochschule der Künste, Meisterkurse und Privatstunden schlossen sich an bei Hanne-Lore Kuhse (Berlin und Weimar) wie auch bei Ingrid Bjoner (Oslo) und Jan-Henrik Rootering (München). 1994–96 war sie Mitglied des Opernstudios der Bayerischen Staatsoper München, wo sie auch in zahlreiche Konzerte, u.a. in der Tonhalle Zürich, dem Stadtcasino Basel und der Philharmonie Berlin autrat. 1996 Engagement am Luzerner Theater. Im Januar 1999 debütierte sie an der Hamburgischen Staatsoper. Seit 2000 singt sie am Staatstheater der Stadt Halle an der Saale.

Dieter Lange studierte mit dem Hauptfachinstrument Kontrabass an den Konservatorien von Basel und Turin. Nach „Wanderjahren“, in denen er fast die ganze Welt als Mitglied verschiedener Instrumentalensembles und Orchester bereiste, erhielt er einen Lehrautrag für Kontrabass an der Musikhochschule Luzern und wurde Mitglied des Orchesters der Oper Zürich. Bei Prof. Ralf Weikert (Dirigieren) und Caspar Diethelm (Komposition) bildete er sich weiter. Als Kammermusiker wirkt er bei den Chamber Soloists Lucerne und beim Ensemble Kontraste Zürich. Barockbass und Violone spielt er im Orchestra la Scintilla der Oper Zürich und im Collegium Musicum Luzern. Als Dirigent leitet er ein Laien- und ein semiprofessionelles Orchester und wird zu Gastdirigaten eingeladen.

Daniel Dodds wurde im australischen Adelaide geboren und spielte bereits als fünjähriger erstmals Geige. Sein Studium an der Musikhochschule Luzern, wo er bei Prof. Gunars Larsens Violin- Unterricht hate, absolvierte er mit dem Lehr-, Konzert- und Solistendiplom jeweils „Mit Auszeichnung“. Weitere Anregungen bekam er von Prof. Keiko Wataya am Konservatorium Utrecht sowie in Meisterkursen bei Nathan Milstein, Franco Gulli und Rudolf Baumgartner. Seit 1995 ist Daniel Dodds Dozent für Violine und Kammermusik an der Musikhochschule Luzern. Zudem ist er Konzertmeister der Festival Strings Lucerne sowie Mitglied diverser Kammermusikensembles. Als Solist ist Daniel Dodds mit verschiedenen Orchestern aufgetreten, u.a. dem Luzerner Sinfonieorchester, den Festival Strings Lucerne, und dem Brisbane Symphony Orchestra.

Falusi reggel harsány kakaskukorékolással és szamárordítással elegyedő harangszava, a Mondóka hűs erdei csendje, a Kőbéka nonsense-versének humora, az Altató inom lírája, a Száncsengő friss csilingelése, a Békakirály párás nádas-világot idéző hangulata, a Tündér játékos-táncos tündérvilága, a Paprika Jancsi groteszken érzelmes szerenádja és végül a Déli felhők fantasztikus képei: tizenkét rajz egy csokorba fűzve.

Régi magyar táncok a 17. századból

A magyar műzenében a népzene gazdag anyaga mellet szerényebb szerepet játszanak az írásban rögzítet régi táncok és dallamok. E mű komponálására olyan 17. századi táncok ösztönöztek, amelyeket névtelen műkedvelők készítetek meglehetősen egyszerű formában. A legtöbbet a 14. és 18. század közöt használatos tabulatúrákban jegyezték le. E zene iránt a negyvenes években kezdtem érdeklődni. Úgy elbűvöltek, hogy elhatároztam: életre keltem őket. A kis nyolctaktusos táncokat triószerűen, rondó-formává kiegészítve fűztem össze. A korai barokk harmóniavilágból és ellenpontból kiindulva a „provinciális” magyar barokk feltámasztását kíséreltem meg.

Fordítota: Gombos László

Rondo capriccio hegedűre és fúvósötösre (1959)A Rondo capriccio első, hegedűre és zongorára írot változata 1957-ből származik. Két évvel később a zongorakíséretet fúvósötösre írtam át, és 1979-ben keletkezet a harmadik változat hegedűre és vonószenekarra. A mű hatásos és a hegedűs számára nagyon hálás darab. A tizenkétfokú technikát egyéni módon alkalmaztam benne: a Reihét egy rövid bevezetés mutatja be, majd a hegedű különféle témákat játszik, amelyek a fúvóskíséretben is megjelennek. E tömör formájú darab közepén – quasi trióként – egy nagyon kantábilis

A műből szólóhangszeres változatok is készültek zongorára, gitárra, hárfára és harmonikára. Kamara-átdolgozások: hegedű, brácsa, hárfa; fúvósötös; két fuvola; fuvola és zongora; négy gitár; szaxofon-kvartet.

19

Parmi les compositeurs nationalistes hongrois qui ont pris la relève du courant initié au début du 20e siècle par Béla Bartók et Zoltán Kodály, Ferenc Farkas est sans doute un de ceux qui ont connu la plus belle longévité ; il fut également, avec Sándor Veress, le plus important représentant de la génération qui s’intercale entre les deux pères fondateurs et Ligeti et Kurtág. Né le 15 décembre 1905 en Hongrie occidentale, dans la ville de Nagykanizsa située en-deça de l’extrémité sud du lac Balaton, Farkas reçut très jeune ses premières leçons de piano avant de partir étudier la composition à l’Académie de Musique Franz Liszt de Budapest avec Leó Weiner et Albert Siklós, de 1921 à 1927, dont une année perdue pour des raisons de santé. Farkas se it très tôt une dans la vie musicale hongroise, travaillant tout d’abord comme répétiteur au Théâtre Municipal, il ne tarda pas à diriger des productions lyriques et travailla avec la troupe de Diaghilev lors de son passage à Budapest ; durant ces années, il se familiarisa avec la musique de Poulenc, Auric, Sauguet et d’autres jeunes compositeurs de l’avant-garde. Il se détourna temporairement de cet environnement lorsque, en 1929, il obtint une bourse d’État pour aller étudier dans la master class d’Otorino Respighi à l’Académie Sainte Cécile de Rome. Lorsqu’il en revint, deux ans plus tard, il avait résolu de concilier ce qu’il avait retenu du charme mélodique latin et de la solide écriture orchestrale de Respighi avec l’héritage folklorique magyar dont Bartók et Kodály avaient fait l’élément central de la musique hongroise. À son deuxième retour au pays, en 1934, il apporta un phonographe au compositeur László Lajtha pour l’aider à réaliser son collectage de chansons folkloriques dans la région de Somogy : il y trouva à son tour des mélodies paysannes ancestrales qui nourrirent son propre langage musical.

FERENC FARKAS

L’INTÉGRALE DES QUINTETTES À VENT

Un profil biographique par Martin Anderson

ő

Fúvósötös-SzerenádFúvósötös-szerenádomat a Budapesti Fúvósötösnek ajánlotam. Fuvolásának, Jeney Zoltánnak ugyanis nagy része van abban, hogy a magyar szerzők igyelme a fúvósötös műfaja felé fordult. Egyre-másra születek a magyar szerzők erre az együtesre írt alkotásai, így az addig elhanyagolt „műfaj” sok új művel gazdagodot. A szonátaformában írt 1. tétel után lírikus 2. tétel következik, amelyben iguratív klarinétkíséret fölöt essivo dallam rajzolódik ki. A 3. tétel « Saltarello », lendületét az általam kedvelt 9/8-os « quasi »

magas kürtszóló.

Quatro Pezzi nagybőgőre és fúvósötösreFiam, András nagybőgőzni tanult iatal korában, az ő szàmàra írtam ezeket a darbokat nagybőgőre és zongorára, 1965-ben. A zongorakíséretet 1966-ban átírtam fúvósötösre, ebben a változatban let népszerű. Az 1. tétel ritmikus játék, a 2. tétel három és kétütemes tagolással teszi változatossá a Scherzót. A 3. tétel, »Petit poème » lírikus közjáték. A 4. tétel Rondo - fugato első középrésszel és ostinato második epizóddal. A műnek van egy

Gyümölcskosár (1980)12 dal szoprán szólóra és fúvósötösre, Weöres Sándor (1913–89) verseireA Gyümölcskosár című dalciklus elsőnek írt dalát, az Altatót András kisiam első születésnapjára írtam. Weöres Sándor gyermekverseinek humora, inom érzelmessége és it-ot groteszk intorai, melyek a felnőtek számára is sokat mondanak, további dalokra inspiráltak. Így keletkezet rövid egymásutánban a ciklus tizenkét dala.

A műből csellóra-zongora változat is készültA dalciklusnak francia és német szövegű változata is van. Valamennyi előadható többféle kíséretel: klarinét, hegedű,

cselló és zongora; klarinét, brácsa és zongora; klarinét-kvartet; gitár; zongora

20

Lorsque le réalisateur Paul Fejös visita Budapest, il fut enchanté de rencontrer là un disciple de Respighi, qui était alors son compositeur favori, et c’est ainsi qu’ensemble ils collaborèrent sur un premier ilm, bientôt suivi de cinq autres. Cela amena Farkas à composer et à diriger des musiques pour le cinéma, tout d’abord à Vienne en 1933, puis à Copenhague de 1934 à 1936. Entre temps, les compositions de Farkas commençaient à jouir d’une audience de plus en plus large. Revenu une fois encore en Hongrie, il enseigna à l’École Municipale de Musique de Budapest avant d’être nommé au Conservatoire de Kolozsvár, en Transylvanie (aujourd’hui Cluj en Roumanie). De là, il fut promu au poste de directeur de l’école de musique de Székesfehérvár (1946–48) avant d’être enin muté à l’Académie de Budapest ; il prit sa retraite en 1975, continuant de composer avec assiduité durant le quart de siècle qu’il vécut encore. Il décéda le 10 octobre 2000. La liste des élèves qui sont passés entre ses mains ateste de l’importance de Farkas comme pédagogue ; on trouve parmi eux György Ligeti, György Kurtág, Emil Petrovics, Sándor Szokolay, Atila Bozay, Miklós Kocsár, Zsolt Durkó et Zoltán Jeney, c’est-à-dire, virtuellement, tous les principaux compositeurs hongrois d’aujourd’hui. Il eut pleinement conscience de la perte que subit la musique hongroise suite à l’émigration qui résulta de l’échec de la révolution de 1956 et de l’efondrement du communisme qui s’ensuivit, mais il reçut toujours avec beaucoup de joie l’écho des succès de ses anciens étudiants partis à l’étranger. Il porta également un regard ironique sur les modes émergentes durant la période post-communiste : « La tendance de nos jours consiste, pour ceux qui ont autrefois composé une cantate à Lénine, à écrire une Via Crucis ».1

Farkas est l’auteur proliique d’un catalogue de plus de 700 compositions, dont près de cinquante œuvres orchestrales, 27 cantates et oratorios, trois opéras et plusieurs opéretes, une vingtaine de concertos, 130 partitions de musique de chambre, plus de 200 cœurs, environ 400 mélodies, et la musique de 75 ilms. De façon inévitable, son style doit beaucoup à Bartók et Kodály, et le folklore hongrois 1 Entretiens dans le Wiener Zeitung, le 23 août 1991.

öltöztetve élesztete újjá, és számos művéhez korábbi kompozíciókat használt fel; a CD-n szereplő Régi magyar táncok a 17. századból például a fúvósötös-repertoár klasszikus darabja let.

Dallapiccolához hasonlóan, akiket gyakran emlegetet mintájaként, a modernizmusból és neoklasszicizmusból átvete azt, amire szüksége volt és saját nyelvezetéhez alakítota. Az első magyar szerzők közé tartozot, aki dodekafóniával próbálkozot, például az 1947-es

látot ellentmondást abban, hogy zenéjében számos stílust ötvözzön. Talán Bartók nemzetközi jelentősége is hozzájárult ahhoz, hogy (amint Sibeliusé Finnországban) a zene nagyobb rangot kapot Magyarországon, mint más országokban, és a zeneszerzőket is megbecsülték. Farkas 1932-ben elnyerte a Liszt-díjat, 1950-ben és ismételten 1991-ben a Kossuth-díjat, 1960-ban az Erkel díjat, Kiváló Művész kitüntetést kapot 1965-ben; nemzetközi elismerését mutata 1979-ben a Herder-díj és 1984-ben az

A szocialista Magyarországról történő emigráció nem jelentet megoldást Farkas számára: tudta, hogy zenei gyökerei túl mélyek. És amikor elérkezet a nagyobb szabadság ideje, már túl öreg volt, hogy hosszú utakat tegyen. Talán zenéjét ezért nem ismerik annyira külföldön, mint az megérdemelné. Ha a zenészek rájönnek arra, hogy milyen felfedezésre váró kincsek rejlenek alkotásaiban, az bizonyára megnyitja előtük az

Martin Anderson © 2006Fordítota: Gombos László

21

eut, sur sa propre musique, la même profonde inluence qu’elle eut sur celle de ses illustres aînés. Il étudia également d’autres folklores, notamment les chansons traditionnelles françaises, wallonnes et afro-américaines, ainsi que les carols anglais. Il était sensible à de nombreuses litératures, des textes latins de Virgile et de l’humaniste hongrois du 15e siècle Janus Pannonius, au poète portugais Fernando Pessoa,2 en passant par Pétrarque, Shakespeare, Goethe et Baudelaire. Il suivit également l’exemple de son professeur, Respighi, en dépoussiérant la musique pré-baroque qu’il it revivre en la parant de nouveaux atours, et plusieurs de ses propres compositions sont d’ailleurs inspirées d’œuvres anciennes : les Danses hongroises anciennes du 17e siècle enregistrées sur ce CD, par exemple, sont devenues un classique du répertoire pour quintete à vent. Il atribua son aisance dans le maniement de l’orchestre à Respighi et au maître de Respighi, Rimski-Korsakov. Farkas, bien entendu, ne fut pas totalement imperméable au grands courants de son temps ; tout comme Frank Martin et Luigi Dallapiccola, qu’il cita souvent comme des modèles, il emprunta selon ses besoins au modernisme et au néo-classicisme en metant ses inluences au service de sa propre création. Il fut un des premiers compositeurs hongrois à faire usage du dodécaphonisme en écrivant, en 1947, un Prélude et fugue sériel, et il it encore usage de l’atonalité jusque dans les années 1970 : il ne vit jamais de diiculté à ce que sa musique embrasse un vaste champ stylistique. Hubay et Dohnányi, au début du 20e siècle, furent les pionniers, en Hongrie, d’une vie musicale lorissante à laquelle Bartók apporta un rayonnement international dont peu de pays peuvent se prévaloir,3 et les institutions honorent leurs compositeurs. Farkas a reçu le Prix Liszt pour son Divertimento dès 1932, le Prix Kossuth, la plus haute distinction artistique en Hongrie, à deux reprises en 1950 et en 1991, et le Prix Erkel en 1960 ; il devint également « Artiste de mérite de la République populaire hongroise » en 1965. La reconnaissance internationale vint avec l’atribution du Prix Herder en 1979 et sa

2 Farkas lui a dédié sa cantate Ommaggio a Pessoa, composé alors qu’il était âgé de 80 ans.3 Sibélius en a fait de même en Finlande.

Angliában, Svájcban és másut. Hazatérve a Székesfővárosi Zeneiskolában tanítot, mielőt kinevezték a kolozsvári konzervatórium tanárának. Innen Székesfehérvárra költözöt, ahol a zeneiskola igazgatója volt (1946-48), majd ismét Budapest következet, ezútal a Zeneakadémia; 1975-ben ment nyugdíjba, de a hátralévő negyedszázadon át továbbra is kitartóan komponált. 2000.

Farkas tanári jelentőségét azok sora mutatja, akik a kezei közül kerültek ki: többek közöt Ligeti György, Kurtág György, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Bozay Atila, Kocsár Miklós, Durkó Zsolt és Jeney Zoltán – az elismert mai magyar zeneszerzők többsége. Tudatában volt a magyar zenét ért veszteségnek, amelyet az 1956-os forradalom leverése és az azt követő megtorlás miati emigráció okozot, és mindig örömmel fogadta, ha egykori növendékei külfödi sikereiről kapot híreket. Gyanakvóan igyelte a divat

Lenin-kantátát írt, most Via Crucist komponál”. Farkas szüntelen aktivitása hatalmas életművet eredményezet: több mint 700 alkotása közöt mintegy ötven zenekari mű, 27 kantáta és oratórium, három opera és számos operet, 20 versenymű, 130 kamaradarab, több mint 200 kórusmű, mintegy 400 dal körülbelül 75 ilmzene található. Stílusa természetesen sokat köszönhet Bartóknak és Kodálynak, és a magyar népdal ugyanolyan erővel hatot rá is, mint korábban a másik ketőre. Más népi tradíciók is érdekelték, például francia, vallon és afro-amerikai dallamok és angol carolok. Jól ismerte a különféle nyelvű irodalmat és költészetet, Vergilius latin szövegeitől és a 15. századi magyar humanistától, Janus Pannoniustól kezdve Petrarcán, Shakespeare-en, Goethén és Baudelaire-en át a Portugál Fernando Pessoáig, aki a század első felében működöt – az

című kantátát Farkas 80 évesen komponálta. Tanára, Respighi példáját követe, amikor a korabarokk zenét 20. századi köntösbe

Interjú Farkas Ferenccel,

22

nomination au titre de Chevalier dans l’Ordre de la République d’Italie en 1984. Émigrer pour fuir la Hongrie communiste ne fut jamais une option pour Farkas : il savait que ses racines musicales étaient trop profondes. Mais en tant qu’émissaire de son pays, il put jouir d’une relative liberté, ce qui lui permit de voyager à l’étranger et de s’aventurer aussi loin qu’au Canada, et ce jusque dans ses dernières années. Les Danses hongroises anciennes du 17e siècle sont la seule œuvre de Farkas qui se soit imposée dans le répertoire. Pourtant, la majeure partie de son abondant catalogue révèle une musique qui séduit par son charme mélodique et sa puissance dramatique.

Martin Anderson © 2006Traduction : Baudime Jam © 2006

Martin Anderson écrit sur la musique dans plusieurs publications parmi lesquelles The Independent (où une première version de ce texte a été publiée), Tempo, International Record Review, International Piano et Pianist en Grande-Bretagne, Fanfare aux États-Unis, Klassisk en Norvège, et la Finnish Music Quarterly. Il est le fondateur de Toccata Classics et Toccata Press: il a été également rédacteur en chef du Economic Afairs et du OECD Observer.

Ferenc Farkas : à propos de sa musique

Sérénade pour quintete à vent (l95l)Le lûtiste du Quintete à Vent de Budapest, Zoltán Jeney, en commandant de nouvelles oeuvres pour son ensemble a eu le grand mérite d’enrichir un répertoire qui avait été un peu « oublié » par les compositeurs hongrois. C’est à cet ensemble que je dédiai ma Sérénade, composée en l95l. Au premier mouvement en forme de sonate succède un Andante espressivo dans lequel la douce mélodie du hautbois se dessine sur un accompagnement de clarinete. Dans le 3ème mouvement, Saltarello, j’ai utilisé un rythme (9/8 quasi tarantella) que j’afectionne tout particulièrement. Dans un des épisodes on entend un solo de cor très haut et très virtuose.

Farkas Ferenc a legtovább élő tagja volt a magyar nemzeti szerzők azon hullámának,

együt az említet nagyságok, illetve a Ligeti és Kurtág közé ékelődöt generáció legkiválóbb képviselője volt. Nyugat-Magyarországon – Nagykanizsán, a Balaton déli sarka alat fekvő városban – születet 1905. december 15-én. Gyermekkorában zongorázni tanult, majd 1921-től 1927-ig a budapesti Zeneakadémián Weiner Leótól és Siklós Albertől tanult zeneszerzést, közben azonban kihagyot egy évet betegség miat. Tanulmányait követően azonnal bekapcsolódot a magyar zenei életbe: korrepetítorként és karmesterként működöt a Városi Színházban, a Gyagilev-balet budapesti vendégszereplése idején együt dolgozot az együtessel és ezáltal megismerkedet Poulenc, Auric, Sauguet és számos haladó szellemű iatal zenéjével. Egy időre hátat fordítot ennek a világnak 1929-ben, amikor állami ösztöndíjjal Otorino Respighi mesteriskolájában tanult Rómában a Santa Cecilia Akadémián. Amikor két évvel későb hazatért, azt a célt tűzte maga elé, hogy a Respighinél

örökséggel, amelyet Bartók és Kodály tet a magyar zene központi elemévé. Maga is gyűjtöt népdalokat Somogy megyében, és ezek az örökértékű dallamok saját zenei stílusának táplálói letek. Amikor a ilmrendező Fejős Pál, akinek az élő szerzők közül Respighi volt a kedvence, Budapestre látogatot, örömmel ismerkedet meg a volt Respighi-növendékkel. Közösen ilmezéshez is látak, és az első munkát további öt követe. Farkas ilmzenéket komponált és vezényelt 1933-ban Bécsen majd 1934 és 1936 közöt

23

Quatro Pezzi (l966) pour contrebasse et quintete à vent4

Dans sa jeunesse, mon ils András a joué de la contrebasse et c’est pour lui qu’en l965 j’ai composé cete œuvre. J’ai remplacé l’accompagnement de piano initial par un quintete à vent en l966 et c’est dans cete version que cete œuvre est devenue populaire. Le jeu rythmique de l’« Intrada » est suivi d’un Scherzo articulé à « 2/3 batute » pour le rendre plus varié et d’un intermezzo lyrique intitulé «Petit Poème». Le 4ème mouvement est un Rondo dont le premier couplet est « fugato » et le 2ème couplet « ostinato ».

Gyümölcskosár (Panier de fruits) (l980)Cycle de l2 mélodies pour soprano et quintete à vent sur des poèmes de Sándor Weöres (1913–89)5

La « Berceuse » fut la première mélodie du Panier de fruits que j’écrivis à l’occasion du premier anniversaire de mon ils András. Je réalisai par la suite que ces poèmes pour enfants de Sándor Weöres, pleins d’humour, de inesse dans les sentiments et, ici et là, de grotesques grimaces pouvaient très bien s’adresser aussi à un public adulte. C’est ainsi que, peu à peu, furent composées les douze mélodies de ce cycle. Il y a d’abord la marche insolite de « Bastide », puis le monde imaginaire de « la Boîte magique », une tendre « Supplication », les sons de cloches qui se confondent avec le chant strident du « coq » et le braiment de « l’âne », le silence paisible de la forêt où se cache la « Violete », l’humour de ce poème abstrait sur le « Crapaud », le tendre lyrisme de la « Berceuse », le délicat tintement de « la Cloche du traîneau », l’atmosphère humide où poussent les roseaux abritant le « Roi des grenouilles », le monde féerique de la « Fée Bóbita » qui danse et s’amuse, la « Sérénade de Pierrot », sentimentale et comique, et, pour inir un déilé d’images fantasques qui se succèdent « Dans les nuages » : douze dessins réunis en un panier.

4 Une version existe également pour violoncelle et piano. –MA5 Cete oeuvre existe aussi en version allemande et française et avec plusieurs accompagnements diférents : pour clarinete, violon, violoncelle et piano ; clarinete, alto et piano ; quatuor de clarinetes ; guitare ; et piano. –MA

Quintete Phoebus a été fondé en 1991 à Lucerne. Depuis 1995, l’ensemble se compose de Christoph Bösch (lûte), Barbara Zumthurm-Nünlist (haubois), Dimitri Ashkenazy (clarinete), Martin Roos (cor) et Susann Landert (basson). Toujours à la recherche de bonne litérature pour quintete à vent, l’ensemble a mis également à son répertoire des pièces remarquables de compositeurs peu connus tels que Pavel Haas, Joseph Foerster, Laszlo Lajtha et Gotfried von Einem. L’ensemble Phoebus a créé le Quintete à vent de Peter Benary et de Caspar Diethelm, compositeur auquel il a consacré un enregistrement (CD: Magnon PN 2642). Il tient particulièrement à coeur aux musiciens du quintete de jouer dans des ensembles plus vastes en étofant leur efectif avec d’autres instrumentistes.

Ulrike Schneider grandit à Hamm en Westfalie. Elle it ses études auprès de Kurt Widmer à l’académie de musique de Bâle où elle obtint son diplôme d’enseignement. La chanteuse poursuivit ses études à l’école supérieure des arts à Berlin et se perfectionna lors des cours de maître avec Hanne-Lore Kuhse (Berlin et Weimar), avec Ingrid Bjoner (Oslo) et Jan-Henrik Rootering (Munich). Entre 1994 et 1996, elle fut membre du studio d’opéra de l’Opéra bavarois de Munich. De nombreux concerts l’amenèrent à la Tonhalle de Zurich, au Casino de Bâle ainsi qu’à la Philharmonie de Berlin. En 1996, Ulrike Schneider fut engagée au théâtre de Luzerne. Dans la même année, elle eut son début à l’opéra de Hambourg. Depuis l’an 2000, elle chante au théâtre de Halle an der Saale.

s quelques années itinérantes, au cours desquelles il a quasiment parcouru le monde entier en tant que membre de

e Ecole de Musique à Lucerne et est devenu membre de l’orchestre de l’opéra de Zurich. Il a poursuivi parallèlement sa formation musicale auprès de Ralf Weikert (direction) et de Caspar Diethelm (composition). Dieter Lange fait de la musique de chambre avec les Chamber Soloists de Lucerne et l’Ensemble Kontraste de Zurich. Il joue également de la contrebasse baroque et du violone au sein de l’Orchestra la Scintilla de l’opéra de Zurich et du Collegium Musicum de Lucerne. Il dirige par ailleurs un orchestre d’amateurs ainsi qu’un orchestre semi-professionnel, et exerce aussi une activité de chef d’orchestre invité.

a commencé à jouer du violon à l’âge de cinq ans. Ses études l’ont mené à Lucerne, à la Haute Ecole de Musique où il a travaillé auprès du professeur Gunar Larsens et où il a obtenu les diplômes d’enseignement, de virtuosité et de soliste, avec à chaque fois la mention «avec distinction». Il a poursuivi ses études avec Keiko Wataya au conservatoire d’Utrecht et par des cours de maître chez Nathan Milstein, Franco Gulli et Rudolf Baumgartner. Dès 1995, Daniel Dodds est professeur de violon et de musique de chambre à la Haute Ecole de Musique à Lucerne. Il en outre premier violon des Festival Strings Lucerne et membre de plusieurs ensembles de musique de chambre. On a pu l’entendre comme soliste avec divers orchestres, tels que le Luzerner Sinfonieorchester,

24

Antiche danze ungheresi del 17. secolo

(Danses anciennes hongroises du 17ème siècle) (l959) Version pour quintete à vent6

En regard du riche patrimoine des chants populaires, les anciennes danses et mélodies qui nous sont parvenues grâce aux livres de codex et de tablature tiennent un rôle plus modeste dans la musique hongroise savante. Celles dont je me suis inspiré dans cete œuvre datent du l7ème siècle et furent écrites par des diletantes inconnus, d’une manière assez primitive, la plupart du temps en tablature, comme on le faisait couramment entre le l4ème et le l8ème siècle. C’est dans les années 40 que je me suis intéressé pour la première fois à cete musique. Je la trouvai si fascinante que je décidai de la faire revivre. Je réunis en trio des petites danses de 8 mesures que je complétai sous forme de rondo. En utilisant l’harmonie stylisée de la première période du Baroque, et en me servant du contrepoint, j’essayai de recréer un style baroque hongrois « provincial ».

Rondo capriccio (l959) pour violon et quintete à ventLa première version de cete œuvre, pour violon et piano, date de l957. Deux ans après, j’ai transcrit l’accompagnement pour quintete à vent et, en l979, pour orchestre à cordes. Dans cete pièce, très gratiiante et pleine d’efets pour le violoniste, j’ai utilisé l’écriture sérielle d’une manière personnelle : la série est exposée dans la brève introduction, puis le violon présente les diférents thèmes qui apparaissent aussi dans l’accompagnement par le quintete. J’ai introduit, au milieu de cete forme compacte une mélodie, une de mes plus belles mélodies, selon un critique musical – très chantante, comme une sorte de trio.

Lavotiana (l967) pour quintete à vent7

Mes recherches sur la musique baroque hongroise m’amenèrent à découvrir des fragments, des motifs et des airs du violoniste János Lavota (l764–l820) qui me parurent 6 Il existe aussi des versions pour instruments solos, piano, guitare, harpe et accordéon ; et pour ensembles de musique de chambre : violon, alto et harpe, quintete de cuivres, deux lûtes ; lûte et piano ; deux lûtes et quatre guitares ; quatuor de clarinetes et quatuor de saxophones. –MA7 Lavotiana est une version de Lavota Suite pour orchestre de chambre composée en 1951. –MA

suisamment intéressants pour en faire une oeuvre dans le style « Frühbiedermeier » hongrois. Je ne suis pas le premier compositeur contemporain qui aime à se « déguiser » derrière les masques du passé. Dans ce « pasticcio », il n’y a cependant aucune ironie, aucun son « faux » ou « étranger ». J’ai essayé de façonner et de phraser ces motifs simples mais inventifs comme l’aurait fait Lavota s’il avait possédé la technique de ses contemporains plus instruits. Nous savons que Lavota étudia peu de temps à Vienne.

(sans levée) ont une facture hongroise. L’œuvre est écrite sous forme de divertissement et fut composée en l967.

Traductions françaises de Françoise et d’András Farkas

25

Antiche danze ungheresi del 17. secolo(Danses anciennes hongroises du 17ème siècle) (l959) Version pour quintete à vent6

mélodies qui nous sont parvenues grâce aux livres de codex et de tablature tiennent un rôle plus modeste dans la musique hongroise savante. Celles dont je me suis inspiré dans cete œuvre datent du l7ème siècle et furent écrites par des diletantes inconnus, d’une manière

entre le l4ème et le l8ème siècle. C’est dans les années 40 que je me suis intéressé pour la première fois à cete musique. Je la trouvai si fascinante que je décidai de la faire revivre. Je réunis en trio des petites danses de 8 mesures que je complétai sous forme de rondo. En utilisant l’harmonie stylisée de la première période du Baroque, et en me servant du contrepoint, j’essayai de recréer un style baroque hongrois « provincial ».

Rondo capriccio (l959) pour violon et quintete à ventLa première version de cete œuvre, pour violon et piano, date de l957. Deux ans après, j’ai transcrit l’accompagnement pour quintete à vent et, en l979, pour orchestre à cordes. Dans cete pièce, très gratiiante et pleine d’efets pour le violoniste, j’ai utilisé l’écriture sérielle d’une manière personnelle : la série est exposée dans la brève introduction, puis le violon présente les diférents thèmes qui apparaissent aussi dans l’accompagnement par le quintete. J’ai introduit, au milieu de cete forme compacte une mélodie, une de mes plus belles mélodies, selon un critique musical – très chantante, comme une sorte de trio.

Lavotiana (l967) pour quintete à ventMes recherches sur la musique baroque hongroise m’amenèrent à découvrir des fragments, des motifs et des airs du violoniste János Lavota (l764–l820) qui me parurent

Il existe aussi des versions pour instruments solos, piano, guitare, harpe et accordéon ; et pour ensembles de musique de chambre : violon, alto et harpe, quintete de cuivres, deux lûtes ; lûte et piano ; deux lûtes et quatre guitares ; quatuor de clarinetes et quatuor de saxophones

Lavotiana Lavota Suite

suisamment intéressants pour en faire une oeuvre dans le style « Frühbiedermeier » hongrois. Je ne suis pas le premier compositeur contemporain qui aime à se « déguiser » derrière les masques du passé. Dans ce « pasticcio », il n’y a cependant aucune ironie, aucun son « faux » ou « étranger ». J’ai essayé de façonner et de phraser ces motifs simples mais inventifs comme l’aurait fait Lavota s’il avait possédé la technique de ses contemporains plus instruits. Nous savons que Lavota étudia peu de temps à Vienne. Mais, dans ses menuets et dans ses danses dites « allemandes », la mélodie et le rythme (sans levée) ont une facture hongroise. L’œuvre est écrite sous forme de divertissement et fut composée en l967.

Traductions françaises de Françoise et d’András Farkas

26

Quatro Pezzi (l966) pour contrebasse et quintete à ventDans sa jeunesse, mon ils András a joué de la contrebasse et c’est pour lui qu’en l965 j’ai composé cete œuvre. J’ai remplacé l’accompagnement de piano initial par un quintete à vent en l966 et c’est dans cete version que cete œuvre est devenue populaire. Le jeu rythmique de l’« Intrada » est suivi d’un Scherzo articulé à « 2/3 batute » pour le rendre plus varié et d’un intermezzo lyrique intitulé «Petit Poème». Le 4ème mouvement est un Rondo dont le premier couplet est « fugato » et le 2ème couplet « ostinato ».

Gyümölcskosár (Panier de fruits) (l980)Cycle de l2 mélodies pour soprano et quintete à vent sur des poèmes de Sándor Weöres (1913–89)

que j’écrivis à l’occasion du premier anniversaire de mon ils András. Je réalisai par la suite que ces poèmes pour enfants de Sándor Weöres, pleins d’humour, de inesse dans les sentiments et, ici et là, de grotesques grimaces pouvaient très bien s’adresser aussi à un public adulte. C’est ainsi que, peu à peu, furent composées les douze mélodies de ce cycle. Il y a d’abord la marche insolite de « Bastide », puis le monde imaginaire de « la Boîte magique », une tendre « Supplication », les sons de cloches qui se confondent avec le chant strident du « coq » et le braiment de « l’âne », le silence paisible de la forêt où se cache la « Violete », l’humour de ce poème abstrait sur le « Crapaud », le tendre lyrisme de la « Berceuse », le délicat tintement de « la Cloche du traîneau », l’atmosphère humide où poussent les roseaux abritant le « Roi des grenouilles », le monde féerique de la « Fée Bóbita » qui danse et s’amuse, la « Sérénade de Pierrot », sentimentale et comique, et, pour inir un déilé d’images fantasques qui se succèdent « Dans les nuages » : douze dessins

Cete oeuvre existe aussi en version allemande et française et avec plusieurs accompagnements diférents : pour clarinete, violon, violoncelle et piano ; clarinete, alto et piano ; quatuor de clarinetes ; guitare ; et piano

Le Quintete Phoebus a été fondé en 1991 à Lucerne. Depuis 1995, l’ensemble se compose de Christoph Bösch (lûte), Barbara Zumthurm-Nünlist (haubois), Dimitri Ashkenazy (clarinete), Martin Roos (cor) et Susann Landert (basson). Toujours à la recherche de bonne litérature pour quintete à vent, l’ensemble a mis également à son répertoire des pièces remarquables de compositeurs peu connus tels que Pavel Haas, Joseph Foerster, Laszlo Lajtha et Gotfried von Einem. L’ensemble Phoebus a créé le Quintete à vent de Peter Benary et Heptagramme de Caspar Diethelm, compositeur auquel il a consacré un enregistrement (CD: Magnon PN 2642). Il tient particulièrement à coeur aux musiciens du quintete de jouer dans des ensembles plus vastes en étofant leur efectif avec d’autres instrumentistes.

La mezzosoprano Ulrike Schneider grandit à Hamm en Westfalie. Elle it ses études auprès de Kurt Widmer à l’académie de musique de Bâle où elle obtint son diplôme d’enseignement. La chanteuse poursuivit ses études à l’école supérieure des arts à Berlin et se perfectionna lors des cours de maître avec Hanne-Lore Kuhse (Berlin et Weimar), avec Ingrid Bjoner (Oslo) et Jan-Henrik Rootering (Munich). Entre 1994 et 1996, elle fut membre du studio d’opéra de l’Opéra bavarois de Munich. De nombreux concerts l’amenèrent à la Tonhalle de Zurich, au Casino de Bâle ainsi qu’à la Philharmonie de Berlin. En 1996, Ulrike Schneider fut engagée au théâtre de Luzerne. Dans la même année, elle eut son début à l’opéra de Hambourg. Depuis l’an 2000, elle chante au théâtre de Halle an der Saale.

Dieter Lange a étudié aux conservatoires de Bâle et de Turin avec la contrebasse comme instrument principal. Après quelques années itinérantes, au cours desquelles il a quasiment parcouru le monde entier en tant que membre de divers ensembles instrumentaux et orchestres, il a obtenu un poste de chargé de cours de contrebasse à la Haute Ecole de Musique à Lucerne et est devenu membre de l’orchestre de l’opéra de Zurich. Il a poursuivi parallèlement sa formation musicale auprès de Ralf Weikert (direction) et de Caspar Diethelm (composition). Dieter Lange fait de la musique de chambre avec les Chamber Soloists de Lucerne et l’Ensemble Kontraste de Zurich. Il joue également de la contrebasse baroque et du violone au sein de l’Orchestra la Scintilla de l’opéra de Zurich et du Collegium Musicum de Lucerne. Il dirige par ailleurs un orchestre d’amateurs ainsi qu’un orchestre semi-professionnel, et exerce aussi une activité de chef d’orchestre invité.

Né à Adelaïde en Australie, Daniel Dodds a commencé à jouer du violon à l’âge de cinq ans. Ses études l’ont mené à Lucerne, à la Haute Ecole de Musique où il a travaillé auprès du professeur Gunar Larsens et où il a obtenu les diplômes d’enseignement, de virtuosité et de soliste, avec à chaque fois la mention «avec distinction». Il a poursuivi ses études avec Keiko Wataya au conservatoire d’Utrecht et par des cours de maître chez Nathan Milstein, Franco Gulli et Rudolf Baumgartner. Dès 1995, Daniel Dodds est professeur de violon et de musique de chambre à la Haute Ecole de Musique à Lucerne. Il en outre premier violon des Festival Strings Lucerne et membre de plusieurs ensembles de musique de chambre. On a pu l’entendre comme soliste avec divers orchestres, tels que le Luzerner Sinfonieorchester, les Festival Strings Lucerne et le Brisbane Symphony Orchestra.

27

nomination au titre de Chevalier dans l’Ordre de la République d’Italie en 1984.Farkas :

il savait que ses racines musicales étaient trop profondes. Mais en tant qu’émissaire de son pays, il put jouir d’une relative liberté, ce qui lui permit de voyager à l’étranger et de s’aventurer aussi loin qu’au Canada, et ce jusque dans ses dernières années.

sont la seule œuvre de Farkas qui se soit èle

une musique qui séduit par son charme mélodique et sa puissance dramatique.Martin Anderson © 2006

Traduction : Baudime Jam © 2006

The Independent une première version de ce texte a été publiée), International Record Review International Piano et

. Il Economic Afairs

OECD Observer.

pour quintete à vent (l95l)Le lûtiste du Quintete à Vent de Budapest, Zoltán Jeney, en commandant de nouvelles oeuvres pour son ensemble a eu le grand mérite d’enrichir un répertoire qui avait été un peu « oublié » par les compositeurs hongrois. C’est à cet ensemble que je dédiai ma

Andante dans lequel la douce mélodie du hautbois se dessine sur un accompagnement de

clarinete. Dans le 3ème mouvement, , j’ai utilisé un rythme (9/8 tarantella) que j’afectionne tout particulièrement. Dans un des épisodes on entend un solo de cor

Farkas Ferenc a legtovább élő tagja volt a magyar nemzeti szerzők azon hullámának, amely Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal indult el a 20. század elején; Veress Sándorral együt az említet nagyságok, illetve a Ligeti és Kurtág közé ékelődöt generáció legkiválóbb képviselője volt. Nyugat-Magyarországon – Nagykanizsán, a Balaton déli sarka alat fekvő városban – születet 1905. december 15-én. Gyermekkorában zongorázni tanult, majd 1921-től 1927-ig a budapesti Zeneakadémián Weiner Leótól és Siklós Albertől tanult zeneszerzést, közben azonban kihagyot egy évet betegség miat. Tanulmányait követően azonnal bekapcsolódot a magyar zenei életbe: korrepetítorként és karmesterként működöt a Városi Színházban, a Gyagilev-balet budapesti vendégszereplése idején együt dolgozot az együtessel és ezáltal megismerkedet Poulenc, Auric, Sauguet és számos haladó szellemű iatal zenéjével. Egy időre hátat fordítot ennek a világnak 1929-ben, amikor állami ösztöndíjjal Otorino Respighi mesteriskolájában tanult Rómában a Santa Cecilia Akadémián. Amikor két évvel későb hazatért, azt a célt tűzte maga elé, hogy a Respighinél megismert latin dallamosságot és zenekarkezelést egybeötvözze a magyar népi örökséggel, amelyet Bartók és Kodály tet a magyar zene központi elemévé. Maga is gyűjtöt népdalokat Somogy megyében, és ezek az örökértékű dallamok saját zenei stílusának táplálói letek. Amikor a ilmrendező Fejős Pál, akinek az élő szerzők közül Respighi volt a kedvence, Budapestre látogatot, örömmel ismerkedet meg a volt Respighi-növendékkel. Közösen ilmezéshez is látak, és az első munkát további öt követe. Farkas ilmzenéket komponált és vezényelt 1933-ban Bécsen majd 1934 és 1936 közöt

FERENC FARKAS

MUVEI FUVOSÖTÖSRE

Életrajzi áttekintés Martin Andersontól

28

eut, sur sa propre musique, la même profonde inluence qu’elle eut sur celle de ses illustres aînés. Il étudia également d’autres folklores, notamment les chansons traditionnelles françaises, wallonnes et afro-américaines, ainsi que les anglais. Il était sensible à de nombreuses litératures, des textes latins de Virgile et de l’humaniste hongrois du 15e siècle Janus Pannonius, au poète portugais Fernando Pessoa, en passant par Pétrarque,

Il suivit également l’exemple de son professeur, Respighi, en dépoussiérant la musique pré-baroque qu’il it revivre en la parant de nouveaux atours, et plusieurs de ses propres compositions sont d’ailleurs inspirées d’œuvres anciennes : les

enregistrées sur ce CD, par exemple, sont devenues un classique du répertoire pour quintete à vent. Il atribua son aisance dans le maniement de l’orchestre à Respighi et au maître de Respighi, Rimski-Korsakov.

temps ; tout comme Frank Martin et Luigi Dallapiccola, qu’il cita souvent comme des modèles, il emprunta selon ses besoins au modernisme et au néo-classicisme en metant ses inluences au service de sa propre création. Il fut un des premiers compositeurs

et il it encore usage de l’atonalité jusque dans les années 1970 : il ne vit jamais de diiculté à ce que sa musique embrasse un vaste champ stylistique. Hubay et Dohnányi, au début du 20e siècle, furent les pionniers, en Hongrie, d’une vie musicale lorissante à laquelle Bartók apporta un rayonnement international dont peu

artistique en Hongrie, à deux reprises en 1950 et en 1991, et le Prix Erkel en 1960 ; il devint également « Artiste de mérite de la République populaire hongroise » en 1965. La reconnaissance internationale vint avec l’atribution du Prix Herder en 1979 et sa

, composé alors qu’il était âgé de 80 ans.

Koppenhágában, és muzsikája hamarosan megszólalt Németországban, Angliában, Svájcban és másut. Hazatérve a Székesfővárosi Zeneiskolában tanítot, mielőt kinevezték a kolozsvári konzervatórium tanárának. Innen Székesfehérvárra költözöt, ahol a zeneiskola igazgatója volt (1946-48), majd ismét Budapest következet, ezútal a Zeneakadémia; 1975-ben ment nyugdíjba, de a hátralévő negyedszázadon át továbbra is kitartóan komponált. 2000. október 10-én hunyt el. Farkas tanári jelentőségét azok sora mutatja, akik a kezei közül kerültek ki: többek közöt Ligeti György, Kurtág György, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Bozay Atila, Kocsár Miklós, Durkó Zsolt és Jeney Zoltán – az elismert mai magyar zeneszerzők többsége. Tudatában volt a magyar zenét ért veszteségnek, amelyet az 1956-os forradalom leverése és az azt követő megtorlás miati emigráció okozot, és mindig örömmel fogadta, ha egykori növendékei külfödi sikereiről kapot híreket. Gyanakvóan igyelte a divat változását a szocializmus összeomlása idején: “manapság mindenki, aki korábban Lenin-kantátát írt, most Via Crucist komponál”.1 Farkas szüntelen aktivitása hatalmas életművet eredményezet: több mint 700 alkotása közöt mintegy ötven zenekari mű, 27 kantáta és oratórium, három opera és számos operet, 20 versenymű, 130 kamaradarab, több mint 200 kórusmű, mintegy 400 dal körülbelül 75 ilmzene található. Stílusa természetesen sokat köszönhet Bartóknak és Kodálynak, és a magyar népdal ugyanolyan erővel hatot rá is, mint korábban a másik ketőre. Más népi tradíciók is érdekelték, például francia, vallon és afro-amerikai dallamok és angol carolok. Jól ismerte a különféle nyelvű irodalmat és költészetet, Vergilius latin szövegeitől és a 15. századi magyar humanistától, Janus Pannoniustól kezdve Petrarcán, Shakespeare-en, Goethén és Baudelaire-en át a Portugál Fernando Pessoáig, aki a század első felében működöt – az Ommaggio a Pessoa című kantátát Farkas 80 évesen komponálta. Tanára, Respighi példáját követe, amikor a korabarokk zenét 20. századi köntösbe 1 Interjú Farkas Ferenccel, Wiener Zeitung, 1991. augusztus 23.

29

Lorsque le réalisateur Paul Fejös visita Budapest, il fut enchanté de rencontrer là un disciple de Respighi, qui était alors son compositeur favori, et c’est ainsi qu’ensemble ils collaborèrent sur un premier ilm, bientôt suivi de cinq autres. Cela amena Farkas à composer et à diriger des musiques pour le cinéma, tout d’abord à Vienne en 1933, puis à Copenhague de 1934 à 1936. Entre temps, les compositions de Farkas commençaient à jouir d’une audience de plus en plus large. Revenu une fois encore en Hongrie, il enseigna à l’École Municipale de Musique de Budapest avant d’être nommé au Conservatoire de Kolozsvár, en Transylvanie (aujourd’hui Cluj en Roumanie). De là, il fut promu au poste de directeur de l’école de musique de Székesfehérvár (1946–48) avant d’être enin muté à l’Académie de Budapest ; il prit sa retraite en 1975, continuant de composer avec assiduité durant le quart de siècle qu’il vécut encore. Il décéda le 10 octobre 2000. La liste des élèves qui sont passés entre ses mains ateste de l’importance de Farkas

etrovics, Sándor Szokolay, Atila Bozay, Miklós Kocsár, Zsolt Durkó et Zoltán Jeney, c’est-à-dire, virtuellement, tous les principaux compositeurs hongrois d’aujourd’hui. Il eut pleinement conscience de la perte que subit la musique hongroise suite à l’émigration qui résulta de l’échec de la révolution de 1956 et de l’efondrement du communisme qui s’ensuivit, mais il reçut toujours avec beaucoup de joie l’écho des succès de ses anciens étudiants partis à l’étranger. Il porta également un regard ironique sur les modes émergentes durant la période post-communiste : « La tendance de nos jours consiste, pour ceux qui ont autrefois

Farkas est l’auteur proliique d’un catalogue de plus de 700 compositions, dont près de cinquante œuvres orchestrales, 27 cantates et oratorios, trois opéras et plusieurs opéretes, une vingtaine de concertos, 130 partitions de musique de chambre, plus de 200 cœurs, environ 400 mélodies, et la musique de 75 ilms.

hongrois

, le 23 août 1991.

öltöztetve élesztete újjá, és számos művéhez korábbi kompozíciókat használt fel; a CD-n szereplő Régi magyar táncok a 17. századból például a fúvósötös-repertoár klasszikus darabja let. Korának hangja természetesen Farkasra is hatással volt; Frank Martinhez és Luigi Dallapiccolához hasonlóan, akiket gyakran emlegetet mintájaként, a modernizmusból és neoklasszicizmusból átvete azt, amire szüksége volt és saját nyelvezetéhez alakítota. Az első magyar szerzők közé tartozot, aki dodekafóniával próbálkozot, például az 1947-es Preludium és fugában, és még az 1970-es években is gyakran fordult az atonalitáshoz – nem látot ellentmondást abban, hogy zenéjében számos stílust ötvözzön. Talán Bartók nemzetközi jelentősége is hozzájárult ahhoz, hogy (amint Sibeliusé Finnországban) a zene nagyobb rangot kapot Magyarországon, mint más országokban, és a zeneszerzőket is megbecsülték. Farkas 1932-ben elnyerte a Liszt-díjat, 1950-ben és ismételten 1991-ben a Kossuth-díjat, 1960-ban az Erkel díjat, Kiváló Művész kitüntetést kapot 1965-ben; nemzetközi elismerését mutata 1979-ben a Herder-díj és 1984-ben az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagi fokozata. A szocialista Magyarországról történő emigráció nem jelentet megoldást Farkas számára: tudta, hogy zenei gyökerei túl mélyek. És amikor elérkezet a nagyobb szabadság ideje, már túl öreg volt, hogy hosszú utakat tegyen. Talán zenéjét ezért nem ismerik annyira külföldön, mint az megérdemelné. Ha a zenészek rájönnek arra, hogy milyen felfedezésre váró kincsek rejlenek alkotásaiban, az bizonyára megnyitja előtük az utat mindenfelé.

Martin Anderson © 2006Fordítota: Gombos László

30

hongrois qui ont pris la relève du courant initié

un de ceux qui ont connu la plus belle longévité ; il fut également, avec Sándor Veress, le plus important représentant de la génération qui s’intercale entre les deux pères

située en-deça de l’extrémité sud du lac Balaton, Farkas reçut très jeune ses premières leçons de piano avant de partir étudier la composition à l’Académie de Musique

année perdue pour des raisons de santé. Farkas se it très tôt une dans la vie musicale hongroise, travaillant tout d’abord comme répétiteur au Théâtre Municipal, il ne tarda pas à diriger des productions lyriques et travailla avec la troupe de Diaghilev lors de son passage à Budapest ; durant ces années, il se familiarisa avec la musique de Poulenc, Auric, Sauguet et d’autres jeunes compositeurs de l’avant-garde. Il se détourna temporairement de cet environnement lorsque, en 1929, il obtint une bourse d’État pour aller étudier dans la master class d’Otorino Respighi à l’Académie Sainte Cécile de Rome. Lorsqu’il en revint, deux ans plus tard, il avait résolu de concilier ce qu’il avait retenu du charme mélodique latin et de la solide écriture orchestrale de Respighi avec l’héritage folklorique magyar dont Bartók et Kodály avaient fait l’élément central de la musique hongroise. À son deuxième retour au pays, en 1934, il apporta un phonographe au compositeur László Lajtha pour l’aider à réaliser son collectage de chansons folkloriques dans la région de Somogy : il y trouva à son tour des mélodies paysannes ancestrales qui nourrirent son propre langage musical.

Farkas Ferenc írja saját zenéjéről

Fúvósötös-Szerenád (1951)

Fúvósötös-szerenádomat a Budapesti Fúvósötösnek ajánlotam. Fuvolásának, Jeney Zoltánnak ugyanis nagy része van abban, hogy a magyar szerzők igyelme a fúvósötös műfaja felé fordult. Egyre-másra születek a magyar szerzők erre az együtesre írt alkotásai, így az addig elhanyagolt „műfaj” sok új művel gazdagodot. A szonátaformában írt 1. tétel után lírikus 2. tétel következik, amelyben iguratív klarinétkíséret fölöt espressivo dallam rajzolódik ki. A 3. tétel « Saltarello », lendületét az általam kedvelt 9/8-os « quasi » Tarantella ritmus adja meg. Ennek egyik epizódjában helyet kap egy virtuóz, magas kürtszóló.

Quatro Pezzi nagybőgőre és fúvósötösre2 (1966)

Fiam, András nagybőgőzni tanult iatal korában, az ő szàmàra írtam ezeket a darbokat nagybőgőre és zongorára, 1965-ben. A zongorakíséretet 1966-ban átírtam fúvósötösre, ebben a változatban let népszerű. Az 1. tétel ritmikus játék, a 2. tétel három és kétütemes tagolással teszi változatossá a Scherzót. A 3. tétel, »Petit poème » lírikus közjáték. A 4. tétel Rondo - fugato első középrésszel és ostinato második epizóddal. A műnek van egy másik változata is: csellóra és zongorára.

Gyümölcskosár (1980)12 dal szoprán szólóra és fúvósötösre, Weöres Sándor (1913–89) verseire3

A Gyümölcskosár című dalciklus elsőnek írt dalát, az Altatót András kisiam első születésnapjára írtam. Weöres Sándor gyermekverseinek humora, inom érzelmessége és it-ot groteszk intorai, melyek a felnőtek számára is sokat mondanak, további dalokra inspiráltak. Így keletkezet rövid egymásutánban a ciklus tizenkét dala. 2 A műből csellóra-zongora változat is készült. –MA3 A dalciklusnak francia és német szövegű változata is van. Valamennyi előadható többféle kíséretel: klarinét, hegedű, cselló és zongora; klarinét, brácsa és zongora; klarinét-kvartet; gitár; zongora. –MA

31

Phoebus Quintet wurde 1991 in Luzern gegründet. In seiner heutigen Besetzung mit Christoph Bösch, Flöte, Barbara Zumthurm-Nünlist, Oboe, Dimitri Ashkenazy, Klarinete, Martin Roos, Horn und Susann Landert, Fagot, spielt es seit 1995 zusammen. Auf der ständigen Suche nach guter Literatur für Bläserquintet hat das Ensemble auch hervorragende Stücke von wenig bekannten Komponisten wie Pavel Haas, Joseph Foerster, Lászlò Lajtha und Gotfried von Einem erarbeitet. Uraufgeführt hat das Ensemble Stücke von Peter Benary (Bläserquintet) und Caspar

), dessen Werke das Phoebus Quintet auch auf einer CD dokumentiert hat (CD: Magnon PN 2642) Die Kombination des Bläserquintets mit anderen Instrumenten liegt den fünf Musikern besonders am

Ulrike Schneider wurde im westfälischen Hamm geboren, wo sie auch aufwuchs. Ihr .

Weitere Gesangsstudien an der Berliner Hochschule der Künste, Meisterkurse und Privatstunden schlossen sich an bei Hanne-Lore Kuhse (Berlin und Weimar) wie auch bei Ingrid Bjoner (Oslo) und Jan-Henrik Rootering (München). 1994–96 war sie Mitglied des Opernstudios der Bayerischen Staatsoper München, wo sie auch in zahlreiche Konzerte, u.a. in der Tonhalle Zürich, dem Stadtcasino Basel und der Philharmonie Berlin autrat. 1996 Engagement am Luzerner Theater. Im Januar 1999 debütierte sie an der Hamburgischen Staatsoper. Seit 2000 singt

. Nach „Wanderjahren“, in denen er fast die ganze Welt als Mitglied verschiedener Instrumentalensembles und Orchester bereiste, erhielt er einen Lehrautrag für Kontrabass an der Musikhochschule Luzern und wurde Mitglied des Orchesters der Oper Zürich. Bei Prof. Ralf Weikert (Dirigieren) und Caspar Diethelm (Komposition) bildete er sich weiter. Als Kammermusiker wirkt er bei den Chamber Soloists Lucerne und beim Ensemble Kontraste Zürich. Barockbass und Violone spielt er im Orchestra la Scintilla der Oper Zürich und im Collegium Musicum Luzern. Als

wurde im australischen Adelaide geboren und spielte bereits als fünjähriger erstmals Geige. Sein Studium an der Musikhochschule Luzern, wo er bei Prof. Gunars Larsens Violin- Unterricht hate, absolvierte er

. Keiko Wataya am Konservatorium Utrecht sowie in Meisterkursen bei Nathan Milstein, Franco Gulli und Rudolf Baumgartner. Seit 1995 ist Daniel Dodds Dozent für Violine und Kammermusik an der Musikhochschule Luzern.

s l

A Gáspár furcsa indulója, a Ládika mesevilága, a Marasztalás gyengédsége, a Falusi reggel harsány kakaskukorékolással és szamárordítással elegyedő harangszava, a Mondóka hűs erdei csendje, a Kőbéka nonsense-versének humora, az Altató inom lírája, a Száncsengő friss csilingelése, a Békakirály párás nádas-világot idéző hangulata, a Tündér játékos-táncos tündérvilága, a Paprika Jancsi groteszken érzelmes szerenádja és végül a Déli felhők fantasztikus képei: tizenkét rajz egy csokorba fűzve.

Régi magyar táncok a 17. századbólVáltozat fúvósötösre4 (1959)

A magyar műzenében a népzene gazdag anyaga mellet szerényebb szerepet játszanak az írásban rögzítet régi táncok és dallamok. E mű komponálására olyan 17. századi táncok ösztönöztek, amelyeket névtelen műkedvelők készítetek meglehetősen egyszerű formában. A legtöbbet a 14. és 18. század közöt használatos tabulatúrákban jegyezték le. E zene iránt a negyvenes években kezdtem érdeklődni. Úgy elbűvöltek, hogy elhatároztam: életre keltem őket. A kis nyolctaktusos táncokat triószerűen, rondó-formává kiegészítve fűztem össze. A korai barokk harmóniavilágból és ellenpontból kiindulva a „provinciális” magyar barokk feltámasztását kíséreltem meg.

Fordítota: Gombos László

Rondo capriccio hegedűre és fúvósötösre (1959)A Rondo capriccio első, hegedűre és zongorára írot változata 1957-ből származik. Két évvel később a zongorakíséretet fúvósötösre írtam át, és 1979-ben keletkezet a harmadik változat hegedűre és vonószenekarra. A mű hatásos és a hegedűs számára nagyon hálás darab. A tizenkétfokú technikát egyéni módon alkalmaztam benne: a Reihét egy rövid bevezetés mutatja be, majd a hegedű különféle témákat játszik, amelyek a fúvóskíséretben is megjelennek. E tömör formájú darab közepén – quasi trióként – egy nagyon kantábilis

4 A műből szólóhangszeres változatok is készültek zongorára, gitárra, hárfára és harmonikára. Kamara-átdolgozások: hegedű, brácsa, hárfa; fúvósötös; két fuvola; fuvola és zongora; négy gitár; szaxofon-kvartet.

32

Rondo capriccio für Violine und Bläserquintet (1959), für Violine und Klavier, stammt von 1957. Zwei Jahre

danach schrieb ich die Klavierbegleitung für Bläserquintet um, 1979 entstand die drite Fassung, jene für Violine und Streichorchester. Das Stück ist efektvoll und geigerisch sehr dankbar. Ich habe mich auf meine Art der seriellen Technik bedient: Die Reihe

Themen, die auch in der Bläserbegleitung vor kommen. In der Mite dieser dichten Form habe ich – quasi in der Art eines Trios – eine sehr kantable Melodie eingefügt, eine meiner

Lavotiana für Bläserquintet (1967)

Motive und Weisen des Geigers János Lavota (1764–1820). Diese schienen mir so interessant, dass ich mich entschloss ein Werk im Stil des ungarischen Frühbiedermeiers zu schafen. Ich bin nicht der erste zeitgenössische Komponist, der mit Stilformen früherer

wie es Lavota getan häte, wenn er kompositorisch auf der Höhe der zeitgenössischen Meister gewesen wäre. Wir wissen, dass Lavota nur kurz in Wien studiert hate; dennoch stehen seine Menuete und die deutschen Tänze melodisch und rhythmisch (ohne Autakt) in der ungarische Musiktradition. Das Stück ist in der Art eines Divertissement geschrieben und wurde Ende 1967 komponiert.

Deutsche Übersetzungen Lucia Germann von Schweinitz und Hans-Uwe von Schweinitz

Lavotiana Lavota Suite für Kammerorchester von 1951

dallam szólal meg, amely egy kritikus szerint az egyik legszebb dallam, amit valaha írtam.Fordítota: Gombos László

Lavotiana fúvósötösre (1967)5

Felfedeztem önmagam számára a hegedűművész-zeneszerző Lavota Jánost (1764-1820), kinek témáit, motívumait, gondolat-töredékeit alkalmasnak véltem, hogy segítségükkel „előhívjam” a magyar kora-biedermeyer képét. Nem én vagyok korunk egyetlen zeneszerzője, aki szívesen rejtőzik múltbéli álarcok mögé. Ebben a „Pasticcio”-ban azonban nincs semmi irónia, semmi intor: megkíséreltem, hogy az egyszerű, de invenciózus motívumokat olyan formai keretbe helyezzem, amilyenbe Lavota helyezte volna, ha minden ízében elsajátítja korának legfejletebb zeneszerzői technikáját. Meg kell említenem, hogy Lavota rövid ideig Bécsben tanult, s talán éppen ezért még Menuetjeiben és német táncaiban is merít a magyar ritmusokból (Autakt, azaz felütés nélkül). Az 1967 végén írodot művet divertissement-ként képzeltem el.

5 A Lavotiana az 1951-es kamarazenekari Lavota-szvit átdolgozása. –MA

33

nach

Dieses Werk beginnt mit dem merkwürdigen Marsch von „Kaspar“, dann folgt die fabelhate Welt des „Zauberkästlein“, die Zärtlichkeit der „Sonnenstrahlen“, das Klingen

stille Ruhe des Waldes wo sich das „Veilchen“ tief versteckt, ein abstraktes und humorvolles Gedicht über dem „Steinfrosch“, die reizende Lyrik des „Wiegenlied“, das feine Klingen den „Schlitenschellen“, die wasservolle Welt wo herrscht der „Froschkönig“, der spielerischeTanz des „Ellein“ mit den Engel, die lächerliche und doch traurige „Hanswurst-Serenade“ und am Ende, eine Reihe zauberhater Erscheinungen die sich langsam in den „Mitagswolken“ aufeinander folgen: zwölf Bilder die sich in einem

Antiche danze ungheresi del 17. secolo(Alte ungarische Tänze aus dem 17. Jahrhundert) Version für Bläserquintet (1959)Neben dem reichen Material des Volksliedgutes haben unsere schritlich übertragene alte Tänze und Melodien in der ungarischen Kunstmusik eine bescheidenere Rolle. Für dieses Werk habe ich mich von Tänzen des 17. Jahrhunderts anregen lassen, die von unbekannten Diletanten, also ziemlich einfach, geschrieben worden waren. Die meisten waren in der zwischen dem 14. und 18. Jahrhundert geläuigen Tablaturschrit notiert. In den vierziger Jahren begann ich mich erstmals für diese Musik zu interessieren. Ich

ecken. Ich habe die kleinen, etwa achtaktigen Tänze trioartig zusammengefügt, zur Rondoform ergänzt. Ausgehend von der frühbarocken Harmonik und der Kontrapunktik habe ich

Es gibt auch Solofassungen für Klavier, Gitarre, Harfe und Akkordeon; man indet auch weitere Kammermusikfassungen für Violine, Bratsche und Harfe; Blechbläser-Quintet; zwei Flöten; Flöte und Klavier; zwei Flöten und vier Gitarren; Klarineten-Quartet und Saxophon-Quartet

A Phoebus Quintet 1991-ben alakult. Az együtes jelenlegi öt tagja – Christoph Bösch fuvola, Barbara Zumthurm-Nünlist oboa, Dimitri Ashkenasy klarinét, Martin Roos kürt és Susan Landert fagot – 1995 óta játszik együt. A standard repertoár mellet a Phoebus Quintet különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy kevésbé ismert vagy új kompozíciókat is műsorra tűzzön – olyan szerzők trióit, kvartetjeit és kvintetjeit, mint például Pavel Haas, Joseph Foerster, Lajtha László és Gotfried von Einem. A kvintetet az a megtiszteltetés érte, hogy 1992 tavaszán Peter Menary Fúvósötösét, 1996 őszén Caspar Diethelm´s Heptogramm-ját mutathata be. Az utóbbi szerzővel történt együtműködés két darab CD-felvételével (Magnon PN 2642) érte el csúcspontját 1996-ban. Az együtes a jövőben további hangszeresekkel és énekesekkel együtműködve fogja a repertoárját bővíteni.

A mezzoszoprán Ulrike Schneider a wesztfáliai Hammban születet, és ot töltöte gyermekkorát is. Énektanulmányait Kurt Wodmernél végezte a bázeli zeneakadémián, ahol tanári diplomát szerzet. Tanulmányait a berlini Művészeti Főiskolán folytata, és magán úton, illetve mesterkurzusokon képezte magát tovább Hanne-Lore Kuhse (Berlin és Weimar), Ingrid Bjoner (Oslo) és Jan-Henrik Rootering (München) irányításával. 1994 és 1996 közöt a Bajor Állami Opera Operastídiójának a tagja volt Münchenben. Hangversenyezet a zürichi Tonhalléban, a bázeli Városi Kaszinóban és a berlini Filharmóniában. 1996-ban a Lucerni Színházhoz szerződöt, a Hamburgi Állami Operában 1999-ben mutatkozot be. 2000-től Halle an der Saale város színházában énekel.

Dieter Lange a bázeli és a torinói konzervatórium nagybőgő tanszakán tanult. “Vándorévei” során szinte az egész világot beutazta különféle zenekarok és hangszeregyütesek tagjaként, majd a luzerni Zeneművészeti Főiskola nagybőgőtanárának kérték fel, és a zürichi opera zenekarának tagja let. Prof. Ralf Weikert (vezénylés) és Caspar Diethelm (zeneszerzés) irányításával képezte magát tovább. Kamarazenészként a Lucerni Kamaraszólisták és az Ensemble Kontraste Zürich tagjaként működik. Az Orchestra la Scintilla der Oper Zürich és a Collegium Musicum Luzern együteseiben játszik nagybőgőn és barokk bőgőn. Egy amatőr és egy félhivatásos zenekar vezető karmestere és rendszeresen szerepel vendégkarmesterként is.

Daniel Dodds az ausztráliai Adelaide-ben születet és már öt éves korában kezdet hegedűlni. A luzerni Zeneművészeti Főiskola hegedűtanszakán Prof. Gunars Larsensnél tanult és tanári valamint előadóművészi diplomát szerzet. Az utrechti konzervatóriumban Prof. Keiko Wataya irányításával, valamint Nathan Milstein, Franco Gulli és Rudolf Baumgartner mesterkurzusain képezte magát tovább. 1995 óta a luzerni Zeneművészeti Főiskola hegedű és kamarazene tanára. Ezen kívül a Festival Strings Lucerne koncertmestere és különféle kamaraegyütesek tagja. Számos zenekar, többek közöt a Luzerner Sinfonieorchester, a Festival Strings Lucerne és a Brisbane Symphony Orchestra szólistéjaként szerepelt.

Fordítota: Gombos László

34

Fruchtkorbnach Gedichten von Sándor WeöresDeutsche Bearbeitung : Johannes Kretzschmar

1. Kaspar

Einst verlor Kasparlein ‘K’, ‘A’, ‘S’ vom Namen, Die drei bauten sich schnell ein Dorf, wo sie sich Frauen nahmen. Bald drauf kamen drei Kinderlein, ‘P’,’A’, und ein ‘R’, besser konnt es gar nicht sein. ‘K’ ‘A’ ‘S’ ‘P’ ‘A’ ‘R’, das war nun ein neuer schöner Kaspar!

2. Das ZauberkästleinNannt’ ein Zauberkästlein mein, darin wuchs ein Bäumlein klein,trug an seinen Zweigen schwerÄpfel, Nüsse und noch mehr.Trat Klein-Käthchen mir darauf,und schon war mein Märchen aus.

3. Sonnenstrahlen

O trag uns nicht mit den Augen fort den Sonnenstrahl!Lass ihn hier noch, weil die Welt sonst wird zum dunklen Tal.

Wenn die Blumen welkend sterben, stirbt die Welt voll Qual!O trag uns nicht

Gyümölcskosár(Weöres Sándor)

1. Gáspár

Elindult, elindult Gáspár messze földre, Három betűje lemaradt, Gás falu let belőle, három betűje odaért, pár let belőle, születet öt gyerekük, kető iú, kető lányka, ötödik meg vicepápa.

2. Ládika Volt egy szép ládika, nőt benne egy almafa, én azon az almafán dinnyét szedtem délután. Nagyot ugrot Sárika, beszakadt a ládika.

3. Marasztalás

Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Ne menj, várj még:mert e tájék sötétben marad.

Ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat. Ó ne vidd el

für Bläserquintet (1951)Zoltán Jeney, der Flötist des Budapester Bläserquintets, bestellte wiederholt neue Werke für sein Ensemble. So verdanken wir ihm die Bereicherung eines Repertoires, das

. Hier erklingt eine liebliche Melodie der Oboe über der Klarinetenbegleitung. Im driten Satz, dem , habe ich einen Rhythmus verwandt (9/8 ), den ich besonders liebe. An einer Stelle hört man ein sehr hohes und

Quatro Pezzi für Kontrabass und Bläserquintet )Mein Sohn András spielte als Jugendlicher Kontrabass. Das Werk Quatro Pezziich 1965 für ihn. Die ursprüngliche Klavierbegleitung schrieb ich 1966 für ein Bläserquintet um. In dieser Fassung hat es sich schließlich durchgesetzt. Auf die spielerisch rhythmische Intrada folgt das Scherzo – in zwei- und dreitaktigen Phrasen, um es farbiger zu gestalten. Danach erklingt ein lyrisches Intermezzo mit dem Titel „Petit Poème“. Der vierte Satz ist ein Rondo, mit zwei Couplets: das erste fugato, das zweite ostinato.

Gyümölcskosár (Fruchtkorb) (1980)Liederzyklus für Sopran und Bläserquintet nach Gedichten von Sándor Weöres (1913–89)8

, die ich für den ersten Geburtstag

feingefühlvollen und hie und da fratzenden Kindergedichte von Sándor Weöres konnten

Es gibt eine weitere Fassung für Violoncello und KlavierVon diesem Stück gibt es auch eine deutsche und eine französische Version. Es gibt auch mehrere mögliche

Begleitungen, für Klarinete, Violine, Violoncello und Klavier; Klarinete, Bratsche und Klavier; Klarinetenquartet;

35

Panier de FruitsPoèmes de Sándor WeöresTraduit en français par Mario Bois et Roger Bornet

1. Bastide

Il est loin, il est loinBastide est parti loin.Avec le début de son nomon a fait la Bastille,avec le inal de son nom« de » it deux heureux,ils eurent beaucoup d’enfants,quatre illes et quatre garçons,le neuvième est Vice-pape!

2. Le pot de fer

Dans un pot de terre plein, j’avais planté un pommier.A ce pommier ce matin j’ai cueilli de beaux melons!Charlote a beaucoup sauté,alors le pot est cassé!

3. Supplication

N’emporte pas dans tes grands yeux la splendeur du jour!Non, demeure, sans toi l’ombre s’étend sur nos bourgs.

La feuille meurt, l’oiseau se tait, personne au labour.N’emporte pas

Fruit-BasketTexts by Sándor WeöresEnglish version by Stephen Humphreys and Csilla Dér

1. Caspar

He went of, he went of, Caspar, to a far away land, Three leters of his fell behind, And became the village Cas, three leters of his made it there, and they became a pair, and gave birth to ive children, two sons and two daughters, and the ith a pope-pauper.

2. Casket There was a lovely casket an apple tree grew from it. On the apple tree one too picked melons in the aternoon. Sarika jumped upon it And there ended the casket.

3. Entreaty

Don’t take away with your two eyes the light of the sun. Don’t go, stay on: Because the land will only darken.

Branches won’t sway, Swallows won’t ly, farmhands won’t sow com. Don’t take away

Preis, und 1965 wurde Farkas „um die Ungarische Volksrepublik verdienter Künstler“; internationale Anerkennung erlangte er 1979 mit dem Herder-Preis und 1984 mit der Ernennung zum Cavaliere dell’Ordine della Repubblica Italiana. Eine Emigration aus dem kommunistischen Ungarn kam für Farkas nicht in Frage: Er wusste, dass seine musikalischen Wurzeln zu tief gingen. Doch als Botschater seines Landes erfreute er sich relativ großer Freiheit und reiste selbst in weit fortgeschritenem

Alten ungarischen Tänze des 17. Jahrhunderts sind die einzige Komposition Farkas’, die sich im Repertoire etabliert hat. Vieles seines weiteren umfangreichen Schafens hat sowohl melodischen Charme als auch dramatische Krat und eine ausgesprochen unmitelbare Wirkung.

Martin Anderson © 2006, Übersetzung Jürgen Schaarwächter

Martin Anderson schreibt über Musik in einer Vielzahl an Publikationen, darunter The Independent eine frühere Fassung dieses Textes erstmals erschien), International Record Review International Piano

Finnish der

Wirtschat, als Redakteur von Economic Afairs OECD Observer,

36

mit den Augen fort den Sonnenstrahl.

4. Dorfmorgen

Bricht hell der Morgen an,kräht vergnügt der Gockelhahn.Doch es denkt sich das Eslein : Besser als sein Kikeriki,klingt mein melodisch Schrein.

Nun setzt ein Singsang ein,jeder möchte besser sein,jedem Schrei folgt vom Hahn ein Kikriki, solang bis es erreicht, dass das Eslein schweigt.

5. Veilchen

Veilchen Du, vom Morgentau bedeckt,im Waldesschaten tief versteckt.Komm ans Licht, verbirg Dich nicht,Zeig der Welt Dein Angesicht,Veilchen Du, vom Morgentau bedeckt.

6. Der Steinfrosch

Langsam ging der Steinfrosch hin,grübelte mit tiefem Sinn.Miternacht hat sich vermähletund das Morgenrot erwählet.Langsam ging der Steinfrosch hin.

két szemeddel a napsugarat!

4. Falusi reggel Már üti – üti már a torony a hajnalban! Az időt bemeszeli a korai kikeriki, lendül a vad dallam.

Kiscsacsi. kiabálj, örülök a hangodnak! Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki, vége a rangodnak.

5. Mondóka Mély erdőn ibolya-virág, ráhajlik a boróka-ág. Minek is rejt az az ág, gyere, tágas a világ, mély erdőn ibolya-virág.

6. Kőbéka A kőbéka lassan ment, a kőbéka lassan ment. Kitépték az éjfél szőrét, lenyúzták a hajnal bőrét. A kőbéka lassan ment.

Es war unvermeidbar, dass Farkas’ Stil nicht wenig Bartók und Kodály geschuldet ist und das ungarische Volkslied ein starker Einluss auf seine eigene Musik war. Doch

sich für die Literatur einer ganzen Reihe von Sprachen, von lateinischen Texten Virgils und den ungarischen Humanisten des 15. Jahrhunderts Janus Pannonius über Petrarca,

Hälte des 20. Jahrhunderts Fernando Pessoa – die Kantate als Farkas 80 Jahre alt war. Dem Beispiel seines Lehrers Respighi folgte Farkas auch, indem er vorbarocke Musik in ein neues Kleid des 20. Jahrhunderts kleidete; eine ganze Anzahl seiner Werke basiert auf früheren Kompositionen. Die Alten ungarischen Tänze des 17. Jahrhunderts CD beispielsweise wurden ein Klassiker des Repertoires für Bläserquintet. Seine leichte Hand in der Instrumentration schrieb er sowohl dem Einluss Respighis als auch dem von dessen Lehrer Rimskj-Korsakov zu. Natürlich war Farkas nicht immun gegen die Klänge seiner Zeit; wie Frank Martin und Luigi Dallapiccola, die er ot als Modell anführte, nahm er sowohl von der Moderne wie von der Neoklassik, was er wollte und integrierte es in seine eigenen Intentionen. Er war einer der ersten ungarischen Komponisten, die die Zwöltonkomposition anwandten, und schrieb 1947 ein zwöltoniges ; noch in den 1970er-Jahren wandte

Jahrhunderts, später verstärkt durch die internationale Reputation Bartóks, erwuchs der Musik in Ungarn (wie durch Sibelius in Finnland) eine höhere Priorität als in vielen

Farkas für sein der Kossuth-Preis (Ungarns höchste künstlerische Auszeichnung) sowie 1960 der Erkel-

37

dans tes grands yeux la splendeur du jour!

4. Le coq et l’âne

Sonne, sonne déjàle clocher dans le matin.Le coq chante et déchire le temps de son chant sauvage et fou qui fait tout trembler.

Ane, mon bon ami, il faut braire, il faut crier,si le coq enroué chante au printemps plus fort que toi, tu perdras ta renommée!

5. VioleteViolete dans la sombre forêt,je sais qu’un beau hanneton vient te voir.Pourquoi si jolie te caches-tu,viens, le monde est si beau ,violete dans la profonde forêt.

6. Le crapaud

Un crapaud de jade bleu,glisse et bondit lentementcoupant les cheveux de la nuit,écorchant la peau du matin,un crapaud de jade bleu.

with your two eyes the light of the sun.

4. Village morning

Striking – it’s striking now –the steeple in the morning! Time is painted white by the early calling cock-cry, a wild melody loating.

Litle donkey, shout aloud, it’s good to hear you honk! If you are drowned out by this cranky cackling cock-cry,you’ll forfeit your rank.

5. Dity In the deep wood a violet patch hung over by a juniper branch Why must the branch hide? Come now, the world is wide! In the deep wood a violet patch.

6. Stone-frog The stone-frog went slowly, the stone-frog went slowly. Midnight’s fur was torn away the skin of dawn was stripped away The stone-frog went slowly.

Als der Filmregisseur Paul Fejős, dessen Lieblingskomponist Respighi war, Budapest besuchte, war er erfreut, einen Respighi-Schüler in der Stadt zu inden, und so arbeiteten die

se Zusammenarbeit führte dazu, dass Farkas als Komponist und Dirigent von Filmmusik 1933 in Wien und 1934–36 in Kopenhagen tätig war. In der Zwischenzeit begann seine Musik mehr und mehr Auführungen im In- und Ausland nach sich zu ziehen. Nach erneuter Rückkehr nach Ungarn lehrte Farkas an der Städtischen Musikschule

(heute Cluj in Rumänien) berufen wurde. Von dort stieg er auf zum Leiter der Musikschule von Székesfehérvár (1946–48), bevor er, nun endgültig, als Kompositionsprofessor an das Konservatorium von Budapest zurückkehrte; 1975 trat er in den Ruhestand, komponierte

Farkas’ Bedeutung als Lehrer wird betont durch die Schüler, die durch seine Hände gingen, unter ihnen György Ligeti, György Kurtág, Emil Petrovics, Sándor Szokolay, Atila Bozay, Miklós Kocsár, Zsolt Durkó und Zoltán Jeney – im Grunde genommen alle heute

ungarische ungarischen

Revolution 1956 und des darauf folgenden harten Durchgreifens der kommunistischen Regierung erlit, bewusst und freute sich stets über die Erfolge seiner früheren Schüler im Ausland. Doch hate er auch eine voreingenommene Position in Blick auf die

Kommunismus Lenin-Kantate

6

Farkas’ unermüdliche Aktivität resultierte in einem enormen Œuvre: mehr als 700 Kompositionen, darunter fast fünfzig Orchesterwerke, 27 Kantaten und Oratorien, drei Opern und diverse Opereten, rund zwanzig Konzerte, 130 Kammermusikwerke, mehr als 200 Chorsätze, rund 400 Lieder und Musik für etwa 75 Filme.

38

7. Wiegenlied

Eia popeia, Röslein, träume in stiller Nacht.

Mondhelle Gassen, sternbestreute Strassen, wandern zwei Hündlein hin, zu Deinem Betchen.

Eia popeia, Röslein, schliess Deine Augen sacht.

Denn der Hund mit grossen Ohren spricht : Mild ist der Sterne Licht.Und der Hund mit grosser Nase spricht : Warum schläfst du noch nicht ?

Röselein, schlaf doch ein!Mondlichtfülle schenkt Dir Stille,mit uns wacht die Sternennacht.

Eia popeia, Röslein, schlaf, Blütenkindlein.

8. SchlitenschellenAn ferner Wintersbuchtschlät stumm Eiskönigs Grut,bis leis ein Tschinglinglingdurchbricht der Stille Ring.

Zwei weisser Rosse Trabmählt sich mit Hufgeklapp,das schnell vorübergeht,und sant im Wind verweht.

7. Altatódal Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!

Hold-lepte úton, csillag-lepte úton, két kutya kullog, köves, szeles úton.

Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!

A nagyfülű kutya kérdi: Rózsa-rózsa mitcsinál? A nagyorrú kutya kérdi: Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál kék gyöngyöt tesz bársony-tokba, addig jó, míg szundikál.

Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!

8. Száncsengő Éj-mélyből fölzengő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling-tél öblén halkan ring.

Földabban két ló – kop-kop-kop – nyolc patkó. Nyolc patkó – kop-kop-kop-csönd zsákból hangot lop.

Beginn des 20. Jahrhunderts begonnen hate; zusammen mit Sándor Veress war er das

Am 15. Dezember 1905 in Westungarn, in der Stadt Nagykanizsa südwestlich des Platensees geboren, erhielt Farkas schon als Kind Klavierunterricht. Von 1921 bis 1927

Farkas einen Namen im ungarischen Musikleben zu machen, arbeitete als Repetitor am Stadtheater und dirigierte Bühnenmusik, arbeitete mit dem Diaghilev-Ensemble

Kurzzeitig wandte er 1929 dieser Welt den Rücken, als er ein staatliches Stipendium zum Studium in Otorino Respighis Meisterklasse an der Accademia Santa Cecilia in Rom gewann. Als er zwei Jahre später zurückkehrte, hate er sich zum Ziel gesetzt, das, was er von Respighis italienischer Melodiosität und orchestertechnischer Sicherheit in sich aufgenommen hate, mit dem magyarischen Volksmusikerbe, das Bartók und Kodály zum zentralen Element ungarischer Musik gemacht haten, zu verquicken. Auf seiner zweiten Reise nach Hause im Jahr 1934 brachte er dem Komponisten László

Somogy-Landschat zu unterstützen; die zeitlosen Bauernmelodien, die er dort fand, fanden Eingang in Farkas’ eigenen Stil.

39

was founded in 1991. The ive musicians who form the group today – lautist Christoph Bösch, oboist Barbara Zumthurm-Nünlist, clarinetist Dimitri Ashkenasy, hornist Martin Roos and bassoonist Susan Landert – have been playing together since 1995. Along with the standard repertoire, the Phoebus Quintet ataches considerable importance to including lesser-known or altogether new compositions in its programmes – trios, quartets and quintets by such composers as Pavel Haas, Joseph Foerster, László Lajtha and Gotfried von Einem. The quintet had the honour of giving the irst performances, in spring 1992 and autumn 1996, respectively, of Peter Benary´s Wind Quintet and Caspar Diethelm´s . The collaboration with Caspar Diethelm culminated in the recording of two pieces for a CD (Magnon PN 2642) in 1996. The combination with other instruments and voices will take an

Ulrike Schneider r e

Berlin Hochschule der Künste, and took private lessons with and master classes directed by Hanne-Lore Kuhse (Berlin and Weimar), Ingrid Bjoner (Oslo) and Jan-Henrik Rootering (Munich). From 1994 to 1996 she was a member of the Opera Studio of the Bavarian State Opera in Munich. Her concert engagements have taken her to the Tonhalle Zürich, the Stadtcasino Basle and the Berlin Philharmonie. In 1996 she was engaged by the Theatre of Lucerne and 1999 saw

.

received his musical education on the double-bass, his principal instrument, at the Conservatoires of w

he is the double-bass teacher at the Musikhochschule Luzern and a member of the Orchestra of the Zürich Opera, the Chamber Soloists Lucerne and the Ensemble Kontraste in Zurich. He also plays the baroque double-bass and the bass viol (violone) in the Orchestra la Scintilla of Zurich Opera and in the Collegium Musicum in Lucerner. Alongside his activity as an instrumentalist, Dieter Lange pursued studies of conducting (with Ralf Weikert) and composition (with Caspar Diethelm). He is the principal conductor of one amateur and one semi-professional orchestra and also

started playing the violin at the age of ive. He began his professional studies m

with distinction. He also took additional lessons with Keiko Wataya at the Utrecht Conservatory. During his studies, Daniel Dodds atended master-classes with Nathan Milstein, Franco Gulli and Rudolf Baumgartner. Since 1995 he

e Festival Strings Lucerne and member of several chamber-groups. He has appeared as soloist with diferent orchestras,

7. Berceuse

Dodo, dodinete, dodo la rose thé.

Sur le chemin, sous la lune et le ciel clair, dans le vent, deux chiens bons amis trotinent.

Dodo dodinete, dodo la rose thé.

Le chien jaune lui demande : Rose, rose, que fais-tu ?Le chien vert lui redemande : Rose, rose, que fais-tu ?

Je suis la rose thé,j’ai des perles bleues, du velours,que j’ofre aux enfants sages.

Dodo dodinete, dodo la rose thé.

8. La cloche du traîneau

Dans la nuit résonneding ding ding la cloche du traîneau, ding ding ding, balancé par l’hiver.

Deux grands chevaux galopants, kop kop kop huit sabots, huit sabots, kop kop kop dans le silence noir.

7. Lullaby

Hush shush-hush rosehip, Hush hush cowslip ...

On a moon-sheathed road, on a star-sheathed road, two dogs dawdle on the stony windy road.

Hush shush-hush rosehip, Hush hush cowslip ...

The big-eared doggy asks you: Rosehip, rosehip, what’s your game? The big-nosed doggy asks you: Cowslip, cowslip, what’s your game?

Rosehip lays. Cowslip lays a blue pearl in a velvet casket, as long as slumber reigns it stays.

Hush shush-hush rosehip, Hush hush cowslip ...

8. Sleigh-bells Deep in the night ringing round – ching ding ding – sleigh-bells resound Sleigh-bells resound – ching ding ding –A silent drit on winter’s wing.

Two horses come throbbing through – clop clop clop – of eight horseshoes Eight horseshoes – clop clop clop –robbing sound from silence pouch.

40

baroque harmony and counterpoint, I atempted a reminiscence of that atmosphere of the provincial Hungarian baroque.

Rondo capriccioThe irst version of the , for violin and piano, was writen in 1957. Two years later I rewrote the piano accompaniment for wind quintet and in 1979 rearranged a third version for violin and string orchestra. The piece is full of efect and rewarding for violinists. In my own way I have made use of serial technique. The series begins with a short introduction followed by diferent themes played by the violin. The same themes also feature in the wind accompaniment. In the middle of this compact form – almost in the way of a trio – I have added a very singable melody, which one critic thought was one of my pretiest.

LavotianaDuring my research into the ield of Hungarian Baroque I discovered some fragments, airs and melodies writen by the violinist János Lavota (1764–1820). These seemed so interesting that I thought to create a work in the style of the Hungarian early Biedermeier period. I am not the irst contemporary composer to play with styles from earlier times. This pasticcio is never ironic and contains no ‘wrong’ or ‘foreign’ tones. I have really tried to shape the simple but original motifs in the way that Lavota would have done, had he been of the level of composition of his contemporary masters. We know that Lavota studied but briely in Vienna, and yet his minuets and his German dances (having no upbeat) are rhythmically and melodically anchored in the Hungarian musical tradition. This piece, in the form of a divertissement, was composed at the end of 1967.

English translation by Charles Gallo

Enteile mit dem Wind,Du frohes Tschinglingling,wecke Eiskönigs Grut,an ferner Wintersbucht.

9. FroschkönigTief im Wasser, in der Burg,thront voll Stolz Froschkönig Lurch,ruht auf grünen Stein und singt für sich ganz allein.

Jeder Käfer, rings im Moos;Grashalm und die Wasserros’lauschen ehrfurchtsvoll dem Sang,tief, wie Orgelklang.

10. Das ElleinEllein tanzt dutigen Reigen,Engel stehn ringsum im Kreise,Fröschlein bläst Flöte zur Weise,Grillenduet spielt die Geige.

Ellein hascht spielende Lüte,wiegt sich auf schwankendem Mohne,nascht die berauschenden Dütetaumelnd entfällt ihm die Krone.

Ellein baut sich für die FesteSchlösser vom Nebel der Berge,lädt zum Schmaus als GästeNixen und Feen und Zwerge.

Ellein vom Schlafe umfangen,ruhend im Schaten der Bäume,lächelt mit rosigen Wangen,

Szétmálló hangerdő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsenaő – csing-ling-ling-tél öblén távol ring.

9. Béka-király Nád alól és gőz alól vízi várból nóta szól, vízi várban zöld kövön dalol Ung király – Hallja kinn a síma rét Ung királynak énekét, és nótára hajladoz lepke és fűszál.

10. A tündér Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot, röpteti és ki kacagja.

Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király ia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát.

41

Gyümölcskosár (Fruit Basket Songs) (1980)Song-cycle for soprano and wind quintet based on poems by Sándor Weöres (1913–89)The ‘Lullaby’ to celebrate the irst birthday of my son András forms the irst melody of

. This cycle of children’s poems is full of humour and delicacy of feeling, sometimes even reminiscent of a grotesque, which makes such poems so equally delightful

with the following characteristics: the curious march of ‘Kaspar’ (Punch); the fabulous world of the ‘Magic Box’; the tenderness of ‘Sunbeams’; the sound of bells in ‘Morning in the Village’, where a cock crows and a donkey brays; the tranquillity of the forest where ‘Violets’ are hidden. Abstraction and humour are found in the ‘Stone Frog’; charm in the lyricism of the ‘Lullaby’; gentleness in the sound of the ‘Sleigh Bells’. In a watery world there reigns the ‘Frog King’; while the ‘Litle Elf’ dances with the angels; and the ‘Hanswurst’ (Harlequin) Serenade rings in jocular and sad vein. Together a whole row of wonderful appearances all ind their epitome in the concluding ‘Midday-Cloud’.

Antiche danze ungheresi del 17. secolo

Compared with the rich folk-song heritage of Hungary, our ancient airs and dances that have been preserved in writing have a more modest role. For this work I have been inluenced by dances of the 17th century, writen by unknown amateurs in a relatively simple style. Most of these dances were recorded between the 14th and 18th centuries under the usual form of tablature notation. My interest in this music was irst captured in the 1940s. I was so fascinated that I decided to give these melodies new life. I ited the litle eight-bar dances together into a trio, in rondo form, and leaning on early

Dans la forêt perdue, ding bing bing, la cloche du traîneau ding bing bing, balancé par l’hiver.

9. Le roi des grenouilles

Parmi les roseaux toufus,sous les remparts du château d’eauchante le roi des grenouilles,chante le roi Croa.

Dans les prairies de partouton entend le chant du roi Croaet sur cete musique dansent l’herbe et les papillons.

10. La fée Bóbita

Bóbita, Bóbita danseparmi la ronde des anges.Les crapauds jouent de la lûte,les grillons jouent de la viole.

Bóbita, elle se moque, elle a promis des ailesau grassouillet petit porcelet,sur son dos elle monte.

Bóbita bâtit à l’aubeun château de brume,avec des nains et des fées,des petits rois et des princes.

Bóbita, Bóbita rêve,elle a des rêves bizarres,deux escargots gardent l’arbre

Mouldering forest of sound – ching ding ding – sleigh-bells resound Sleigh-bells resound – ching ding ding – A distant drit on winter’s wing.

9. Frog-king Beneath the reed, beneath the haze song rises from the water palace,in the palace on green stone the Ung king sings –

Outside the smooth meadow hears the song of Ung king coming near and towards the melody bend buterly and grassblade.

10. The fairy

Plumicom, Plumicorn dancing, around her the angels are listening, bullfrog-armies play on pan-pipes cricket-armies on violins.

Plumicorn, Plumicom playing conjures up wings on a piglet, sits on her, promises her kisses, and lies her away as she giggles.

Plumicom, Plumicorn building, the walls of her castle of dawn mist, visitors ill up her hallways, daughters and sons of the dwarf-king.

Plumicorn, Plumicorn sleeping,resting on the autumn leaves, she slumbers in thickets of branches,

42

Martin Anderson © 2006

The Independentversion of this text irst appeared), International Record Review International Piano

Zoltán Jeney, the lautist of the Budapest Wind Quintet, was always commissioning new

been somewhat neglected by Hungarian composers. I dedicated my 1951 ensemble. The irst movement (in sonata form) is followed by an a pleasant oboe melody soars above the clarinet accompaniment. In the third movement,

, I have made use of a rhythm I am particularly fond of: 9/8

Quatro PezziAs a youngster, my son András played the double-bass. In 1965 I composed this work, Quatro Pezzi, for him. A year later I rewrote the original piano accompaniment for wind quintet, and it has become established in this form. A playful, rhythmic Intrada is followed

intermezzo called ‘Petit Poème’. The fourth movement is a Rondo, with two couplets: at irst fugato and then ostinato.

Schnecken bewachen die Träume.

11. Hanswurst-Serenade

Sant zeugt der Mond um den nachtstillen TeichSilberperlen im Moose.Seufzer, dem schwebendem Vögelchen gleich,berge ich in Deinem Schosse.Mein Werg im Busen kringelt sich ein,so nur leidet der Hanswurst allein!

Trag von Dir viele Wunden an mir ;tausendfach kannst Du sie inden.Hät’ ich nur ein Löcklein von Dir,dann könnt ich sie mir verbinden.Werg und Gewand, sie reissen mir ein.So nur leidet ein Hanswurst allein!

Lippen, wie Rosen spiegelt der Teichzum düstren Brand deiner Lider,bricht auch mein Herz mir, ich fühl mich reich ;Sing Dir zärtliche Lieder!Brennt einst mein Herz im lammenden Schein,stirbt für Dich Dein Hanswurst allein!

12. MitagswolkenWo am Hang ot Häslein bang manchem Fuchs entliehen,träumt und sieht im SonnenscheinKlein-Käthchen Wolken ziehen.

Lustig treibt sein Spiel der Wind mit den weissen Wölkchenund formt dem erstaunten Kind daraus ein Zirkus-Völkchen.

szunnyad az ág sűrűjében.

11. Paprikajancsi Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom. árva madár-pihe, száll s elpihen édes öledben. Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég: sok sebemet bekötözném. Hull a fűrészpor, sorvad a kóc: nem lesz többet a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold, ajkadon alkonyok égnek, Víg kedvem sűrű búba hajolt, téged kérlel az ének. Hogyha kigyullad szívem, a kóc, meghal érted a Jancsi bohóc.

12. Déli felhők Domb tövén, hol nyúl szalad, s lyukat ás a róka: nyári fényben, napsütésben felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt, tenyerén az álla ... A vándorló felhő-népet álmosan csodálja.

43

texts of Virgil and the iteenth-century Hungarian humanist Janus Pannonius, via essoa,

active in the irst half of the twentieth century – the tributary cantata Pessoa was writen when Farkas was 80. He also followed the example of his teacher Respighi in dusting of pre-Baroque music

originals; on this CD, for example, has become a classic

of the wind-quintet repertoire. His facility with the orchestra he ascribed both to Respighi and to the indirect example of Respighi’s own teacher, Rimsky-Korsakov.

Martin and Luigi Dallapiccola, whom he oten cited as models, he took what he wanted from both modernism and neo-classicism and bent it to his own ends. He was one of the irst

in 1947, and was still turning to atonality in the 1970s – he didn’t see any conlict in allowing

The pioneering eforts of Hubay and Dohnányi at the outset of the twentieth century, priority

in Hungary (as with Sibelius in Finland) than it enjoys in many other countries, and his

) as early as 1932, the Kossuth Prize (Hungary’s highest artistic distinction) in 1950 and again in 1991 and the Erkel Prize in 1960, and he became an ‘Artist of Merit of the Hungarian People’s Republic’ in 1965; international recognition came with the award of the Herder Prize in 1979 and nomination as a Cavaliere dell’Ordine della Repubblica Italiana in 1984. Emigration from Communist Hungary wasn’t an option for Farkas: he knew that his

relative degree of liberty when it came to foreign travel, venturing as far aield as Canada even in

où elle dort dans les feuilles.

11. Sérénade de Pierrot

Brise timide court sur le lac,perles de lumière surnagent.Toutes mes pensées s’enfuient vers toicomme les oiseaux de passage.J’ai une plaie ouverte dans le cœur :C’est pour toi que soufre Pierrot le Boufon!

Toute la nuit pleure sans tes beaux yeux,ses larmes sont des étoiles,un seul de tes cheveux me rendrait heureux,il soulagerait mes plaies,la vie s’enfuit, le sang diminueet bientôt sera mort Pierrot le Boufon!

Je continue ma chanson monotone :Ton miroir, c’est la lune,comme un coucher de soleil d’automnesont tes belles lèvres.Mon cœur brûle, s’il s’éteint :C’est pour toi qu’il sera mort Pierrot le Boufon.

12. Dans les nuages

Parmi lièvres et renards, là sur la colline,qui contemple les nuages ? Notre Catherine.

A ses lèvres, une leur, rêverie profonde des nuages admirant, la troupe vagabonde.

and two snails watch over her dreams.

11. The clown

A weak breeze ripples on the lake, a pearlstring of lights billows. My sigh – orphan bird-luf – escapes and rests on your sweet pillow. In my open breast the straw shivers: for you this clown does sufer.

Your beautiful eyes make the sky bleed, its many wounds are a starry road. A lock of your hair is enough for me: to bandage my many wounds. The sawdust spills, the straw falters: this clown will not be much longer.

Your bowl the rose, your mirror the Moon,and twilights burn on your lips. My delight into thick grief swoons, the song entreats and implores. And if my heart, my straw, ignites, for you this down will die.

12. Noon clouds

At the hill’s root where the rabbits run and the foxes dig a burrow: in the summer light in the sunshine Katóka watches the c1ouds.

A green grassblade between her lips her chin rests in her palm ... and drowsily she wonders at the wandering cloudlands.

44

visited Budapest, he was delighted to ind a Respighi student in town, and so the two made a ilm together, the irst of what turned out to be six. It led to work as a composer and conductor of ilm scores in Vienna in 1933 and in Copenhagen in 1934–36. Meantime Farkas’ music was beginning to enjoy performances further aield.

in Budapest before he was appointed to the Conservatoire at Kolozsvár, in Transylvania (now Cluj, in Romania). From there he progressed to the directorship of the music school at Székesfehérvár (1946–48) before again being drawn to Budapest and the Academy, this time for good; he retired in 1975, continuing to compose assiduously for the quarter-

Farkas’ importance as a teacher is underlined by the students who passed through

Atila Bozay, Miklós Kocsár, Zsolt Durkó and Zoltán Jeney – virtually all the Hungarian composers who are senior igures today. He was conscious of the loss to Hungarian music from the emigration that followed the collapse of the Hungarian revolution in 1956 and the ensuing Communist crackdown, and received news of his erstwhile students’ success

brought about by the collapse of Communism: ‘The fashion these days is that everyone who had previously writen a Lenin cantata is now writing a ’. Farkas’ ceaseless activity produced an enormous output: over 700 compositions, including nearly ity orchestral works, 27 cantatas and oratorios, three operas and several operetas, some twenty concertos, 130 chamber works, more than 200 choruses, around 400 songs and music for 75 or so ilms. Inevitably, his style owes a considerable amount to Bartók and Kodály, and Hungarian folksong was as strong an inluence on his own music as it had been on theirs. He also

König Mog schwankt leicht daher vor der bunten Horde,seine Krone gleicht gar sehr einer Sahnentorte.

Lachend folgt der Hofnarr dann, eine Schlange tragend,ihm wächst schnell ein Buckel anhinauf zum Himmel ragend!

Humpelnd folgt ein Marabu mit zerbrochner Karre,darauf Königstochter Beerenblut raut sich die Haare.

Schwer, auf Rädern, rollt ein Haus, und auf einer Leiterzieht Zirkusprinzesschen aus dieschönen Fliterkleider.

Gold und manchen Edelstein gäb sie ohne Reuen,könnt mit Käthchen sie zu zwein, sich mal am Spiel erfreuen!

Elől úszik Mag király, kétágú az orra, feje fölöt koronája, mint a habos torta.

Fut mögöte a bolond szélesen nevetve nagy púpjából szürke kígyó nyúlik az egekbe.

Töröt kordén utazik egy kopasztot kánya, s haját tépve Bogyóvére, a király leánya.

És utánuk cifra ház gördül sok keréken, benn a cirkusz hercegnője öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét odaadná szépen, csak egy hétig futkoshatna lenn a nyári réten.

45

Hungarian Kodály

most Ligeti

southern child, with

to as a

with the Diaghilev ensemble on its guest appearance in Budapest and geting to know the music of Poulenc, Auric, Sauguet and other young trendseters.

state scholarship to study in Otorino Respighi’s master class at the Accademia Santa Cecilia in Rome. When he returned home two years later, he had formed the intention of blending what he had absorbed of Respighi’s Latin melodiousness and orchestral

the brought

in Somogy county, with the ageless peasant melodies he found there feeding into Farkas’

When the ilm-director Paul Fejős, whose favourite living composer was Respighi,

Le roi Mog s’en va devant, nez rond comme emblème,sa couronne, tu dirais une tourte à la crème.

Vient ensuite son boufon, folle est sa tenue,un serpent gris de sa bosse monte dans la nue.

Un carrosse passe alors,un aigle commande,ici se lamente la princesse Mélisande.

Puis un luxueux palaisglisse sur roulote,c’est le cirque où la princesse songe à sa toilete.

Certes, elle donnerait ses bjoux superbespour jouer une semaine libre dans les herbes.

There King Mog swims up ahead with his two-pronged beak, and his crown above his head poised like a cream cake.

There behind him runs the fool grinning from ear to ear – a grey snake stretches to the sky from his hunched rear.

On a broken-down trolley travels a shorn bear, and the princess Berryblood is tearing out her hair.

Behind them on a hundred wheels rolls a gaudy house: inside the lady of the circusis puting on her c1othes.

Her many clothes and all her jewels she would swap happily to run around for just a week down on the summer ields.

Recorded on 17–18 June 1999 and 17–18 January 2000 in the Reformed Church, Arlesheim, Switzerland.

Production and post-production: Małgorzata Albinska-Frank, Tonstudio arton, Basel, Switerland

(arton.tonstudio@switzerland.org)

Texts: Martin Anderson, Ferenc Farkas

German translations: Jürgen Schaarwächter (Anderson), Lucia Germann von Schweinitz und

Hans-Uwe von Schweinitz (Farkas)

French translations: Baudime Jam (Anderson), Françoise and András Farkas (Farkas)

Front-cover photograph of Farkas in 1962 taken by Gyula Kertész.

Cover background: Ferenc Farkas’ birthplace in Nagykanizsa

Design: Roberto Beretta

Typesetting and lay-out: Paul Brooks

Special thanks to András Farkas and László Gombos

Executive Producer: Martin Anderson

Ferenc Farkas website: www.ferencfarkas.org

© 2006, Toccata Classics, London

P 2006, Toccata Classics, London

Toccata Classics CDs can be ordered from our distributors around the world, a list of whom can

be found at www.toccataclassics.com. If we have no representation in your country, please contact:

Toccata Classics, 16 Dalkeith Court, Vincent Street, London SW1P 4HH, UK

Tel: +44/0 207 821 5020

Fax: +44/0 207 834 5020

E-mail: info@toccataclassics.com

TOCC 0015

‘The three works on this enterprising release from the new Toccata Classics label reveal a composer

of integrity and intelligence. […] music of quality and genuine staying power. I’m happy to report

that performances and recordings […] are uniformly admirable, as is the presentation (Taylor himself

provides the helpful listening notes). Well worth exploring.’ – Andrew Achenbach, Gramophone

More chamber music from Toccata Classics

Farkas in Balatonlelle in 1966

Ferenc Farkas (1905–2000) was one of the longest-lived members ofthe wave of Hungarian nationalist composers which began with therise of Béla Bartók and Zoltán Kodály. A student of Ottorino Respighiin Rome, Farkas blended Respighi’s Latin melodiousness with theMagyar folk-heritage that Bartók and Kodály had made the centralelement of Hungarian music. His Old Hungarian Dances of the 17thCentury have become a staple of the wind-quintet repertoire; the otherfive on this disk works display the same irrepressible joie de vivre.

MIT DEUTSCHEM KOMMENTAR ~ NOTES EN FRANÇAIS

TOCCATA CLASSICS

16 Dalkeith CourtVincent Street, LondonSW1P 4HH, UK

T: +44/0 207 821 5020F: +44/0 207 834 5020E: info@toccataclassics.com

TOCCATA

CLASSICS

FARKAS Complete Wind Quintets

P 2005 Toccata Classics, LondonC 2005 Toccata Classics, London

FAR

KAS

Com

plete

Win

dQ

uin

tetsP

hoeb

us

Qu

intet

TO

CC

0019

TOCCATA

CLASSICS

FAR

KAS

Com

ple

teW

ind

Qu

inte

tsP

hoeb

us

Qu

inte

tT

OC

C0019

TOCCATA

CLASSICS D

1 Serenade for woodwind quintet (1951) 8:52

4 Quattro Pezzi for double-bass and woodwind quintet (1966)a 9:09

8 Gyümölcskosár (Fruit Basket) (1980)b* 17:40

20 Antiche danze ungheresi del 17. secolofor woodwind quintet (1959) 10:05

25 Rondo capriccio for violin and woodwind quintet (1966)c* 9:00

26 Lavottiana for woodwind quintet (1968) 16:15

TOCC 0019Duration 71:33DDD

a Dieter Lange, double-bassb Ulrike Schneider, mezzo sopranoc Daniel Dodds, violinPhoebus QuintetChristoph Bösch, fluteBarbara Zumthurn-Nünlist, oboeDimitri Ashkenazy, clarinetMartin Roos, hornSusan Landert, bassoon

*FIRST RECORDINGSD